Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-446
44ö. országos ülés 1909 márczius W-án, pénteken. 239 helyzetét és autonómiáját. Pedig helyénvaló volna, hogy az állam szorosabbra fűzze az államot az egyházzal összekapcsoló köteléket, s ez által a jó viszonyt létesítse a kettő között ; hiszen kölcsönös támogatásra van szükségük, mert közös a czéljuk, t. i. a polgárok anyagi és szellemi fejlődése, azoknak boldogitása. Azokból, a miket röviden előadtam, kitetszik, hogy eme rendelkezések valóban csakis a mindenkori kultuszminister korlátlan rendelkezési jogára vannak támasztva. Nagyon szeretném, ha, a t. minister ur felvilágosítást adna azon kérdés tekintetében, hogy hogyan lehet a törvényjavaslat elfogadása esetén azon lelkészeket, a kik már 1898. január 1-től 1909. márczius végéig az 1600 koronás javadalmazásban részesültek és részesülnek, visszamenőleg megfosztani olyan jövedelemkiegészitéstől, a mely egy tételes törvényen alapszik 1 Minthogy tehát ezen rendelkezés az egyház autonóm jogkörébe való nagymérvű beavatkozást czéloz : minthogy szerzett jogokat semmisít meg és a mindenkori kultuszministert e tekintetben korlátlan rendelkezési joggal ruházza fel: a mit nem tartom megegyeztethetőnek az alkotmányos állam tekintélyével sem, illetőleg nem tartom elfogadhatónak, s annak kihagyását indítványozom, illetve Pop Cs. István képviselőtársam által tett ilyen értelmű indítványához csatlakozom. Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád : T. ház ! Én abban a felfogásban vagyok, hogy az 1840 : VI. t.-cz. Magyarországon 1840, Erdélyben pedig 1848 óta érvényben van. Ennélfogva előttem szólott t. képviselőtársamnak argumentálása, a ki az emiitett törvénynyel szemben a nemzetiségi törvényre hivatkozik, meg nem állhat, mert a nemzetiségi törvény erről a kérdésről nem intézkedik, s igy az a régi törvény, az 1840 : VI. t.-cz. érvényben maradt. (Zaj). Ez a törvény azt mondja, hogy nem lehet lelki pásztor az, a ki magyarul nem tud. Ha nem lehet lelkipásztor az, a ki magyarul nem tud, akkor nem is adhatunk neki fizetéskiegészitést, sem 800, sem 1600 K-t, és szerintem ugy a törvényjavaslatnak mint Kmety Károly t. képviselőtársamnak álláspontja indokolatlan, helytelen és valósággal gyengiti az 1840 : VI. t.-czikket. Ezen törvény szerint, a mely most is élő törvény, nem lehet lelkész az, a ki nem tud magyarul, tehát arról ne is essék szó, hogy az ilyen lelkész fizetéskiegészitésben részesüljön. Nem áll az, mintha ez a törvény elévült volna, mert először is közjogi elévülés nincs, másodszor csak néhány felekezet, illetőleg a felekezeteknek csak egyik-másik része nem hajtotta végre ezt a törvényt, a felekezeteknek legnagyobb része azonban igenis végrehajtotta ; végrehajtották a római katholikusok, a reformátusok és a lutheránusok, sőt végrehajtották az unitáriusoknak is legnagyobb része. (Zaj.) Ennélfogva az lenne a logikus eljárás, hogy ezen szakasz második és harmadik bekezdését hagyjuk ki, mert mind a két bekezdés egyenesen gyengíti az 1840 : VI. törvényczikket. Ellenben a minister ur tartsa kötelességének, hogy vigyázzon ennek az 1840 : VI. törvényczikknek végrehajtására, és necsak ne adjon fizetéskiegészitést annak a papnak, a ki nem tud magyarul, de ne is tűrje, hogy Magyarországon olyan pap legyen, a ki nem tud magyarul. Ha egyáltalában megalkuvásról lehetne szó, az esetben, ha az oláh nemzetiségi képviselő urak 'elfogadták volna ezt a reájuk nézve valóságos ajándékot, a mely a törvényjavaslatban van, akkor még belementem volna ebbe az úgynevezett megalkuvásba ; de mikor ez a törvényjavaslat a régi, erős törvénynyel szemben a nemzetiségeknek valóságos ajándékot ad, valóságos kitérést az élő törvénynyel szemben, akkor ezt nekik meg kellene köszönniök, nem pedig ez ellen beszélniök. S mikor ilyen erős állásfoglalást találunk a nemzetiségi képviselő urak részéről ezen ajándékkal szemben is, akkor nincs indok arra, hogy ezt az ajándékot nekik megadjuk. (Zaj.) Ezeknél fogva az volna a logikus, hogy a második és harmadik bekezdés teljesen hagyassék ki. annak feltételezésével, hogy az 1840 : VI. t.-cz. élő törvén}^ a mely eddig is jórészben végre volt hajtva, és a melynek szigorú végrehajtását a magyar hazafiságáról ismert gr. .Apponyi Alberttől várjuk. Ennek reményében indítványozom, hogy a tárgyalás alatt levő szakasz második és harmadik bekezdése hagyassék ki. Indítványozom továbbá, hogy a képviselőház fogadja el a következő határozati javaslatot (olvassa) : » Utasítja a ház a közoktatásügyi kormányt, hogy a háznak évenként jelentést tegyen arról, hogy az 1840 : VI. t.-cz. 8. §-a miként lett végrehajtva, és hogy miféle intézkedéseket tett a kormány e törvény végrehajtása tekintetében*. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt elfogadni. Elnök : Ki következik ? Szmrecsányi György jegyző : Lukács László ! Lukács László: Elállók. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister : T. képviselőház ! Bátor vagyok először is kijelenteni, hog)^ a szakaszt illetőleg Kmety Károly t. képviselőtársam módositásához hozzájárulok, mert az logikusabban fejezi ki a gondolatot, a melyet az eredeti szöveg kifejezésre akart juttatni, de egyszersmind számol a méltánvossági követelménvekkcl is. Ezek tekintetében nem osztozhatom Bozóky Árpád t. képviselő ur felfogásában, a mely szerint ő számolt volna e méltányossági követelményekkel, ha t. képviselőtársaim a ház ez oldaláról (A középre mutat.) belenyugodtak volna, de mivel ők oly felszólalásokkal éltek, a melyek benne felháborodást idéztek elő, nem hajlandó ezt megszavazni. Rám nézve és a magyar nemzet nyugodt, következetes politikájára nézve nem szabad irányadónak lennie, hogy egyesek mily irányban szólalnak fel, vagy — mondjuk — élnek vissza tűrésünkkel. Azt, a mit helyesnek, igazságosnak, méltányosnak,