Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-460

460. országos ülés 1909 október 13-án, szerdán. 447 fizetések eltörlését kéri. A t. képviselőház tegnap hozott azon határozatával, melylyel Búza Barna indítványát napirendre tűzte, kifejezést adott azon meggyőződésének, hogy a közélet munkásaitól tiszta, nemes önzetlenséget követel és nem tartja helyesnek, hogy a közélet munkásai munkájukért a nemzet képviselőtestületétől fizetést, díjazást fogadjanak el. En ehhez szívvel és lélekkel csatlakozom, de tovább megyek és azt mondom, hogy ha a t. képviselőház nem tartja helyesnek, hogy a képviselő a nemzettől fogadjon el díjazást, mennyivel helyesebb, hogy eltiltsuk a képviselőket attól, hogy a törvényhozás másik tényezőjétől, a királytól fogadjanak el kitüntetést, megjutalmazást. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Különösen a mi hazánkban szükséges ez, a hol a maga igazáért küzdő nemzeti akarat olyan gyakran szembe kerül az abszolutizmusra törekvő uralkodói akarattal. Megengedem, hogy a ki kitüntetést, rendjelet, czimet kap, a maga jóhiszeműségével talán nem érzi ezáltal meggyőződését megbénítva, de nemzeti jogok követelésében a kitüntetett képviselő hangja egy árnyalattal akaratlanul is engedékenyebb lesz és önkéntelenül is hátrafelé tesz egy lépést. Nekünk pedig hátrafelé lépő nemzeti harczosokra nincs szükségünk. Minden erőnket arra kell irányitanunk, hogy a nemzet jogait megvédjük, a nemzet sorsát előbbre vigyük. T. képviselőház ! Wilde Oszkár mondja egyik szellemes mondásában, hogy nagyon szomorú látvány az igazság kard nélkül. Ez jDeldázza a magyar nemzet sorsát is. Küzdelmeinkben szent igazság van, de nincsen elég erőnk, hogy minden igazságunkat érvényre juttassuk. A nemzetnek, a nemzet képviselőinek arra kell törekedniük, hogy a hiányzó kardot az igazság részére megszerezhessék és kétségbeejtőn szomorú látvány lenne, ha e nemes munka helyett, a kardszerzés munkája helyett a nemzet arra törekednék, hogy ezt az igazságot méltóságosnak, nagyméltóságunak és exczellencziásnak nevezzék és kard helyett kitüntetésekkel, érdemjelekkel cziczomázzák fel. Az ilyen szomorú, de felcziczomázott nagyméltóságú igazság nem tesz többé tragikus benyomást az emberre, hanem komikussá lesz. Szomorú volna, ha egy az alkotmányát a maga teljességében kivívni nem tudott nemzet azzal dicsekednék, hogy képviselőinek nagy része hangzatos titulusokhoz jutott hozzá, kitüntetéseket, czimeket kapott törvényhozói munkájáért. Méltóztassék visszatekinteni 400 esztendő történetére. Egyetlen egy példa sincs, hogy valaki kuruczságáért, a nemzeti küzdelemben való törhetetlen részvételéért kitüntetést kapott volna. Ha jó hazafi kapott is kitüntetést, megengedem, vannak a képviselőház tagjai közt is, a kik kaptak, rendesen olyankor kapták, ha vagy elhallgattak ideiglenesen és nem hangoztatták a nemzet jogait, vagy pedig egy lépést hátrafelé tettek. De viszont látjuk a történelemnek azt a megdönthetetlen tényét, bogy valahányszor a nemzetnek egy joga veszett el, hogy mikor lemondott a nemzet a jus resistendiről, az ellenállás fenséges jogáról, a mikor elfogadta a Habsburgház örökösödési törvényét, akkor csőstül hullott mindig a rendjel, a kitüntetés, akkor dominiumokkal, pénzzel igyekeztek megvenni a nemzeti akaratot, a törvényhozást. Molnár Jenő: Akkor teremtek az ezerholdasok ! Nagy György: T. képviselőház ! A jövőt nem tudjuk, nekünk meg kell ragadnunk azt az alkalmat, a mikor a függetlenségi és 48-as párt többségben van és a mikor a többség erejével és a többség hatalmával dönthet. Hozzá kell végre kezdenünk a gyakorlatban is a közléet megtisztításához, a megtisztítás munkáját pedig elsősorban saját magunkon kell kezdeni. Mig a hivatalos lapban mindig azt olvasom, hogy képviselőket kitüntetnek, rendjelekkel díszítenek, addig fájdalom, még reménykedni sem merek, hogy a nemzet nagy függetlenségi törekvéseit diadalra fogjuk vinni. (Helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a hatalomkör, az a megtiszteltetés, a melyet kapott a képviselő a maga választóitól, a legszebb polgári kitüntetés és nem is helyes, nemzeti szempontból veszedelmes is, ha az udvari, királyi kegy után törekszik, ha nem elégszik meg a nemzet bizalmával, hanem a királyi légkörbe igyekszik, hogy aztán ezáltal meggyengüljön akaratereje és gyengébb, erőtlenebb részt vegyen a nemzet jogaiért vivott küzdelemben. T. képviselőház ! Én ebben a tárgyban meginterpelláltam a ministerelnök urat s ő azt mondotta, hogy a kitüntetéseknél csak épen a legszükségesebb esetekre fog szorítkozni. (Zaj.) En a kormányzat titkos rugóit nem ismerem, de hogy hatvani Deutsch bárósága nemzeti szempontból miért lett volna szükséges, azt a ministerelnök urnak kellett volna megmagyaráznia (Helyeslés a baloldalon.) és hogy nemzeti szempontból miért feltétlenül szükséges a képviselőknek oly gyakori kitüntetése, azt ismét a ministerelnök urnak kellene megindokolnia, mert azt a ministerelnök ur által gyakran használt frázist, hogy ezt a courtoisie követeli, — mindig ezt az idegen szót használja és ezzel befejezi argumentálását — nem lehet elfogadni. (Helyeslés a baloldalon.) Nekünk igenis követelnünk kell azt, hogy a kormány is tartsa tiszteletben azt a tényt, hogy a többség ma a függetlenségi és 48-as párté, a mely párt a múltban is mindig a közélet tisztaságáért harczolt. (Ugy van ! bál felől.) Az is szomorú dolog, hogy képviselőket képviselői megbízatásuk tartama alatt díjazott állásra neveztet ki a kormány. (Ugy van! a baloldalon.) Ott van Csernoch János t. képviselőtársunk esete, a ki ma képviselő és egyszersmind dus javadalma zásu püspök is. (Mozgás. Ugy van ! balfelől. Halljuk !) Ezt én a törvényhozói szabadsággal és függetlenséggel összeegyeztethetőnek nem tartom. (Helyeslés a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Hogy