Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-439

Í39. országos ülés 1909 márczius 12-én, pénteken. 83 és ott az a megállapodás jött létre, hogy itt, az utolsó szakasznál e kérdést a képviselőházban szőnyegre hozzuk. Czélunk ezzel az volt, hogy a t. pénzügy mi nister urnak alkalmat adjunk, hogy az országot tájékoztassa és ebben az irányban bizonyos megnyugtatást idézzünk elő a közhangulatban. Ennek következtében néhány szóval legyen szabad még e kérdésekre kiterjeszkednem, hogy mily irányban kívánjuk és reméljük a kormánytól e dolgokban a segitő akcziót. Egyik az, hogy a városokon és községeken — a ozélból, hogy hivatásuknak megfelelhessenek — az állam hozzájárulása által kell segíteni, és őket így kell támogatni. Hogyha mi a jövedelmi adót általában kivettük az alól, hogy községi adózás alapjául szolgálhat, akkor legczélszerűbb, ha az állam az ő összjövedelméből nyújt a városoknak és községeknek bizonyos segítséget czéljaik elérésére, költségeik fedezésére. Az az idea, melyet külföldön is látunk és magunk is sokszor emlegetünk, hogy engedjen át az állam bizonyos adóforrásokat, például a föld- vagy házadót vagy a fogyasztási adók egyes részeit a községeknek, azért nem volna czélszerű, mert azok a községek és városok igen különböző anyagi helyzetben vannak. Vannak oly városok és községek, melyek nemcsak hogy terheket nem viselnek, de még osztalékokat is adnak lakosaiknak, és ezeknek anyagi helyzete nem annyira a saját takarékosságukból származott talán, hanem régi dotáczióknak, talán még nem is törvényes korszakoknak időszakából, mikor őket kedvezőbb helyzetbe hozták, mint a többi városokat és községeket. Egy ilyen általános rendelkezés tehát nem volna czélszerű. De h állam az ő összjövedelmeiből engedne át bizonyos forrásokat . . . Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Holló Lajos : . . . azoknak a terhein lényegesen könnyítene, és mindig alkalmazhatná azokhoz a viszonyokhoz, melyekben az illető város vagy község van, és azon kulturális törekvésekhez, melyeket az illető városok szolgálnak. Kívánatos volna tehát, és a t. kormány is kilátásba helyezte, hogy a költségvetésekben évenkint bizonyos nagyobb összegeket fog beállítani, melyekkel ezen kérdést egy alkotandó törvény utján fogja azután megvalósítani. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Holló Lajos: T. képviselőház! En ugyan rövidre igyekszem iogni felszólalásomat, de azért kérem, méltóztassék megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek. (Helyeslés.) Elnök : Megengedi a ház a képviselő urnak, hogy a tárgytól eltérhessen ? (Igen I) Akkor méltóztassék. Holló Lajos: A másik intézkedés, a melyet a városokkal szemben kérnénk, hogy azt megtenni méltóztassék, az, hogy azon nagy aránytalanságokat, melyek ma területi beosztásaikban vannak, megszüntetni méltóztassék, Lehetetlenség az, hogy olyan kialakulások történtek az idők folyamán, hogy egyes területek elvonhatják magukat a városi és községi terhek viselése alól, mig más határterületek azt súlyosan kénytelenek viselni ; ennek következtében az arrondirozásokban nagy szabálytalanság és' anomália állt be, melyet törvénynyel kell rendezni. A városi kérdésnél még csak az utolsó szempont az, hogy a mi költségvetésünkbe fel lett véve már ez évben 2 millió K a városi tisztviselők segélyezésére. A mit mi a városi tisztviselőkkel szemben, az ő anyagi viszonyaikkal szemben teszünk, arra azt a kifejezést kell használnám, hogy az egyszerűen embertelenség ; mert hogy mi a városi tisztviselők mai helyzetében ezt a segitő akcziót nem iparkodunk mielőbb az ő javukra megtenni. az csakugyan nem méltó Magyarország törvényhozására. Mikor minden kategórián keresztülmentünk, állami, üzemi és más kategóriákon, akkor egyedül a városi tisztviselők vannak még nyomott helyzetben és ezek viszonyainak szabályozása késik még mindig. Nem a kormány jóindulatán múlik a dolog, hiszen a jelen évi költségvetésbe is van e czélra valami beillesztve, de szükséges, hogy a t. kormány iparkodjék, hogy ezen kérdések mielőbb megoldassanak. A másik kérdés, a mit még röviden néhány szóval érinteni akarok, (Halljuk ! Halljuk !) az, hogy mi a pénzügyi bizottságban egy határozatot hoztunk és előterjesztést tettünk a t. képviselőházhoz, mely arra vonatkozott, hogy ezen adójavaslatok kapcsán intézkedés tétessék a boritaladónak leszállítására nézve. Ezt a pénzügyi bizottság t. előadója be is jelentette az ő jelentésében és előterjesztésében, és a t. kormánynak a figyelmét is felhívtuk e kérdésre. Ez azonban azzal volt akkor kapcsolatban, hogy a tőkekamatadónál a 10%-os kulcs meg fog maradni és nem lesz 5%-ra leszállítva, és az itt elért előnyök fognak majd erre a czélra felhasználtatni. Minthogy azonban a t. ház bölcsesége a 10%-ot leszállította 5%-ra, ennélfogva ez a jövedelmi forrás itt elmaradt. Én azonban azt hiszem, hogy nem azért történt ott az a változás, mintha a ház nem ismerte volna fel jelentőségét annak, hogy ezen fontos termelési ágban nagy szükséget pótol, hanem azért, mert ezen adótételt oly arányokban kívánta megállapítani. De kell találni bármiféle alapot arra hogy az ország ezen adózási sérelméről gondoskodjunk. (Helyeslés.) Sehol az egész világon a bortermelést ért ezen krizis a törvényhozást érintetlenül nem hagyta. (Igaz! Ugy van I) Méltóztatnak tudni, hogy Francziaországban mily nagy mozgalmat idézett elő a bortermelést sújtó nehéz viszonyok következménye, egész forrongás keletkezett, melynek következtében a törvényhozás az adótételt leszállította. Ha látjuk, hogy nálunk, ezen termelési ág mennyire van sújtva a viszonyok nehézsége folytán, akkor azt gondolom, a törvényhozás nem fog elzárkózni attól, hogy a kormány irányában azt a felhívást intézze, hogy azt a mit a 11*