Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-437
16 k-3Í?. országos ütés 1909 márczius ÍÖ-én, szerdán. magyar törvényhozásban, hogy a gyermekek száma is tekintetbe vétetik. Mig előttem felszólalt igen t. barátaim más szempontból voltak ezen u. n. gyermek-paragrafus mellett vagy annak módosítása mellett, én egy sajátságos szempontból vagyok kénytelen ezzel a szakaszszal foglalkozni, még pedig azon u. n. egygyermek-rendszer szempontjából, (Helyeslés.) a mely a Dunántúl épen szinmagyar népénél immár igen sajnosán jelentkezik. Körülbelül fél százada annak, hogy a Dunán túl a születések száma fogyni kezdett, különösen Somogyban, Zalában, Tolnában, Baranyában, Veszprémben, sőt ujabban Fehér vármegyében is. Hogy Somogyban milyen óriási mérvű a gyermekek születésének csökkenése, erre nézve méltóztassék megengedni, hogy néhány adatot felhozhassak. (Halljuk! Hátijuk!) A születési arány Somogymegyében az, hogy ezer lakosra 1876-ban 49.5, 1886-ban 43.3, 1896-ban 35.8, 1903-ban pedig már csak 35 születés esett. 27 év alatt tehát a születések száma 14.5%-kai fogyott. Ennek szerintem kétféle oka van. Elsősorban az a törekvés, hogy a család vagyona el ne aprózódjék ; tehát mintegy a vagyonosodás bizonyos mérvének megtartása, bizonyos konzervatizmus játszik itt közre, a mely Németországból, sőt Magyarország német vidékeiről, különösen a szászok tói származott át hozzánk, jelenleg pedig már a Dunántúlnak súlyos csapása. A második ok, melyre rá akarok mutatni, s a mely nagyon sokakat ejtett már gondolkozóba, az, hogy Somogy vármegyében immár több mint egy negyedszázad óta bűnös módon iparkodnak megakadályozni a gyermekek születését. Ez ellen társadalmi akczió is indult meg, melynek egy lelkes főúr, gr. Széchenyi Aladár, áll évek hosszú sora óta az élén. Ez az akczió nagy szorgalommal, s igyekezettel van azon, hogy a népből ezt a bűnös hajlamot kiirtsa, de sajnos, eredménye eddig nagyon csekély. Az akczió arra törekszik, hogy társadalmi utón, a tanitók, a papok által felvilágosítsa a népet; csakhogy ez a mód nem hozza meg azt a kellő eredményt, melyet tőle vártunk. Ennélfogva nagyon szükséges, hogy maga a törvényhozás nyújtson segítőkezet. Én ebben a szakaszban legelső nyomát látom annak, hogy a törvényhozás is belenyúl ebbe az igazán átkosnak nevezhető népszokásba. Az a baj, a mely engem felszólalásra késztet, specziálisan a Dunántúlra vonatkozik ugyan, de érdekébe ütközik egész Magyarországnak, mert épen a szinmagyar nép között kapott lábra. Hogyan lehetne ezt a bajt kiirtani, hogyan lehetne később véderőtörvényeinkben, az örökösödési törvényben, egyéb állami teendőkben is a sok-gyermekes családokban kedvezményt nyújtani: nem ide tartozik. Én ez alkalommal csak arra a 25. szakaszra mutatok rá, a melyben, de különösen igen t. Éber Antal barátomnak módosításában némi korrektúráját látom ennek az abuzusnak. (Helyeslés.) A pénzügyi bizottság az eredeti javaslatban egy gyermekre nézve már kimondotta a száz koronával való leszállítást; Éber Antal barátomnak módosítása szerint ez a mérséklés csak kettőnél történnék meg, a másodfokú leszállítás pedig három, négy vagy több gyermeknél. Midőn őt üdvözlöm ezen módosítás benyújtásáért, egyszersmind a saját magam nézetét látom abban kifejezve, s ezért e módosítást melegen pártolom. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök : Ki következik ? Zlinszky István jegyző; Szabó István! Szabó István : T. ház ! A javaslat 25. szakasza azt mondja, hogy (olvassa): »A közös háztartáshoz számított minden olyan családtag után, a ki életének 16. évét még nem haladta túl vagy teljesen munkaképtelen, a családfő jövedelméből fejenként száz korona levonandó, ha ez a jövedelem az 5200 koronát meg nem haladja, s ha a közös háztartáshoz legalább három ilyen családtag tartozik«. A mi a 16 éven aluli családtagok számát illeti, hogy t. i. az adómérséklés háromhoz van kötve, ezt helyeslem. Vannak azonban családok, a hol kiskorú gyermekek már nincsenek, de vannak elöregedett, munkaképtelen szülők, testvérek vagy más rokonak, a kiket a családnak kötelessége eltartani, a kiket a család ki nem dobhat; ezen javaslat szerint, ha az elöregedett családtagok száma meg nem haladja a hármat, akkor adólevonásnak helye nincs. Ezt tartom én helytelennek. Arra kérem a t. pénzügyminister urat, legyen kegyes engem ebben az irányban megnyugtatni, hogy az elöregedett családtagoknál is történjék levonás, még ha azok száma nem is haladja meg a hármat. Ha ezt kilátásba helyezné, ebben az esetben módosításomat nem fogom' benyújtani. Ha azonban ezt nem tenné és az elaggott, tehetetlen családtagok után a családfő jövedelméből a 100 korona levonását e szakasz szerint nem lehetne alkalmazni az esetben is, ha csak egy vagy két elöregedett, tehetetlen családtag van: akkor vagyok bátor javasolni, hogy a 25. §. 1. bekezdésének utolsó sorából az: »ha a közös háztartáshoz legalább három ilyen családtag tartozik«, hagyassék el. Ajánlom módositásomat a pénzügyminister ur szives figyelmébe. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. Bozóky Árpád : Én kívánok szólni! Elnök : Tetszett volna feliratkozni! A házszabály előírja, hogy méltóztassék feliratkozni. Bozóky Árpád: Én feliratkoztam. (Zaj. Felkiáltások : De nem volt itt !) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. képviselőház ! Kijelentem, hogy Vázsonyi t. képviselő ur indítványához hozzájárulok. Az ő indítványának lényege az, hogy ha kivételes, méltánylást érdemlő egyéb körülmények forognak
