Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

442. országos ülés 1909 menti vitatkozással ezt a kérdést eldönteni egyáltalán nem leket. Nem leket pedig eldönteni azért, mert ka itt valaki azt mondja a közvélemény előtt, kogy ezek rossz vételek, ezek károsak, a pénzügyminister ur pedig esetleg azt mondja, hogy ezek jó vételek, előnyösek : ebből a vitából, t. ház, a közvélemény megnyugtatása nem származhatnék. De azt kiszem, ka el is tekintünk ezektől a gyanúsításoktól: miután tény az, és ez tagadhatatlan, kogy ma a közvélemény a t. kormány üzleti műveleteit bizonyos gyanakvással és bizalmatlansággal fogadja ; miután itt, t. káz, ka összeveszszük az összes bányaüzemmel kapcsolatos dolgokat, közel 60 millió korona állami kiadásról van szó, hefyesnek tartanám, ka a t. kormány a saját érdekében, a saját reputácziója érdekében, a melynek integritását megőrizni állami érdek is, azonkívül a közvélemény megnyugtatása érdekében is arra az egyedül kelyes útra volna kajlandó lépni. a mely megnyugtatást keltene. Ez pedig az az általános parlamenti szokás, a mit ilyen alkalommal gyakorolnak, kogy t. i. méltóztassék a pénzügyminister urnak magának indítványozni, avagy méltóztassék az én inditványomkoz kozzájárulni, hogy küldessék ki egy parlamenti bizottság, a mely szakértők bevonásával ezen ügyleteket megvizsgálja. (Helyeslések balról. Mozgás.) Azt kiszem, t. káz, kogy ezt a t. kormány nyugodtan elíogadkatja, mert ez csak arra szolgálna, kogy a gyanúsítás, a vád, a közvéleményben egyszer s mindenkorra ellimináltassék. Ha ezen bányák jók, — és fel szeretném tenni, kogy jók — akkor semmi nekézsége nem lesz annak, kogy egy parlamenti bizottság vizsgálja meg azokat, szakértők bevonásával. Méltóztassék meggondolni, — csak pár két előtt törtónt, a mikor a kázadój avaslat tárgyalásáról volt szó — kogy azt a kérelmet terjesztettem elő, méltóztassék a káznak megszavazni és a t. kormánynak kozzájáriüni akkoz, kogy a legkisebb, legnyomorúságosabb viskók, a melyekben egész családok élnek barmaikkal együtt, adómentesek legyenek és kozzátettem azt is, kogy a kormány kivatalos statisztiikai kimutatása szerint ez az államnak másfél millió korona évi veszteségnél nagyobb áldozatába nem kerül, akkor a t. pénzügyminister ur azt a feleletet adta nekem, kogy milliókkal nem dobálózkatik és azt a másfél milliót nem nélkülözketi. Itt azonban nem másfél millióról van szó, kanem közel 60 millióról, mert ebben a törvényjavaslatban 35 milliót kivan a t. kormány, az előző javaslatban pedig 10 milkót kér bányászati czélokra, azonkívül a rendes költségvetésben öt millió van felvéve a pénzügyi tárcza keretében, a kereskedelemügyi tárcza keretében szén- és faszükségletre, mely az államvasutak keretében felmerül, 10 millió van felvéve, megközelítőleg tékát 60 millió kiadásról van szó, oly időben, mikor az állam, a mint azt múltkor kimutattam, a deficzit küszöbére jutott és mikor, sajnos, oly kiadások előtt vagyunk, melyek az KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXY. KÖTET. árczius 19-én. pénteken. 121 államkáztartás egyensúlyát a legkomolyabban veszélyeztetik. Az előadottakra való tekintettel a következő határozati javaslatot bátorkodom benyújtani (olvassa) : »Mondja ki a ház, hogy az állami bányavásárlás megvizsgálására parlamenti bizottságot küld ki, és annak megválasztását a képviselőkáz egyik legközelebbi ülésének napirendjére tűzi ki. Ezt beadják rajtam kívül: Nagy György, Bozóky Árpád, Babocsay Sándor, Csépány Géza és Szappanos István. A míg ezen kérelmem nem teljesíttetik és ebben a tekintetben a közvélemény megnyugtatást nem nyer, a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Szmrecsányi György jegyző: Bernáth István ! Bernát István: T. ház! En azt kiszem, mindnyájan egyetértünk abban, hogy Earkasházy képviselőtársunk ez alkalommal rendkívül mérsékelt volt. Ö t. i. emiitett bizonyos vádakat, melyek a sajtó bizonyos orgánumában jelentek meg, azonban azokkal nem azonosította magát, vagy legfeljebb 50%-ra, (Derültség.) és ebből a gyanúsításból f oíyólag hosszú indokolás kapcsán abban a katározati javaslatban végzett, kogy egy parlamenti bizottság küldessék ki ezeknek az üzleteknek megvizsgálása végett. Szerinte teszi ezt a kormány iránti jóindulatból és igy kétségkívül egyszersmind a koahezió iránti jóindulatból is. (Derültség.) Azt hiszem, kogy ebben a tekintetben az ő jóindulata irántunk először nyilatkozott meg. Ö szükségesnek látta bizonyos fátyollal vonni be azokat az igazi törekvéseket, melyek talán őt hevítik, melyeknek ő érvényt akar szerezni, de nagyon csodálom, t. képviselő ur, hogy mikor ép az imént felszámolta azokat a milliókat, melyeknek maximumát 60 millióban állapította meg, melyeket az állam ennél a kérdésnél kiadni kénytelen, hogy nem ment egy lépéssel tovább, és nem mentek tovább azok, kik azt a határozati javaslatot aláirtak, a kik ugy tudom, mindnyájan lelkes magyar kazafiak, kogy kifejtették vokia azokat az okokat is, melyek tulaj donképen a kormányt rákényszeritették, kogy ezekbe az üzletekbe belebocsátkozzék. Egyetlen szóval sem érintette a kőszén-kartell kérdését. (Igaz ! Ugy van !) Ugy látszik, kogy az inkább noli me tangere ő előtte, mint a kormány és a parlamenti többségnek az integritása. Farkasházy Zsigmond : Persze, nekem nagy érdekem a kőszén-kartell! Bozóky Árpád: Meg Szappanos Istvánnak! (Derültség). Bernát István : A kartell nemcsak kőszénkartell, vannak más kartellek is. Farkasházy Zsigmond : Azok fennállása igen nagy érdeke Szappanos Istvánnak, meg Bozókynak. Rakovszky István : Másról beszél, mint Bodóné. Bernát István : Nem mondom, kogy érdeke, de mindenesetre mulasztást követett el, mikor az 16