Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

358 454. országos ülés Í909 Julius 12-én, hétfőn. lenségi és 48-as párt tagjainak sorából kerülne ki a kormány. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy az én határozati javaslatom elfogadása esetén tisztázódnék az egész helyzet. Mert lehetetlen, hogy azzal az aggodalommal menjünk egy hosszú szünetre, hogy egy fontos határozati javaslatra, illetőleg határozatra vonatkozólag a pártok felfogása kardinálisán ellenkező, hogy még a hivatalos szónokok is teljesen ellenkező magyarázatot fűznek hozzá. Az én határozati javaslatom elfogadásával azonban a helyzet tisztázódik és e részben utalok még arra, hogy ha az én határozati javaslatom elfogadásának az a következménye lenne, hogy a néppárt és alkotmánypárt kiválik, ezt csak dicsőségnek, sikernek lehetne tekinteni. Tessék csak figyelemmel kisérni azt, a mit a 67-es sajtó véghez visz a 48-as törekvésekkel szemben. Egyszer már ideje lenne, hogy nyíltan, mint ellenfelek álljanak szembe egymással a pártok, mert lehetetlen, hogy a mig megvan ez a külső egység, addig egy táborban levő pártok egymás ellen azt a harczot folytathassák, melyet folytatott támadó részéről a 67-es párt, védő részről pedig, megtámadtatva, a 48-as párt. Ennek az áldatlan állapotnak véget kell vetni azzal, hogy tisztázzuk a helyzetet. A hogy nyilvánvaló lesz, hogy a függetlenségi párt többségi elv alatt a függetlenségi és 48-as párt elvét érti, bucsut mondhatunk, elköszönhetünk az alkotmány- és néppárttól és az a hucsu az egész ország tapsai, örömrivalgása között fog megtörténni. A függetlenségi párttól azt kívánja az ország, hogy végre a hatalmat megszerezze, függetlenségi és 48-as politikát folytassunk és ne engedjük, hogy a kisebbségi pártok 67-es törekvésüket igyekezzenek érvényesíteni. Kérem a függetlenségi és 48-as párti képviselőtársaimat, hogy azt a határozati javaslatot, a mely mindenben megfelel szándékuknak, állásfoglalásuknak, méltóztassanak elfogadni és ezáltal a többségi elvnek, a függetlenségi és 48-as elveknek győzelmet szerezni. Csatlakozom Csépány Géza képviselőtársam határozati javaslatához. (Helyeslés a baloldalon.) Csizmazia Endre jegyző: Farkasházy Zsigmond ! (Zaj.) (Felkiáltások: Cseréltek!) Elnök: Csak akkor lehet cserélni, ha valamennyien beleegyeznek. Van még más is felírva ? Farkasházy Zsigmond: Beleegyeztek! Csizmazia Endre jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: Én is elállók a szótól! Farkasházy Zsigmond: Én nem állok el! Csizmazia Endre jegyző: Pilisy István! (Nincs tíí/; Polit Mihály! Polit Mihály: T. ház! Legyen szabad röviden kiegészíteni azt a beszédet, a melyet Supiló Ferencz t. képviselőtársam és barátom az imént előadott. Tegnap hallottunk itt a házban egy rövid, de igen velős beszédet. Ezt a beszédet egy köztiszteletben álló magyar férfi tartotta, a kinek hazafisága, magyarsága kétségbe nem vonható. Ez a magyar államférfi régi képviselőtársam, Széll Kálmán. 0 jelezte beszédében röviden, de velősen, hogy a mostani szituáczió komoly és nagyon súlyos, mert érinti nemcsak a belpolitikát, hanem a külpolitikát is. Én odatenném még azt, hogy a belpolitikát ma az ausztriai és magyarországi külpolitika dominálja. Természetesen én ezt a témát részletesen nem fogom ez alkalommal kifejteni. Tegnap a nemzetiségi párt részéről bizalmatlanságot nyilvánítottak a most újonnan kinevezett kormány iránt. Én ugy fogom fel ezt az állapotot, hogy ez a bizalmatlanság nemcsak a nemzetiségi párt részéről van meg, hanem úgyszólván az egész képviselőház részéről, mert nincs az a párt, a mely a kormány iránt bizalommal viseltetnék. És mégis széles e Magyarországban az elnapolás és a kormány uj kinevezése megelégedéssel fogadtatott, mert mindenki fél valami katasztrofális döntéstől, minden párt attól tart, hogy ez tényleg bekövetkezhetik. De kérdem én, vájjon ez az elnapolás czélhoz vezet-e ? Az én meggyőződésem szerint bizony nem, mert szeptemberben újból elkezdődik és talán még nagyobb erővel folyik majd ez a nagy magyar krízis. (Mozgás.) Ugyanis nem az a kérdés, hogy mi lesz az önálló bankkal, hanem az, hogy milyen a mi fenálló viszonyunk, Magyarország és Ausztria között? Ez a fó'kérdés. A mai szituácziót azzal a néhány rövid szóval jellemezhetem, hogy ez Béos köszönete Magyarországnak az annexiónál való közreműködéseért. De ezt a témát sem akarom tovább fejtegetni. (Helyeslés.) Többször mondottam már, hogy Magyarországnak eddigelé aligha volt okosabb ministerelnöke, mint "Wekerle Sándor. Yan azonban egy német mondás, a mely szerint »zu scharf macht schartig«, s a mely Wekerle Sándor ministerelnök úrra applikálva annyit jelent, hogy ha ő okos ember is, mégis óriási nagy botlásokat követett el, nemcsak a magyar pártokkal és nemcsak a nemzetiségi j)árttal szemben, hanem főként Horvátország irányában. (Mozgás.) A horvátországi helyzetet nem is olyan régen, — épen ma egy hete — ugy jellemezte egy magyarajku képviselő itt a házban, hogy Horvátországban rémuralom van. Hát ezt én keveslem. Én azt mondom, hogy ez több mint rémuralom. Ez olyan valami, a mit nem lehet kvalifikálni. Applikálhatom rá Cicerónak egyik hires beszédéből (in Verrem) vett következő idézetet: Restam nefaria verbo satis digno nominari non potest«. Rauch nemcsak exponense a magyar kormánynak Horvátországban, hanem olyan módon jár ott el, hogyha neki pl. valakinek arcza nem