Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-454

368 454. országos ülés 1909 Julius 12-én, Mtfon. Nagy György: T. képviselőház! Az újonnan kinevezett kormánynak a főrendiházban való bemutatkozása inparlamentáris volt. Ugyanis a főrendiháznak 1909. évi Julius hó 10-én tartott üléséről szóló »Országgyűlési Értesítő « szerint a képviselőház tárgyalásai alatt, tehát mikor a képviselőház még nem vette volt tudomásul a kormány kinevezését és a mig itt egy bizalmatlansági indítvány felett tárgyaltunk, Wekerle Sándor ministerelnök ur megjelent az elaggult főrendeknél és kérte, hogy ne kívánják, hogy a királyi kéziratot felolvassák, hanem egyszerűen az ő szavára vegyék tudomásul a kinevezést. A főrendiház megbízott Wekerle Sándor ministerelnök ur Ígéretében, mely szerint királyi kéziratot is fog egyszer nekik mutatni és azt határozták, hogy addig is, mig ez megtörténik tudomásul veszi a kormány kinevezését. T. képviselőház! Ilyen családiasán nem lehet ám fontos kérdéseket elintézni. Ez első sorban sérti az alkotmányt, mert mig mi a képviselőház, a népképviselők nem vettük tudomásul Wekerle Sándor urnak és társainak kinevezését, mig mi bizalmatlansági indítvány felett tárgyalunk, addig egyenesen a képviselőház tekintélyének lerontására vezet, ha közben a főrendiház tudomásul veszi a kinevezést. (Zaj.) Tudom, hogy interpelláczióinra le fognak szavazni, de nincs számokhoz kötve az igazság. Nyilván imparlamentáris és törvénytelen volt ez az eljárás. Szükséges, hogy ez legalább legyen megörökítve, hogy ne lehessen azt mondani, hogy volt idő, a mikor az országgyűlés tapsai között lehetett törvénytelenséget elkövetni. (Zaj és felJciáltásoJc balfelöl: Nincs erre törvény!) Törvény nincs, de van jogszokás. Tudnia kellene képviselőtársamnak, hogy alkotmányunknak egy hatalmas pillérét a jogszokás képezi. A ki képviselői hivatásra vállalkozik, annak tisztában kell lennie ezekkel az alkotmányos garancziák fogalmával és tudnia kell, hogy nemcsak törrény, hanem a 40 éves jogszokás is döntő. (Zaj.) Az megtörtént, hogy a főrendiházban előbb mutatkozott be a kormány, de az soha nem történt meg 42 esztendő alatt, hogy a mig itt folyt a tárgyalás a képviselőházban, addig átsomfordált a kormány az elavult főrendek gyülekezetébe, hogy ott tudomásul vétesse a maga kineveztetését tisztán bizalmi szóra. Az ilyen szívességi, az ilyen bizalmi váltónak nincs helye ott, a hol az ország sorsáról, nagy parlamenti intézményekről, az alkotmányosság alapvető kérdéseiről van szó. T. képviselőház! Első látszatra ez az alaki hiba nem tűnik fel olyan súlyosnak, de ha mi igazi népképviselők arra törekszünk, hogy a tulajdonképeni törvényhozói akarat itt legyen a képviselőházban, — mert hisz itt kell, hogy megnyilatkozzék a nemzet akarata, — az ilyen kérdésben is vigyázni kell, hogy a képviselőház tekintélye ne csorbittassék, vigyázni kell, hogy a jogszokást a kormány mindig tiszteletben tartsa. Én tudom a ministerelnök ur válaszát, ha válaszolni fog; azt fogja mondani, hogy ezt semmiféle törvény nem irja elő, ehhez neki joga volt, ez pusztán kényelmi szempont. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Nagy György: [Lehet-e, t. képviselőház, a főrendiháznak igy határozni? (Zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyüket elfoglalni. Nagy György: Hogy addig is, a mig a kegyelmes királyi kézirat fel fog olvastatni, tudomásul veszi, hogy a király a ministerelnök urat és ministertársait újból kinevezte, a mint ezen átiratban jelezve van. Ilyen kedves bizalmi jelenetet talán mégsem lehet az ország szine előtt folytatni; ennek helye lehet valamelyik kaszinóban, de ott, a hol az ország sorsáról van szó, ott a kinevezést bizalmi nyilatkozatokkal tudomásul venni nem lehet. A főrendiháznak is ugy kell kezdenie azt az ülést, a melyen a kormány bemutatkozik, hogy a királynak az országgyűléshez intézett levelét felolvassák. Ez az a bázis, a melyen a tárgyalások alapulnak és ezt a bázist senkinek sem szabad lába alól kirúgni. Tutsek Sándor: Mi jogon avatkozol a főrendiház tárgyalásaiba! (Zaj. Ellenmondásolc!) Nagy György: A ki figyelemmel kisérte a képviselőház tárgyalásait, láthatta, hogy a képviselőház mindig ügyelt arra, hogy a maga jogait megoltalmazza; ügyelt arra, hogy a parlamentarizmust megvédelmezze. Hasonló kérdésben gróf Apponyi Albert is felszólalt egyszer és ő sem tartotta helyesnek, — bár az az eset más volt, — hogy a képviselőház megkerülésével a tárgyalás folyama alatt, annak befejezése előtt a királyi kézirat bemutatása nélkül egyszerűen bizalmi nyilatkozat alapján vegyék tudomásul a kormány bemutatkozását. Én tehát kérdezem, hogy hajlandó-e a ministerelnök ur megsemmisíttetni ezt a határozatát azáltal, hogy a királyi kéziratot elviszi, felolvastatja, és újból határoztat a főrendiházzal. T. közbeszóló képviselőtársam pedig nagyon téved, ha azt ajánlja, hogy ne törődjünk a főrendiházzal. Nekem kötelességem avval törődni. A főrendiháznak kötelessége megtartani a parlamentarizmus szabályait. Interpelláczióm egyébiránt a következő (olvassa): 1. Alkotmányunk szellemével, a parlamentarizmus elvéyel összeegyeztethetőnek tartja-e a kormány, hogy a főrendiházban 1909. évi Julius hó 10-én az országgyűléshez szóló királyi leirat nélkül mutatkozott be, s nem várva be a képviselőház határozatát, szóbeli előterjesztés alapján kérte a kinevezés tudomásul vételét? 2. Hajlandó-e haladéktalanul intézkedni, hogy a főrendiháznak a csupán szóbeli előterjesztés alapján hozott, alkotmányunkat, a jog-