Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-438
42 438. országos ülés 1909 márczius li-én, csütörtökön. venni az adókivetö-bizottságok többségét, akkor jelen esetben a felszőlamlási bizottság összeállításánál ugyanezt az alapelvet ismét érvényre kell juttatni. En tehát azt javaslom, méltóztassék az 55. § hatodik bekezdését az eredeti szöveg helyett a következő szöveg szerint fogalmazni: »A felszőlamlási bizottság hét rendes és hat póttagból áll. Ezek közül elnököt a belügyminister, illetve Horvát-Szlavonországokban a bán, két rendes és két póttagot a pénzű gyminister nevez ki, négy rendes és négy póttagot pedig a törvényhatóság választ. A bekezdés többi része változatlanul marad.* így elérnők azt, hogy az adófelszólamlási bizottságban ugyancsak az önkormányzat köréből vett tagok volnának többségben. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A ministerelnök urkivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : T. képviselőház ! En az eredeti javaslatnak, illetve a pénzügyi bizottsági szövegnek fentartását kérem és indokolom ezt azzal, hogy az adófelszólamlási bizottság egybeállításánál a különböző szakok képviseletére, különösen a jogi képviseletre sokkal nagyobb súlyt kell már fektetni, mint az adókivető-bizottságnál. Ezt nem tudom máskép paralizálni, mint hogy a pénzügyministernek tartjuk fenn három tag kinevezését, mert ő tud akkor a hiányok jDÓtlásáról és a megfelelő jogi képviseletről gondoskodni. Az eddigi összeállítás ellen soha panasz nem merült fel, hogy pártszempontból vagy fiskális szempontból állíttatott volna össze az adófelszólamlási bizottság. Azután annyira még sem mehetünk, hogy ezt tisztán a törvényhatóságok kezébe tegyük le, hol egyes áramlatok vannak túlsúlyban. Méltóztassék venni, hogy a törvény Horvát- és Szlavonországra is kiterjed. Egészen még sem engedhetem ki ezt a kezemből, annál inkább, mert mindig módjában van a törvényhozásnak az eljárást ellenőrizni. Végül még egy argumentumom van, a mely a törvényjavaslatban is kifejezésre jut. A pénzügy minister köteles gondoskodni a mezőgazdaság érdekképviseletéről. A mint a kereskedelmi és iparkamarának direkt befolyást engedtünk, ugy talán helyes volna a mezőgazdasági érdekképviseletnek is befolyást engedni. Ha lesz mezőgazdasági érdekképviselet, az fogja ezt gyakorolni, de addig a pénziigyminister gyakorolja. Itt tehát a kincstár túlsúlyáról szó nem lehet, hanem a bizottság helyes és magas színvonalon álló összeállításáról van szó s ezért kérem az eredeti javaslat elfogadását. (Helyeslés.) Elnök : A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 55. §-nak meg nem támadott részét változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. A hatodik bekezdéshez a következő módosítást nyújtotta be Vázsonyi Vilmos képviselő ur (olvassa) : »A jövedelmi adóról szóló törvényjavaslat 55. §-nak hatodik bekezdése a következőkép módosittassék : A felszőlamlási bizottság 7 rendes és 6 póttagból áll, ezek közül elnököt a belügyminister, illetve Horvát-Szlavonországokban a bán, 2 rendes és 2 póttagot a jrénzügymmister nevez ki, 4 rendes és i póttagot pedig a törvényhatóság választ. A többi változatlan«. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 55. §-nak hatodik bekezdését változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, szemben Vázsonyi Vilmos képviselő ur módosításával, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy az változatlanul elfogadtatott, ennélfogva Vázsonyi Vilmos képviselő ur módosítása elesik. Következik a 56. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 56. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kíván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 56. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem í (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 57. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 57. %-t). Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 57. §-t változatlanul elfogadni a pénzügyi bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 58. §. Szent- Királyi Zoltán jegyző (olvassa az 58. %-t). Elnök: Az előadó ur nem kivan szólni. Szent- Királyi Zoltán jegyző : Vázsonyi Vilmos ! Vázsonyi Vilmos : T. ház ! Az 58. §. 2. bekezdése oly rendelkezést tartalmaz, mely a modern felebbezési jogrendszer elveivel ellenkezik. A 2. bekezdés ugyanis igy szól: »Felebbezés esetén a felszőlamlási bizottság határozatának meghozatalánál nincs a felebbezésben megjelölt határokhoz kötve, hanem ha tárgyalásai közben előbb nem ismert adatok merülnek fel, ezeknek mérlegelésével az adókivető-bizottság által megállapított adótételt felemelheti vagy leszállíthat] a«. Ez azt jelenti, hogy ha valamely fél azért felebbez, mert kivetett adóját magasnak tartja, megtörténhetik vele az, hogy az adófelszólamlási bizottság, daczára annak, hogy ő azért felebbezett, mert magasnak találta az adókivetést, adóját még magasabbra csigázza fel. A közigazgatási eljárásban, a kihágási eljárásban, hol az állam képviselője nem szerepel mint fél, hol az illető állami vagy önkormányzati közeg bíráskodik, érthető, hogy a második vagy a harmadik fórum a felebbezési korlátokat nem respektálja, és igy megtörténhetik pl. egészségügyi vagy ipari kihágásoknál, hogy a fél felebbez és a második fórum nemcsak hogy nem ad helyt felebbezésének, hanem esetleg szigorúbb rendelkezést szab reá, mint az elsőfokú hatóság. Ezt meg tudom érteni ezekben a közigazgatási kihágási ügyekben, mert itt az állam képviselője mint fél nem szerepel. Mihely fazonban a kincstárnak képviselője szerepel mint egyik fél és a
