Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-460

454 í-60. országos ülés 1909 október 13-án, szerdán. Ferencz volt. (Éljenzés balfelöl.) Hát ezen sincs mit rejtegetni, ezen sincs mit tagadni; megesik az akárhányszor mindenféle pártnak életében a világon, hogy alárendelt, csekélyebb kérdésekben a párttagok közt nézeteltérések vannak és én semmi különöset nem találok azon, hogyha pl, ezen kérdésekben Kossuth Ferencznek más felfogása és nézete van mint pártja többségének. Épen ez mutatja Kossuth Ferencz alkotmányos érzékét, hogy mikor látta, hogy pártjának többsége egy alárendelt kérdésben nem osztja az ő álláspontját, ő alkotmányosan meghajolt pártja többségének akarata előtt és deferált annak. Ha a t. túloldal is megtanulná ugyanezt; ha megtanulná azt, hogy a mint Kossuth Ferencz meg tud hajolni a függetlenségi párt többségének akarata előtt, ugy egy kisebbségi párt részéről is alkotmányos kötelesség lenne a nemzeti többség akarata előtt meghajolni: akkor ma másképen állana a válság megoldásának kérdése. (Mozgás és zaj a néppárton.) Várady Károly: Az osztrák bankosok ne beszéljenek! Elnök: Csendet kérek! Buza Barna: De, t. ház, úgyis csak kölcsönbe megy a dolog. Jánoky-Madocsány Gyula képviselő ur is és azt hiszem egész pártja, a néppárt, osztja most Kossuth Ferencz felfogását ebben a kérdésben, mi függetlenségi párt pedig udvarias kölcsönösségből osztjuk Rakovszky István képviselő ur felfogását az alelnöki fizetések kérdésében. (Derültség balfelöl.) Hát hogyha ilyen barátságosan tudnánk nézeteinket egyebekben is megegyeztetni, akkor talán a koaliczió megújítása sem ütköznék nagy nehézségekbe. (Derültség a baloldalon.) Azért mondom ezt, mert a t. Jánoky-Madocsány képviselő ur határozottan és lelkesen jelentette ki, hogy ebben a kérdésben a mi vezérünkkel Kossuth Ferenczczel tart együtt. Én ebből azt látom, hogy a képviselő ur már jó utón van és még csak egy lépést kell tennie, hogy egyéb kérdésekben is, a nemzet érdeke és haladása kérdésében, a gazdasági függetlenség kérdésében, együtt legyünk és akkor örömmel fogom üdvözölni a képviselő urat és meg fogjuk egymást érteni. Különben indítványomhoz ragaszkodom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Ki van még szólásra feljegyezve ? Vertán Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. ház! A balpárt Búza Barna képviselő ur indítványát érdemileg megszavazza. Nagyon röviden szólok ehhez a kérdéshez, méltóztassék tehát egy pár perezre meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szükséges álláspontunkat hosszasabban indokolni, mert valahányszor költségvetés tárgyalásánál ez a kérdés előfordult, mindig elleneztük az alelnöki fizetések megszavazását. E tekintetben külön indítványt is tettünk és megindokoltuk azt idestova négyszer, most tehát már szükségtelennek tartjuk ezen indokokat újból előhozni. Csupán két megjegyzést akarok tenni. Az egyik az, hogy a ki az alelnökök fizetését megakarja szavazni, annak nem az az útja, módja, hogy suba alatt belopjuk a parlamenti tárgyalásokba az alelnöki fizetéseket. Tessék megnézni a házszabályokat, a törvényeket, ezek beszélnek az elnök, a jegyzők, a háznagy és a képviselők fizetéséről, de alelnöki fizetésről nem beszélnek sehol. Ha tehát azt akarja valaki, hogy az alelnökök is fizetést kapjanak, annak tessék indítványozni a házszabályok módosítását, vagy pedig egy külön törvény megalkotását. Miután ez nem történt meg, egészen házszabályellenes, törvényellenes volt eddig is négy éven keresztül, hogy az alelnökök tiszteletdijat húztak. Másik megjegyzésem pedig az, hogy az a következetlenség vádja, a melyet a néppárt felhozott, a függentlenségi és 48-as és a balpárt tagjait nem érintik, mert mi mindig hűek maradtunk programmunkhoz, a mint azt mandátumunkban a néptől megkaptuk, arról tehát nekünk felesleges tovább beszélnünk. Veríán Endre jegyző: Emődy József! Emődy József: T. képviselőház! Egészen röviden kívánok szólni, mert nem akarom az igen t. képviselőház figyelmét hosszú időre igénybe venni. (Halljuh! Halljuk!) Az alkotmánypárt nevében bátor vagyok kijelenteni, hogy azon fejtegetésekkel, a melyeket Búza Barna és Bozóky Árpád t. képviselőtársaim itt előadtak, ezen kérdésben — sajnos — nem értünk egyet. A mennyiben, én azon nézetben vagyok, hogy az eddigi gyakorlat, vagyis az tartandó fenn, hogy a képviselőház alelnökei fizetésben részesüljenek. Ezt egészen röviden a következőkkel vagyok bátor megindokolni. Először is hivatkozom magára a logikára. Ha azt méltóztattak volna indítványozni, hogy az elnöki állás egyáltalában tiszteletbeli állás legyen, hogy az elnök se kapjon tiszteletdijat, akkor lehetne a dologról gondolkodni, de én azt logikusnak nem találom, a mikor az alelnökök a munkát az elnökkel megosztják, (Felkiáltások balfelöl: Dehogy osztják !) a minek tanúi voltunk a lefolyt három év alatt a legkritikusabb időkben, a mikor azok a bizonyos viták voltak, a mikor valóságos önfeláldozás számba ment ott fenn ülni az elnöki székben. Ekkor bizony megosztották egymással a munkát, mert az igen t. elnök ur talán két napon át elnökölt, a többiekben pedig az alelnökök látták el a teendőket. Nagy György : Kilenczvenhétszer vonták meg tőlem a szót. (Derültség.) Emödy József: Méltóztassék azt indítványozni, hogy az egész elnökség ne kapjon tiszteletdijat, akkor beszélhetünk a dologról, így azonban én ezt az osztó igazság, a logika szabályaival összeegyeztethetőnek nem tartom. Második érvemet én nem magamból merítem, hanem olyan férfiaktól hallottam, a kik