Képviselőházi napló, 1906. XXVI. kötet • 1909. deczember 17–1910. márczius 21.

Ülésnapok - 1906-472

472. országos ülés 1910 január 25-én, kedden. 109 Formális bizalmatlansági szavazat szerintem azért sem volna helyes, mert nincs szükség reá, a mennyiben a kormány, azt hiszem, anélkül is világosan látja, hogy ebben a parlamentben munkára nem lesz képes. Gaal Gaslon: Erre a munkára soha, sem ebben, sem a jövő parlamentben. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Andrássy Gyula: Világosan látja, hogy neki más teendője nincs, mint vagy lemondani, vagy a nemzetre appellálni. Miután ezt xigyis tudja, teljesen feleslegesnek tartanám ebből a szempontból a bizalmatlansági szavazatot. (Helyeslés jobb felöl.) De egy harmadik okom is van, hogy miért nem akarnék bizalmatlansági szavazatot adni és ez az, hogy azt akarom, hogy ez a kormány abban a helyzetben legyen, hogy az inclemnitást képviselje ebben a házban. Én ugyan tudom, hogy ha ma meg is kapja a bizalmatlansági szavazatot, akkor is teljes joga, sőt kötelessége lesz, a mennyiben nem megy el, a háztól indemnitást kérni választási czélra. (Zaj balfelöl.) De sajnos, tudom., hogy itt ebben a házban e tekintetben is olyan különböző felfogások és tarthatatlan felfogások uralkodnak, hogy nem akarok tápot nyújtani arra, hogy még nagyobb legyen a konfúzió a fogalmak körül. A t. túloldalról már hallottuk, hogy a leszavazott kormány nem kormány, hogy ez nem gyakorolhatja azokat a jogokat, a melyeket a házszabály és a törvény a kormánynak biztosit. (Zaj balfelöl,) Ez a theória teljesen tarthatatlan. Azonban nem kívánom azt, hogy még ezen érvvel is megnehezittessék az ország érdekében olyan kívánatos dolog, az, hogy az indemnitás meg legyen szavazva. Én az indemnitás meg nem szavazását súlyos hibának tartom. A budget-jog alkotmányvédő eszköz, a budget-jognak czélja, hogy általa biztositható legyen az, hogy a parlament támogatása nélkül kormányozni, az államháztartást vezetni, pénzt kapni ne leheslen. Ez a legkardinálisabb jog, a legerősebb fegyver, a melylyel a magyar állam szabadságát, alkotmányát védheti a végrehajtó hatalom túlkapásaival szemben. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És mit látunk, t. képviselőház ? Szomorú szívvel kell tapasztalnom azt, hogy ezen jog elvesztette hatályát, hogy ezen fegyver elvesztette élét. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) És miért ? (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Azért, mert visszaéltünk vele. (Mozgás a baloldalon.) Visszaéltünk vele olyankor, a mikor az elfogulatlan társadalom nem értette meg, hogy miért kellett ehhez az eszközhöz nyúlni, és nem adta meg ennélfogva a háznak azt a támogatást, a melyben annak részesülnie kell, hogy ezen jog gyakorlata eredményeket mutathasson fel. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék csak visszaemlékezni arra az időre — én képviselő voltam és sokan a képviselő urak közül szintén tagjai voltak a háznak — a mikor először állott be az úgynevezett ex-lex. Minden magyar ember meg volt döbbenve, mindenki félt, mindenki azt mondta, hogy mi lesz, vége az alkotmányos kormányzás egyik előfeltételének, mi lesz ennek a következménye? És ma hogyan állunk, t. képviselőház? Hetek óta nincsen indemnitás, ez a ház pedig vigan disputál és abszolúte nem érzi azt a kötelességet, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hogy ezt a kérdést megoldja. (Helyeslés a jobboldalon.) Többször lett volna alkalma ennek a háznak arra, hogy az indemnitást megszavazza, a nélkül, hogy e ház pártjaival szemben álló, vele küzdeni akaró és az egész képviselőházat veszélyeztető kormányt kellett volna megerősítenie. Olyan kormány kérte az indemnitást, a mely csak menni akart. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Olyan kormány kérte az indemnitást, a mely a ház többségével is rendelkezett és még sem adták meg, nem adták meg, a mikor láthatták, hogy milyen veszedelmes jireczedenst alkotnak ezzel. (Helyeslés a jobboldalon.) Odáig jutottunk, hogy az exlexes kormányzás lehetőségéből már egy uj elméletet csináltak, hogy egy volt igazságügyi minister nagy tudománynyal, nagy szakismerettel könyvet is irt, hogy fejtegethesse, miként az indemnitásra szükség nincsen, hogy annak megszavazása, vagy meg nem szavazása a törvényes kormányzáshoz nem szükséges. (Felkiáltások a baloldalon: Ki volt az?) Lányi. Kmeíy Károly: Az csak nem tekintély! Gr. Andrássy Gyula : Az indemnitás megtagadása igen kétélű fegyver. Vagy sikerül megakasztani vele az állami életet, és akkor kiszámithatatlan káros következményei vannak. Emlékeztetem a t. képviselő urakat arra, hogy a mikor a Eejérváry-kabinet idejében attól tartottak, hogy az államháztartást tovább vezetni nem lehet, akkor a vezérlőbizottság tudomásával próbáltak kölcsönt felvenni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mi magunk féltünk az eredménytől, a melyet elértünk; féltünk, mint jó hazafiak; (Zaj balfelöl.) magunk nem akartuk megszakítani az állami életet. Ha pedig ezt az eredményt nem érjük el, akkor elérjük azt a másikat, a mely szintén szomorú és lesújtó, azt t. i., hogy bebizonyul, hogy Magyarországon törvényes felhatalmazás nélkül is lehet kormányozni. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Méltóztassék csak meggondolni, hogy menynyire csúsztunk le már ebben a kérdésben a lejtőn. (Zaj balfelöl.) Mikor először ismerkedtünk meg egy ilyen ex-lexes kormánynyal, akkor a kormányzásnak minden igazoltsága megvolt. Megvolt a többség, a mely meg akarta szavazni a költségvetést; egy kisebbség obstruk-