Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-453

július 10-én, szombaton. 335 Í53. országos ülés 1909 . hogy a mi komplikált viszonyaink között a bank ügyét nem lehet pusztán elszigetelt gazdasági kérdésnek tekinteni, hogy az ma már a fenye­getett alkotmányosságnak kérdésévé vált, a mely veszedelemmel szemben a szolidaritásnak nem megszűnnie, hanem ezen párt, a függetlenségi és 48-as párt programmja alapján a mi messze előrelátó, bölcs vezérünknek hivő szavára az összes nemzeti erőknek egyesülniük kellett volna. (Élénk helyeslés és taps halfelöl.) Mikor mi most elveinkhez való szilárd ra­gaszkodásunkról teszünk ünnepélyes nyilatkoza­tot, meggyőződésünk az, hogy a legszigorúbban vett tiszta alkotmányosság követelményeinek te­szünk eleget és hogy álláspontunkat minden magyar képviselő nyugodt lélekkel magáévá te­heti. (Ugy van! balfelöl.) A mindenkori alkotmányos többség mellő­zése nem egy egyszerű kormányválság bajait, hanem sokkal mélyebbreható veszedelmek mag­vait hordja magában. Ezeknek a veszélyeknek felidézése nem lehet egyetlen egy tényezőnek sem érdeke. A mi pártunk elég bizonyitékot szolgáltatott arra, hogy ezeket a veszélyeket felidézni nem akarja és én hiszem, hogy kitar­tásunkkal és összetartásunkkal most is és a jövő­ben is sikerülni fog az összeütközés ezen vesze­delmeit a nemzettől elhárítani. E törekvésünk sikerét akarjuk előmozditani, a mikor a békés kibontakozás egyetlen lehetséges módjának alkal­mazását, a többség parlamenti törvényének érvé­nyesülését szorgalmazzuk. És mert ma itt e házban a függetlenségi és 48-as párt a többség, képtelenség volna részünkről álláspontunkat máskép indokolni, mint világos és határozott megjelölésével annak, hogy mihez kötjük mi az őszre kilátásba helyezett és a későbbi állandó megoldáshoz való hozzájárulásunkat. Ezért tar­tottuk szükségesnek itt a házban és a nemzet­tel közölni pártunknak tegnap hozott határo­zatait, a melyek a következőképen hangzanak. (Halljuk ! Halljuk!) (Olvassa): »A függetlenségi és 48-as párt tudomásul veszi a kormány megalakulását, fen­tartja a többségi elv alapján a kormányzásra való igényét és kimondja, hogy csak oly kormányt fog az őszszel az uj alakuláskor támogatni, a mely a többségi elv tekintetbevételével alakul és azonnal hozzá lát a választási törvény megalkotá­sához az általános választói jog alapján. Az önálló nemzeti bank felállítása tekintetében pedig változatlanul ragaszkodik a párt eddig elfoglalt álláspontjához és párthatározataihoz, ennélfogva kívánja, hogy az uj kormány haladékta­lanul tegye meg az önálló bank fölállításához szük­séges előkészületeket.« (Éljenzés és taps balról.) Minthogy pedig a parlamenten kívüli kísér­letek veszedelmeivel szemben elsősorban ennek a pártnak, mint a ház mostani többségének kötelessége a parlamentarizmus jogát és örök i törvényeit megvédelmezni . . . Rakovszky István : Az nem áll! Minden párt­nak kötelessége. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk!) Bakonyi Samu : Természetesen mindenkinek joga és kötelessége, de méltóztassék nekem meg­engedni, hogy ennek a kötelességnek teljesíté­sében ennek a pártnak kell előljárnia, mely hagyományos elveihez képest programmjában mindig az alkotmányosságot és parlamentariz­must védelmezte, most pedig számszerű több­ségben is van e házban. (Helyeslés.) Ezért kérem a t. házat, hogy méltóztassék elfogadni a következő határozati javaslatot, a melyet, ismétlem, a függetlenségi és 48-as párt megbízásából van szerencsém benyújtani. (Ol­vassa): »Határozati javaslat. A ház tudomásul veszi a kormány megalakulásának bejelentését, azzal a kívánsággal, hogy a válság alkotmányo­san, a többségi elv tekintetbevételével oldassák meg az őszszel.« T. ház! E helyzetben és e kérdésben ne legyen semmi homály. A mi czélunk tiszta, a mi utunk egyenes, ugy, hogy ha ingadozás nél­kül haladunk rajta előre, győzni fogunk, s a gazdasági lekötöttségéből felszabadult nemzet boldogulása jutalmazza meg csüggedetlen aka­ratunkat. Ugy érzem t. ház, hogy ezeket kellett itt ma ebben a helyzetben elmondanunk; ezt kívánja tőlünk a mi politikai korrektségünk, ezzel tai'tozunk pártunk történeti hivatásának, és ezzel tartozunk annak, a mi ami lelkiismeretünk­nek legdrágább : a függetlenségi eszme jövendő­jének. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Raisz Aladár jegyző: Osépány Géza! Csépány Géza : 1. képviselőház ! A megala­kult kormány bemutatkozásakor szokásos nyi­latkozat megtételére felkéretvén... (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Csépány Géza: . . . sajnálattal kell kijelen­tenem, hogy a kormány bemutatkozását tudo­másul nem vehetem, különösen azért, mert a kormány megalakulása ellenkezik az alkotmá­nyos felfogással, ellenkezik az általános parla­menti gyakorlattal. Ily körülmények között, a midőn a többségi elv mellőzésével egy kor­mány neveztetik ki, a mely semmit nem változ­tatott előbbeni álláspontján, akkor én ilyen kormány iránt bizalommal nem viseltethetem. (Helyeslés halról.) E tekintetben határozati javaslatot is leszek bátor benyújtani a t. ház­nak, és kérni annak elfogadását. A midőn a koalicziós kormány bejelentette, hogy tovább képtelen az alkotmányps kormány­zásra, azt hittük hogy megszabadul az ország attól a nyomástól, megszabadul attól a hely­zettől, a mely eddig neki csak rosszat teremtett. És íme, mit kell tapasztalnunk? i A nélkül, hogy azoknak a nézetei változtak volna, a nélkül, hogy a régi kormány tagjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom