Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-440

útszágos ülés WOi) márczías i3-án, szombaton. 89 érdekünkben van a béke fentartása, ez a legnagyobb érdeke mindnyájunknak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Polit Mihály: De másrészt nagyon kényes, hogy ne mondjam, veszélyes a helyzet. Abban a perczben, a mikor Szerbia azt a békés jegyzéket kibocsátotta és közölte a nagyhatalmakkal, már indulóban voltak az orosz önkéntesek Odesszából Belgrádba. Mai napon már ott vannak az önkéntes orosz csapatok, ott vannak már Belgrádban a kozákok. Azért emlitem ezt fel, mert interpelláczióm egy része épen erre terjed ki, miután nagy nemzet­közi kérdés az önkéntes csapatok toborzása. Tud­juk, hogy az amerikai szabadságharcz idejében Francziaországban volt toborzás, voltak az úgy­nevezett barreaux d'inscription az önkéntesek szá­mára, voltak Görögország szabadságharczában angolok, francziák, és Európa más államaiból való önkéntesek részt vettek. Ez tehát nemzetközi kérdés. Az illető állam csinálhat ebből casus bellit. Fontos ez azért is, mert kérdés, hogy a mi szövet­ségesünk, Németország fogja-e ezt mint casus foederist tekinteni. Mindenesetre furcsa álláspontot látunk Németország részéről, mint szövetséges állam részéről Ausztria-Magyarországgal szemben. A mikor az annexió kihirdettetett, akkor a német kanczeüar, Bülow herczeg bizonyos szatírával azt mondta, hogy nagyon is meg van elégedve azzal, hogy Aehrenthal őt előzetesen nem figyelmeztette, nem értesítette az annexió tervéről és az mondta, hogy ez nagyon jól van igy, mert most legalább Németországnak nincs semmi felelőssége az annexió tekintetében. Ugron Gábor: Isvolszkyt értesítette. Polit Mihály: Másrészt, t. ház, a mikor bizo­nyos újságokban az a fenyegetés volt, hogy monar­chiánk és Németország szövetkezve győztes lesz Oroszországgal szemben, akkor egy nagyon tekin­télyes orosz lap azt mondta, hogy hiszen nem tudjuk, hogy egy esetleges háború után milyen darabok fognak megmaradni Ausztriából, illetve monarchiánkból, tekintettel épen ezen német szövetségre. 30 év előtt — és gyakran közbeszóló t. bará­tom Ugron Gábor bizonyára emlékszik erre, — az áramlat széles Magyarországon az okkupáczió ellen volt. Ugron Gábor: Természetesen ! De most meg nem bocsátjuk ki! Polit Mihály: És lehetséges-e, hogy most egyszerre az armexiót egészen máskép fogják fel? Egy emberi életben 30 év nagy időszak, de egy nemzetre nézve 30 év nem számit, ha kérdés­ben van a nemzetnek, az államnak egész politikai iránya. Én nem hiszem, hogy e tekintetben a lényegben lehetne valami változás, mert ha ez a változás megvolna, akkor Magyarország és főkép a függetlenségi és 48-as párt dementirozza Kossuth Lajosnak nagy eszméjét, mely szerint Magyarországnak jövője csak ugy lehet, ha létre­KÉPYH, NAPLÓ, 1906 —1911. XXV. KÖTET. jön és megmarad a barátságos viszony Magyar­ország és a Balkán félsziget népei között. Magyar­országnak tehát és a magyar fajnak óva kell tar­tózkodnia attól, hogy ellenséges viszonyba jöjjön a szomszéd Balkán-államokkal. Magyarországnak nincsen érdekében azon népek politikai és raczionális fejlődését megakadályozni. Az európai béke érde­kében, csakis egy európai nemzetközi értekezlet egyenlithetné ki a mai feszült viszonyt Szerbiával. T. ház ! Bár ezeken felül még igen sok mon­dani valóm volna, nem akarok a t. ház türel­mével visszaélni és azért egyszerűen felolvasom azt az interpellácziót, melyet bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz intézni (olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz: Szerbia kormányának utolsó körjegyzékében elfoglalt állás­pontja folytán jelzett nemzetközi értekezlet tár­gyában. 1. Kielégitőnek tartja-e a ministerelnök ur a Szerbia kormányának 1909. évi márczius hó 10-én kelt kör jegyzék ében foglalt feleletet monarchiánk­kal szemben ? (Felkiáltások : Nem ! Nem !) 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur oda hatni, hogy a Szerbiával való konfliktus kiegyenlitésére és az európai béke fentartása érdekében mon­archiánk az európai nemzetközi értekezlet össze­jövetelét feltétlenül fogadja el,. . .« Ugron Gábor: Feltétlenül 1 Hogy lehet ma­gyar képviselőnek ilyent mondani ! (Zaj.) Polit Mihály (tovább olvassa) : . . . sőt erre nézve a kezdeményezést is vállalja el ? 3. Azon nem várt szomorú esetben, ha mon­archiánk és Szerbia között a béke fentartása semmiképen nem sikerülne, és hogyha Oroszország nagyszámú önkéntes csapatokkal Szerbia és Mon­tenegró segítségére jönne, azt monarchiánk casus belli-nek, Németország pedig casus foederis-nek tekintené ?» Elnök : Az interpelláczió ki fog adatni a mi­nisterelnök urnak. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Szerbiával a múlt év márczius 14-én vám- és kereskedelmi szerződést kötöttünk. Ennek a szerződésnek 19. czikkelye azt mondta, hogy 1908. deczember 31-ig a szerződést az illető államok törvényhozá­sainak jóvá kell hagyniok és deczember 31-ig a jóváhagyott okmányokat ki kell cserélni. Ugy tudom, hogy Szerbia törvényhozása jóvá is hagyta a szerződést, azonban sem Magyarország, sem pedig Ausztria törvényhozása nem hagyta azt jóvá, ennélfogva a szerződés — a 19. czikkely tar­talma értelmében — önmagától megszűnt. Egé­szen természetes tehát, t. képviselőház, hogy ezt a nem létező szerződést vissza kellett vonni a minis­terelnök urnak, s igy nem volt semmi ok arra, hogy a ministerelnök urat ezért a tényéért bárki is éljenezze és tapsolja, (Zaj jobbjelől.) mert ez csak természetes dolog volt, annál is inkább, mivel a szerződés már előzőleg megszűnt érvényesnek lenni. (Mozgás.) Mielőtt azonban erre vonatkozó 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom