Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-455
376 k55. országos ülés 1909 szeptember 28-án, kedden. hosszas kísérletek, nem történnek felesleges időfecsérlések, a milyeneket eddig, sajnos, tapasztalnunk kellett, hanem ha 0 felsége mielőbb foganatba veszi elhatározását, és a parlamentáris élet a maga természetes medrébe mielőbb visszatér. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez alkalommal azonban legyen szabad még néhány megjegyzést tennem egy más körülményre nézve. Ugyanis elég sürün hangzik fel állítás, hogy ha 0 felségének elhatározása a jelenlegi parlamenti többség felé hajolna,,ez válsággal és alkotmányos krízissel járna. íte épen ez a körülmény akadályozza meg, hogy 0 felsége a többséghez forduljon. Ez ellen a felfogás ellen a magam részéről, — nincs meghatalmazásom ezúttal t. képviselőtársaim nevében is beszélni, (Halljuk! Halljuk!) — de a függetlenségi párt álláspontján állva, a legnagyobb határozottsággal kell tiltakoznom. (Helyeslés.) Nekünk mint függetlenségi pártnak álláspontunk oly törvényes és alkotmányos, hogy annak érvényesítése az országra nézve egyáltalán nem idézhet elő válságot. Ellenkezőleg, szerintem ez jelentené a válságnak leghelyesebb és legalkotmányosabb megoldását. (Helyeslés a szélsőbaloldalion.) Egy-két szempontot vagyok bátor ebben a tekintetben bizonyítékul felhozni. A válságot előidézhetné, mint mondják, az, hogy mi kitérünk a koaliczió által magunkra vállalt feladatnak : az általános választói jognak megalkotása elől. Pető Sándor: (Ez igaz! Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: Hogy kitérünk és ki akarunk térni ezen magunkra vállalt feladat teljesítése elől . . . (Zaj.) Egy hang (a középen): Ez igaz! Holló Lajos:... és ezáltal a koronás királyijai szemben magunkra vállalt kötelezettségünket szegjük meg. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, kétségtelen dolog, hogy a pártoknak szövetsége, a koaliczió vállalta magára ennek a feladatnak a megoldását. Azonban ón nem hiszem, hogy minden egyes párt, a mely ebben a koaliczióban résztvett, ne vállalná e feladat megoldását akkor is, a mikor a koaliczió — kivülfekvő okokból — felbomlott. Arra a koaliczióra bízni ennek a feladatnak a megoldását, a melynek kebelében, a mint a ministerelnök ur hónapok előtt ebben a házban bejelentette, nincs meg többé a szolidaritás, az egység, mondom, erre a koaliczióra bizni ezt a feladatot valakinek, a ki az ország érdekeit komolyan a szivén viseli, teljes lehetetlenség. Lehetetlenség, hogy nagy feladatok megoldását rábízzuk egy olyan kormányzatra, a melyben nincs meg az egység az ország ügyeinek vezetésére nézve, mert ez a megbízatás az országra nézve csak szerencsétlenséggel járna. (Elénk helyeslés a baloldalon.) A mikor az a tény bekövetkezett, bármilyen okból is, az mellékes, és a mikor ez az ország szine előtt konstatáltatott . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Holló Lajos: . . . midőn 0 felsége ezt már előző időkben tudomásul vette, — hiszen az akkori kormány már föl is mentetett az ügyek továbbvitele alól — akkor ez a kérdés már konzumálva lett. Ennek a feladatnak a megoldása nem a szövetkezett pártok vállaira nehezedik többé, hanem nehezedni fog arra a pártra, a mely felé 0 felségének bizalma hajlani fog, legyen az akár a többségben levő, akár valamely kisebbségben levő párt. Pető Sándor: Kormányprogramul! (Nagy zaj. Elnök csenget.) t Holló Lajos: És hogy mi ez elől kitérni nem akarunk, arra nézve, ugy hiszem, elég garanczia a függetlenségi párt politikai múltja. Méltóztassék csak visszaemlékezni arra a nagy jelenetre, a mely néhány év előtt itt a parlamentben épen Thaly Kálmán, a függetlenségi párt ma elparentált nagy tagjának fellépése folytán lejátszódott. Hónapokon keresztül folyó, hosszas, nagy parlamenti harcz nyert befejezést az ő kezdő békés felszólalása folytán. Ennek a parlamenti harcznak befejezéséért a függetlenségi párt azt kötötte ki, hogy a választói törvény vétessék revízió alá, hogy annak szűk keretei terjesztessenek ki; számokat pertraktáltak és számokat állapítottak meg, a melyekre nézve gr. Tisza István, az akkori ministerelnök obligót vállalt. Már ez az egy tény is mutatja, hogy a függetlenségi párt nagy harczuk befejezését kötötte ahhoz a feltételhez, hogy a parlamentáris jogok szélesebb alapokra helyeztessenek, hogy az ország ebben az irányban előhaladást tehessen. De még régebbi kormányokra is hivatkozhatom : ott ül velem szemben Széll Kálmán; az ő kormánya alatt és előzetesen Tisza Kálmán kormánya alatt is a függetlenségi pártnak állandó törekvése volt az 50 év előtt kiépített választójogi kereteket mindig bővíteni és mindig előrehaladni a végezel, az általános választói jog felé, de akként, hogy ezt átmenetekkel, fokozatosan, az államhoz hű és az állam társadalmi és politikai alapjait képező elemek figyelembevételével valósítsák meg, (Hosszantartó elénk éljenzés és taps a baloldalon.) hogy midőn előrehaladunk a jogok kiterjesztésében, egyúttal megvédjük nemzeti érdekeinket, a melyeket senkivel szemben és semmiféle princzipiummal szemben feláldozni nem akarunk. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Suciu János: Altalános a védkötelezettség, ugy-e ? (Nagy zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: De azt mondják a választójoggal kapcsolatban, hogy a függetlenségi pártnak (Halljak! Halljuk!) álláspontja .. . (Zaj.)
