Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-453
340 455. országos ülés 1909 Julius 10-én, szombaton. kormány bizalmi nyilatkozatot nyer a képviselőház részéről, akkor válik csak nyomban parlamentárissá, ha ellenben nem nyeri meg ezt a bizalmi szavazatot, akkor vagy fel kell oszlatnia a házat és meg kell kérdezni a nemzetet, vagy pedig le kell mondania. Ha azonban egyiket sem cselekszi, hanem a politikai összhang nyilvánítása elől egyszerűen kibújik azáltal, hogy a képviselőházat elnapolja, ezáltal imparlamentárissá válik, vagyis a szokásjog törvényalkotó erejénél fogva egyszerűen törvénytelenné. Ha enyhébben szólok és Lányi Bertalan darabontininister elmélkedése szerint felcseréljük a politikai felelősséget az alkotmányjogi ethikával, bizalmi szavazat nélkül ebbe ütközik a kormány eljárása. (TJgy van! a baloldalon.) Ilyen eset következik be akkor, ha a bizalmi kérdésben döntés nem történik. Mert kétségtelen, hogy a parlamenti pártoknak olyan összetétele, a mely ezelőtt volt, ma már nem áll fenn. A koaliczió ugyanis nem tudván teljesíteni azt a feladatot, a melyre programmjában vállalkozott, feloszlott. Ezen feloszlás külső ténye a kormány bukása volt. Az, hogy ezen bukás közvetlen előidézője a bankkérdés volt, alkotmányjogi szempontból nem érinti a dolog lényegét. A koalicziós pártok most már függetlenül jelentkeznek a parlamentben és hogy vezéreik ennek daczára mint egy kormány tagjai, egy összetételben lépnek fel, ez az eljárás legfeljebb G-ladstone-nak egy találó mondását igazolja, hogy t. i. az embereket legjobban két dolog egyesíti: a sir és a kabinet. (Derültség.) Szóval kisebbségi kormány mutatkozik be a jelen alkalommal, a mely kormány tagjainak többsége és elnöke nemcsak nem nyilvánította készségét a jjarlamenti többséget alkotó függetlenségi és 48-as párt progr amurjához való alkalmazkodásra, hanem épen a kardinális, halasztást nem tűrő kérdésekben azzal nyílt összeütközésben lévőnek bizonyult. Ha csak az lett volna a czél, hogy ez a harcz felfüggesztessék mindaddig, míg a korona végleg dönt, akkor elegendő lett volna az ügyvivő állapot meghosszabbítása. Ez őszintébb lett volna ugy felfelé mint lefelé, mert hiszen még bizalmi votum esetén is köztudomású, hogy ez a mai állapot csalfa. JSTem tudom elképzelni más magyarázatát a kormány alkotmányos megújhodásának, mint hogy a kormánynak bizonyos titkos czéljai vannak, a melyek elérésére szüksége van az alkotmányosság, illetve a parlamentarizmus megőrzésének csapdájára. (Zaj.) A kormány ugy jelenik meg előttünk, mint a parlamentarizmusnak szőrszálhasogató védelmezője, pedig tulaj dónké pen csak kitolja az alkotmányos megoldás idejét és igy bizonyos tekintetben akadályozza azt. Hiszen a kormány 0 felségével szemben egyszerűen hivatkozhatott volna a szolidaritás hiányára, kisebbségi mivoltára, továbbá arra, hogy alkotmányos érzülete nem engedi az ügyvivőség állapotát és akkor a koronának folytatnia kellett volna azt az alkut, azokat a kísérleteket az alkotmányos kibontakozásra, a melyeket Lukács László kiküldése által megkezdett. És ha ujabban el is kell fogadnunk bizonyos politikai tények igazolásául a kényszerhelyzetet, nem tudom megérteni, vájjon nem lett volna-e a kisebbik rossz pártpolitikai szempontból a függetlenségi párt részéről elfogadni a homo regius kompromisszumát, mert ez legalább minisztertanácsi többséget adott volna a függetlenségi és 48-as pártnak, melynek politikai intenzitását nézetem szerint nem gyengítette volna nagyobb mértékben az úgynevezett ó-hatvanhetes férfiak jelenléte, mint a mily mértékben fejlesztette az uj negyvennyolezasok türelmetlensége. (Derültség.) Ha pedig bizalmi votumot nyer a kormány elnöke, mint parlamentáris kormányelnök, mint parlamenti kormány vezére, teljes joggal képviselheti nagyfontosságú külpolitikai és egyéb közös kérdésekben azt a politikát, a melyről tudjuk, hogy a függetlenségi és 48-as párt teljes politikájával ellentétes. Azonban van egy világosabb és közelebbfekvő kérdés, a mely ebben a zavarban tisztázásul szolgálhat. Nevezetesen a kormány kinevezése által elérte azt, hogy kikapcsolta egy időre a bankkérdést, a mely ütköző pontot alkotott, a mely a szolidaritás hiányát idézte elő. Most kérdezem, miképen képes a kormány őszintén megfelelni jelenleg vállalt feladatának, hogy a kibontakozást előkészíti, a mikor tagjainak politikai meggyőződésénél fogva egyáltalában nem szolgálhatja azt a törekvést, hogy a korona a többség felfogásához közeledjék ? Szmrecsányi György : Helyes! (Zaj.) Hoffmann Ottó: Szmrecsányi György képviselőtársam megnyugtatására mondom, hogy beszédem utolsó részéhez érkeztem. Semmi sem bosszulja meg jobban magát a politikában, mint az őszinteség hiánya. Ezt a hiányt fájdalom ugy látjuk, össze kell már forrasztanunk minden egyes politikai mozzanattal, így hiányzik az őszinteség a kormány kifejezett kívánságából, hogy a szó tiszta értelmében parlamentáris kormány akar lenni, és épen igy nem volna őszinte a kéjiviselőház esetleges határozata, a mely a kormány politikai irányítását elfogadja. A midőn határozati javaslatot terjesztek be, az a szándék vezet, hogy a képviselőház tagjai őszinte meggyőződésüket végre valahára kifejezésre juttatva, az újra éledő kormányt és az újra éledő koalicziót már egyszer elért sorsára, a bukásra juttassák. Határozati javaslatom következő (olvassa): A képviselőház hódoló tisztelettel tudomásul veszi a kormány kinevezését tartalmazó királyi kéziratot, de egyúttal kijelenti, hogy a kormány tagjai iránt bizalommal nem viseltetik.* (Helyeslés balról.)
