Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-440
útszágos ülés WOi) márczías i3-án, szombaton. 89 érdekünkben van a béke fentartása, ez a legnagyobb érdeke mindnyájunknak. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Polit Mihály: De másrészt nagyon kényes, hogy ne mondjam, veszélyes a helyzet. Abban a perczben, a mikor Szerbia azt a békés jegyzéket kibocsátotta és közölte a nagyhatalmakkal, már indulóban voltak az orosz önkéntesek Odesszából Belgrádba. Mai napon már ott vannak az önkéntes orosz csapatok, ott vannak már Belgrádban a kozákok. Azért emlitem ezt fel, mert interpelláczióm egy része épen erre terjed ki, miután nagy nemzetközi kérdés az önkéntes csapatok toborzása. Tudjuk, hogy az amerikai szabadságharcz idejében Francziaországban volt toborzás, voltak az úgynevezett barreaux d'inscription az önkéntesek számára, voltak Görögország szabadságharczában angolok, francziák, és Európa más államaiból való önkéntesek részt vettek. Ez tehát nemzetközi kérdés. Az illető állam csinálhat ebből casus bellit. Fontos ez azért is, mert kérdés, hogy a mi szövetségesünk, Németország fogja-e ezt mint casus foederist tekinteni. Mindenesetre furcsa álláspontot látunk Németország részéről, mint szövetséges állam részéről Ausztria-Magyarországgal szemben. A mikor az annexió kihirdettetett, akkor a német kanczeüar, Bülow herczeg bizonyos szatírával azt mondta, hogy nagyon is meg van elégedve azzal, hogy Aehrenthal őt előzetesen nem figyelmeztette, nem értesítette az annexió tervéről és az mondta, hogy ez nagyon jól van igy, mert most legalább Németországnak nincs semmi felelőssége az annexió tekintetében. Ugron Gábor: Isvolszkyt értesítette. Polit Mihály: Másrészt, t. ház, a mikor bizonyos újságokban az a fenyegetés volt, hogy monarchiánk és Németország szövetkezve győztes lesz Oroszországgal szemben, akkor egy nagyon tekintélyes orosz lap azt mondta, hogy hiszen nem tudjuk, hogy egy esetleges háború után milyen darabok fognak megmaradni Ausztriából, illetve monarchiánkból, tekintettel épen ezen német szövetségre. 30 év előtt — és gyakran közbeszóló t. barátom Ugron Gábor bizonyára emlékszik erre, — az áramlat széles Magyarországon az okkupáczió ellen volt. Ugron Gábor: Természetesen ! De most meg nem bocsátjuk ki! Polit Mihály: És lehetséges-e, hogy most egyszerre az armexiót egészen máskép fogják fel? Egy emberi életben 30 év nagy időszak, de egy nemzetre nézve 30 év nem számit, ha kérdésben van a nemzetnek, az államnak egész politikai iránya. Én nem hiszem, hogy e tekintetben a lényegben lehetne valami változás, mert ha ez a változás megvolna, akkor Magyarország és főkép a függetlenségi és 48-as párt dementirozza Kossuth Lajosnak nagy eszméjét, mely szerint Magyarországnak jövője csak ugy lehet, ha létreKÉPYH, NAPLÓ, 1906 —1911. XXV. KÖTET. jön és megmarad a barátságos viszony Magyarország és a Balkán félsziget népei között. Magyarországnak tehát és a magyar fajnak óva kell tartózkodnia attól, hogy ellenséges viszonyba jöjjön a szomszéd Balkán-államokkal. Magyarországnak nincsen érdekében azon népek politikai és raczionális fejlődését megakadályozni. Az európai béke érdekében, csakis egy európai nemzetközi értekezlet egyenlithetné ki a mai feszült viszonyt Szerbiával. T. ház ! Bár ezeken felül még igen sok mondani valóm volna, nem akarok a t. ház türelmével visszaélni és azért egyszerűen felolvasom azt az interpellácziót, melyet bátor vagyok az igen t. ministerelnök úrhoz intézni (olvassa) : »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz: Szerbia kormányának utolsó körjegyzékében elfoglalt álláspontja folytán jelzett nemzetközi értekezlet tárgyában. 1. Kielégitőnek tartja-e a ministerelnök ur a Szerbia kormányának 1909. évi márczius hó 10-én kelt kör jegyzék ében foglalt feleletet monarchiánkkal szemben ? (Felkiáltások : Nem ! Nem !) 2. Hajlandó-e a ministerelnök ur oda hatni, hogy a Szerbiával való konfliktus kiegyenlitésére és az európai béke fentartása érdekében monarchiánk az európai nemzetközi értekezlet összejövetelét feltétlenül fogadja el,. . .« Ugron Gábor: Feltétlenül 1 Hogy lehet magyar képviselőnek ilyent mondani ! (Zaj.) Polit Mihály (tovább olvassa) : . . . sőt erre nézve a kezdeményezést is vállalja el ? 3. Azon nem várt szomorú esetben, ha monarchiánk és Szerbia között a béke fentartása semmiképen nem sikerülne, és hogyha Oroszország nagyszámú önkéntes csapatokkal Szerbia és Montenegró segítségére jönne, azt monarchiánk casus belli-nek, Németország pedig casus foederis-nek tekintené ?» Elnök : Az interpelláczió ki fog adatni a ministerelnök urnak. Szólásra következik ? Zlinszky István jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Szerbiával a múlt év márczius 14-én vám- és kereskedelmi szerződést kötöttünk. Ennek a szerződésnek 19. czikkelye azt mondta, hogy 1908. deczember 31-ig a szerződést az illető államok törvényhozásainak jóvá kell hagyniok és deczember 31-ig a jóváhagyott okmányokat ki kell cserélni. Ugy tudom, hogy Szerbia törvényhozása jóvá is hagyta a szerződést, azonban sem Magyarország, sem pedig Ausztria törvényhozása nem hagyta azt jóvá, ennélfogva a szerződés — a 19. czikkely tartalma értelmében — önmagától megszűnt. Egészen természetes tehát, t. képviselőház, hogy ezt a nem létező szerződést vissza kellett vonni a ministerelnök urnak, s igy nem volt semmi ok arra, hogy a ministerelnök urat ezért a tényéért bárki is éljenezze és tapsolja, (Zaj jobbjelől.) mert ez csak természetes dolog volt, annál is inkább, mivel a szerződés már előzőleg megszűnt érvényesnek lenni. (Mozgás.) Mielőtt azonban erre vonatkozó 12