Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-459

440 Í59. országos ülés 1909 függesztését kéri, megjelölte-e ezeket a kifejezéseket vagy sem ? Ha az ügyész ur megjelölte ezen kifejezéseket, akkor a mentelmi bizottságnak kötelessége megvizsgálni, hogy vájjon ezekben a kifejezésekben benfoglaltatik-e azon vétség tényálladéka vagy sem, és kötelessége ekként fejtve fel a tényállást, ezen kifejezésekre utalva a háznak alkalmat adni, hogy érdemben nyilatkozhasson a tekintetben, hogy elkövettetett-e a kérdéses bűncselekmény, vagy pedig zaklatás esete forog fenn. Ha a mentelmi bizottság ezen, ugy hiszem, jogos kívánalmaknak megfelelt volna és idézte volna azokat a kifejezéseket, a melyeket az ügyész ur a büntetőtörvénykönyvbe ütközőnek tart, akkor a t. ház kimondta volna, meg vagyok győződve, hogy tényleg izgatás nem forog fenn, mert tényleg abban a czikkben a magyar népről említés sincs téve s igy semmi néven nevezendő kifejezés abban nem foglaltatik, a mely a magyarság ellen a gyűlölet felkeltésére alkalmas volna. Én szivesen vállalkoznám arra a feladatra, hogy ezt a czikket itt felolvassam, de azt gondolom, hogy a mentelmi bizottság előadójának kötelessége rámutatni azon kifejezésekre, a melyekben ezen vétség tényálladékát fenforogni látja. Én nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy ebben a czikkben szó van a koaliczióról, gr. Andrássy Gyula belügyminister választói javaslatáról, (Zaj.) de nincs egy szó emlités sem benne a magyar népről, hanem csak az uralmon levő kormányrendszerről, melyet támadni kétségtelenül szabad. (Zaj.) Épen azért nemcsak impresszióm, hanem meggyőződésem is az, hogy itt nem a czikknek tartalma érdekelte az ügyész urat, hanem Lukács László személye. (Zaj.) Ez a tárgyi szempont, a mely engem felszólalásra késztetett. A mi a politikai szempontot illeti, legyen szabad foglalkoznom azon kérdéssel, hogy egyáltalában helyes és megfelelő politikai álláspont-e a képviselőház részéről, hogy egyes izgatási kérdésekben és politikai perekben oly készséggel szolgáltatja ki az egyes képviselőket. Egy hang (bálfelől) : Helyes; ne adjanak rá okot! Maniu Gyula ". . . . Helyes-e. az a képviselőház részéről, hogy ezzel szabad teret nyit a sajtószabadság és egyáltalában a polgári szabadságok azon reakczionárius kezelési módjának, a mely a politikai élet terén, különösen az utolsó időben nálunk, oly erősen lábra kapott. Nem én mondom először, hanem igen tekintélyes emberek voltak, a kik megállapitották, hogy olyan államokban, a hol az ügyészség intézménye a mmister rendelkezésére van bocsátva, a hol az ügyészség a mmister utasítására köteles eljárni, mint nálunk : ott sajtószabadság tulaj donképen nincsen. (Mozgás és zaj.) Én ebben a tekintetben bátorságot veszek magamnak arra, hogy felolvassak egy kis részt Varga Ferencz koronaügyész urnak egy nagyjelentőségű czikkéből, a melyből önök rá fognak ismerni a mi október 12-én, kedden. jjolitikai viszonyainkra, akkor, a mikor a sajtószabadság kérdését tárgyaljuk. Egy hang (bálfelől) : Ez nem tartozik a tárgyhoz ! Maniu Gyula : Igenis hozzátartozik. Az emiitett czikknek ezen része a következőket mondja (Olvassa) : »Ha az ügyészség független a kormánytól, a perindításoknál egészen alárendelt jelentőségű lesz a politika, holott, a mint Gneist helyesen megjegyzi, a kormánytól függő ügyészségi szervezet mellett a kormány sajtója békében alhatik ; de jaj a túlzó ellenzék sajtójának ! Minél intranzigensebb, annál kisebb ennek szabadsága s minél talpnyalóbb a kormány sajtója, annál biztosabb, hogy a gondolat óriási területén szabadon mozoghat. Tehát az ügyészség függő helyzete befolyásolja a sajtószabadságot és a kormány alatt álló ügyész az igazságszolgáltatásban kétféle mértékkel mér, vagy jutalmaz hallgatásba burkolózással, majd üldöz a lefoglalással; minden attól függ, hogy mily politika zászlója alatt jelenik meg a lap, tehát pártatlanság és tárgyilagosság helyett a politika irányítja a bűnüldöző hatalmat. Ekkép a sajtószabadság politikai pártok szerint érvényesül.* Ezt az igazságot oly tömören és szépen fejtette ki Varga koronaügyész ur, hogy feleslegesnek tartom annak bővebb taglalásába bocsátkozni. Csak azt kívánom konstatálni, hogy tényleg ennek az utasítási rendszernek következményekép jelentkezik azon tény, hogy ép most van nálunk a sajtószabadság megnyirbálva. Bizonyítja ezt azon körülmény, hogy a három évi koalicziós uralom alatt több politikai per lett folyamatba téve és több elitélés történt, mint bármikor azelőtt. (Nagy zaj.) Lázár Zoárd : Már ezt elmondták kifelé, nem kell a képviselőházban is elmondani. Még keveset is kaptak, még többet kellett volna kapniok. (Zaj.) Maniu Gyula : íme, a három évi koalicziós uralom alatt, itt van a kimutatásban feltüntetve, 181 év, 3 hó és 89.087 korona összbüntetést szabtak ki. .. (Zaj.) Elnök : (csenget) : Csendet kérek ! Maniu Gyula : . . . azokra, a kik a koalicsió politikáját nem folytatták. (Zaj.) Méltóztassék nekem csak egy olyan esetet mutatni, a melyben ilyen büntetésben részesült ki a kormány szekerét tolta (Nagy zaj.), vagy mondjuk finoman, a mely a kormány politikáját képviselte. (Nagy zaj.) Ez a tény bizonyítja legjobban, hogy az a jellemzés, a mely ebben a tudományos folyóiratban van, a való tényeknek megfelel: jutalmaznak és büntetnek a sajtószabadsággal, de nem virágoztatják a szabad szót ugy, a hogy a polgári jogok fönsége és a valódi igazságérzet megkívánja. Igenis konstatálni kívánom, hogy főleg a legutóbbi időkben, a mint a múlt napokban tárgyalt mentelmi ügyek is bizonyítják, a polgári jogokat, a közszabadságokat nem részesitik oly tiszteletben, a mint a hogy azt joggal elvárhatnék. (Zaj.) Ne gondolják, hogy azért szólalok fel ebben a kérdésben, mert talán azt gondolnám,