Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

U5. országos ülés 1909 márczias 2ién, szerdán. 189 szíveskedjék az indítvány- és interpellácziós-kÖnyveket felolvasni. Szent-Királyi Zoltán jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós-könyvben a következő bejegyzések vannak: Mezőn Vilmos : a fenyegető háború dolgában, á ministerelnökhöz ; Sümegi Vilmos : a csikvármegyei takarmányínség dolgában és a vármegye egyes helyein fenyegető éhínség ügyében, a földmivelésügyi és belügyministerekhez ; Moskovitz Iván: a tényleges szolgálatra behívott tartalékos, póttartalékos és illetve tartósan szabadságolt katonák és honvédek visszamaradt családjainak nyújtandó segélyezése tárgyában, a honvédelmi és pénzügyministerekhez ; Bozóky Árpád: az általános választói jog bizottsági és parlamenti tárgyalásának halogatása tárgyában, a belügyministerhez ; Surmin György : az alkotmányellenes rezsimnek Horvátországban való további fentartásának okairól, a ministerelnökhöz; Halász Lajos : mikor és minő kulcs szerint kivánja a kormány kiosztani a városok segélyezésére, s főkép a tisztviselők fizetésének kiegészítésére megszavazott 2 millió koronát ? a pénzügyministerhez ; Szabó István (nagyatádi) : Somogy vármegye Nemeskisfalud és Nagybajom községében betiltott gazdasági népgyűlések betiltása tárgyában, a belügyministerhez. Elnök: Javaslom, hogy fél kettőkor térjünk át az interpellácziókra. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a pozsony—országhatárszéli helyi érdekű villamos vasút engedélyezéséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása. Felkérem Szent-Királyi Zoltán jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a most felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki, egyszersmind javaslom a t. háznak, hogy ezt a törvényjavaslatot tegyük át a főrendiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898 : XIV. t.-cz. módosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Artim Mihály! Artim Mihály: T. képviselőház! Mint egyike azoknak, kik sokat alkalmatlankodtak a t. kultuszminister urnái a lelkészkedő papság kongruájának rendezése ügyében, felszólalok egyrészt csak azért, hogy legmélyebb köszönetemet nyilvánítsam a t. kultuszminister urnak a katholikus lelkészkedő papság irányában ezen törvényjavaslat által tanúsított jóindulatáért, másrészről lesz kegyes a képviselőház és a t. kultuszminister ur is megengedni, hogy a törvényjavaslattal szemben egyéni véleményemnek szerény kifejezését adjam. (Halljuk! Halljuk !) Nagyon tisztelem a t. kultuszminister urnak jóindulatát, mert ezen törvényjavaslatnak mégis némi jelentősége van, ha nem is az, a mit mi vártunk és a mihez nekünk jogunk van. E törvényjavaslat engem ki nem elégit, először azért, mert ez nem végleges rendezése a kongruának, Ígéretekkel is tart minket, pedig tudjuk, hogy Ígéretekkel a kenyérkérdést megoldani nem lehet. Ugyan kérdem, hát mikorra és kitől várjuk ezen kérdés végleges megoldását, mikor ilyen nagyszabású tehetség és katholiczitás, mint a t. kultuszminister ur, kénytelen minket nagyrészt csupán a régi Ígéretekre leszorítani, azokra dok óta tartó Ígéretekre, melyekre manapság már úgyszólván nem ad senki, ha az 1898 : XIV. t.-cz. megalkotásától 10 évnek kellett elmúlnia, hogy a kezdetlegesség ezen útjára lépjünk, pedig már akkor is ugy látszott, hogy a katholikus papság már a rákövetkező évben megkapja kongruáját, s ugyanazon rangsorozatba fog állíttatni a felekezeti papsággal. Száz évnek az összeírás megkezdésétől, 10 évnek, mióta a felekezeti papság azt a kis kongruát megkapta, kellett elmúlnia, hogy ezen törvényjavaslat nagynehezen a ház asztalára és tárgyalás alá kerüljön. T. képviselőház ! 10 év, 100 év, mily könnyű azt kimondani, de 10, 20, 30, 40 évet a legnagyobb nyomorban eltölteni, némán eltűrni és átélni azon öldalszurások mellett, hogy a lelkészkedő papnak nem kell adni semmit, mert ennek, annak a püspöknek ilyenolyan nagy jövedelme van, nem kis dolog. Vannak emberek, a kik azt gondolják, hogy a budapesti központi szeminárium rácsozatán lévő kenyérhordó hollók minden paróchiát a világ minden kincsével ellátnak, pedig a kath. plébános napjában százszor is éhen meghalhatna, hogy valaki csak kérdezné is hogyan tud a silány jövedelemből megélni. Ha összehasonlítjuk a katholikus papság sorsát a felekezeti papokéval, azt fogjuk látni, hogy ez utóbbiak előnyben vannak, mert még ha a katholikus papság e 10 évi kárpótlást meg is kapná, alig tudná az azótától fölhalmozódott terheit tisztára törülni. Pedig ha van egyenlőség és viszonosság, akkor a kathoükus papságnak a 10 éves kártalanítást is valami alakban meg kellene kapni. De az elszenvedett nyomor és anyagi károk mellett mennyi a szellemi ! A t. minister ur jónak látta földicsérni a kathoükus papság birkatürelmét, de ez a birkatürelem a mint nem volt képes minket a nyomortól megóvni, az anyagi károktól, ép ugy nem volt képes szellemi kármentességet létesiteni. A ki nem birta el a terhét, az elment Amerikába, a nép ment utána és ennek következménye az lett, hogy egész vidékek pap nélkül vannak, és egész generácziók