Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-459

426 45.9. országos ülés 1909 október 12-én, kedden. Tehát azon az ülésen, melyre Bozóky t. képviselőtársam hivatkozott, elhatározta a ház, hogy érdemleges tárgyalás nélkül, egyszerűen nem tűzi ki tárgyalásra az ő inditványát. Érdem­leges tárgyalás tehát nem volt. (Igaz ! ügy van !) A házszabályoknak 238. §-a csak tárgyalásokra hivatkozik. (Ugy van!) Tárgyalás pedig még nem volt, mert egyszerűen a limine elutasították az indítványt azzal, hogy nem tűzik ki napi­rendre és nem veszik tárgyalás alá. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Ennélfogva én azt hiszem, hogy itt semmiféle skrupulózitásnak helye nincs. A házszabályoknak egészen megfelelő eljárás az, hogy csakis az olyan inditványok ne kerüljenek ujabb elhatározás és tanácskozás alá, melyek a tárgyalás bármely fokozatán elvettettek. (Élénk helyeslés.) Következik Búza Barna képviselő indítvá­nyának (írom. 1203) indokolás végetti felvétele a képviselőház alelnökei tiszteletdijának törlése tárgyában. Búza Barna képviselő urat illeti a szó. Btiza Barna: T. képviselőház! Azok után, a miket az elnök ur válaszul elmondott Bozóky Árpád képviselő urnak felszólalására, hogy az én indítványom indokolásának tárgyalása ki nem tűzhető, azt hiszem, teljesen felesleges annak tár­gyalásra kitüzhetőségét én nekem is indokolnom ; csak nagyon megköszönöm Bozóky Árpád bará­tomnak szívességét, a melylyel ennek az indít­ványnak tárgyalását előmozdította, megköszönöm azt, hogy ezen indítvány iránt való jóindulatát ilyen szépen kifejezte, és azt hiszem, hogy ha az Isten ezt az indítványt az ilyen barátaitól meg­szabadítja, esetleges ellenségeivel azután majd könnyebben el fog bánni. Bozóky Árpád : Hát mikor mi indítványoztuk, te barátja voltál ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj. Hall­juk ! Halljuk I) Bozóky Árpád: Ne azt tessék nézni, hogy honnan jön az indítvány . Buza Barna: T. ház! Később- akartam ki­térni indítványomnak arra a részére, a melyet Bozóky Árpád t. barátom most megemlített, hogy t. i. mikor ő tette meg az indítványt és egyáltalá­ban, előbb, a mikor a függetlenségi párt több­ségbe jutott ebben a parlamentben, miért nem tartottuk fenn ellenzéki álláspontunkat, miért nem indítványoztuk mi akkor az alelnöki fizetések eltörlését és miért nem vittük keresztül ezen álláspontunkat. Megmondom. Kern tehette ezt a függetlenségi párt mindeddig j>ártközi tekintetek­ből, a vele szolidáris pártok iránt való lojalitás tekintetéből, (ügy van ! Ugy van ! baljelöl.) mert mindaddig, a mig az alelnöki állások . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna : . . . a másik két szövetséges pártnak birtokában voltak, mindaddig a függet­lenségi párt ildomosságból nem tehette azt, hogy ezeknek az állásoknak a fizetését megszüntesse. (Ugy van ! TJgy van ! balfelól.) T. képviselőház ! A képviselőház alelnökei . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Buza Barna: . . . egész az 1903. évig alelnöki működésükért semmi külön fizetésben, díjazásban nem részesültek. 1903-ban történt először, hogy a ház költségvetésébe bizonyos összeget vettek fel a két alelnök díjazására, még pedig abban az évben aránylag elég csekély összeget, egy-egy alelnök részére évi 4800 koronát. (Zaj. Halljuk, ! Halljuk !) Ugy látszik azonban, hogy a képviselőház akkori alelnökeinek, mikor ezt a csekély fizetést élvezni kezdették, az evés közben túlságosan megjött az étvágyuk, mert a következő 1904. esztendőben már majdnem háromszor olyan összeget, egy-egy alelnök számára 12.000 koronát vett fel költség­vetésébe a ház. (Zaj.) Ugylátszik, 1903-ban a költségvetésbe felvett 4800 koronás fizetési összeg elkerülte az akkori ellenzéknek a figyelmét, mert ez az összeg minden felszólalás és minden ellent­mondás nélkül keresztülment akkor a ház tanács­kozásaiban. Mikor azonban ez a siker vakmerővé tette az akkori többséget és a következő évben, vérszemet kapva, már egj^szerre 12.000 korona fizetést akart adni a ház alelnökeinek, (Halljuk! Halljuk 1) akkor a képviselőháznak akkori mindkét ellenzéki pártja, ugy a függetlenségi párt, mint a néppárt erélyesen felszólalt (Nagy zaj.) az alelnöki fizetések megállapítása ellen, és ez a két párt. . . Beniczky Ödön : Halljuk Eakovszkynak erre vonatkozó beszédeit! Mit mondott akkor Ra­kovszky ? ! Majd el fogom olvasni. Egy hang : Nem lesz nagy örömük benne! Buza Barna: . . . nemcsak az alelnöki fize­téseknek . . . (Zaj.) Beniczky Ödön : Halljuk, mit mondott akkor Rakovszky ! Éber Antal: Azt ő a Népszövetségnek aján­dékozta ? Buza Barna: ••• akkori magas összegét ki­fogásolta, hanem egyáltalában tiltakozott ugy a függetlenségi párt, mint a néppárt az ellen, hogy a ház alelnökei részére akármilyen fizetést is meg­állapítsanak és mind a két pártnak egyértelmű indítványa az volt, hogy a ház, ugy mint eddig nem adott, ezután se adjon alelnökeinek fizetést s az e czimen felvett összegeket törölje költség­vetéséből. Természetes dolog, hogy az akkori több­ség a függetlenségi párt és a néppárt ellenkező szavazatával szemben megszavazta az alelnöki 12.000 koronás fizetést s azóta, 1904 óta, a mai napig a képviselőház alelnökei a ház pénztárából 12.000 korona évi fizetést élveznek. Szinte sze­rencse, hogy rövidesen megbukott az a párt, mely oly nagylelkűen és bőkezűen osztotta saját tagjai közt az ország pénzét, mert ha az a párt továbbra is uralmon marad, és az alelnöki fizetések emelését az eddigi tempóban folytatja, Isten tudja, hogy micsoda magas alelnöki fizetésekkel állnánk most szemben. A függetlenségi pártnak akkor is az volt az álláspontja, hogy az alelnököknek fizetést adni a

Next

/
Oldalképek
Tartalom