Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-453
b53. országos ülés 1909 július 10-én, szombaton. 333 hozni az előttünk álló megoldási módozatban mellőzött magas alkotmányos érdekeknek és parlamentáris szempontoknak védelmére. (Helyeslés.) T. ház! A helyzet ahnormis voltát még fokozza az a másik, semmiesetre sem örvendetes tény, hogy a mikor a parlamentnek megvan a kétségtelenül kimutatható alkotmányos többsége, (Mozgás.) a megoldás, habár ideiglenesen is, nem ennek a segítségével kerestetik. (Igaz! Ugy van !) Hallottam oly felfogást, hogy ennek felpanaszlása visszatérés volna e pártnak régi, u. n. gravaminális politikájához. Megvallom, hogy ez a kritika mintegy önkénytelenül provokálja azt a megjegyzést, hogy bizony, sajnos, a mig gravámenek lesznek, addig az önkénytelen konzekvenczia az, hogy gravaminális politikának is kell lennie. (Igaz ! Ugy van !) De ez idő szerint e térre nem ragadtatom magam, mert szerencsém van olyan többség tagjának lenni, a mely eddigi működésével bebizonyította azt, hogy guvernementális feladatainak teljes mértékben magaslatán áll. (Igaz! Ugy van!) E párt nem szolgált rá semmiféle mellőzésre, sem önmagáért, sem pedig nem szolgáltatott alkalmat arra, hogy a legfontosabb alkotmányos és parlamentáris szempontok mellőzhetők legyenek. (Igaz! Ugy van! Mozgás a baloldal hátsó -padjain.) T. képviselőház! Mondottam, hogy e párt kivette a maga részét a munka kötelességeiből, vállalta és viselte azokat a terheket, a melyeket többségi volta természetszerűleg és O felségével való megegyezése reá rótt. Vállalja ezentúl is, vállalja azonban azt, hogy a maga négy évtizedes és históriai programmjának megfelelően fogja kötelességét teljesíteni. (Elénk helyeslés balfelöl.) Vállalja teljes készséggel, és határozottan óvást emel az ellen a feltevés ellen, mintha bármely részben is hozzájárult volna ahhoz, hogy ennek a parlamentnek meghatározott egyik legfőbb teendője a választói jog reformja nem volt elvégezhető. T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt kezdettől fogva programmjául vallotta az általános választói jogot. Mezöfi Vilmos: A titkosat és egyenlőt is! (Nagy zaj és ellenmondások bal felöl. Halljuk! Halljuk I) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu: A függetlenségi és 48-as párt keletkezése óta a népjogok kiterjesztésének volt a harczosa. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Pető Sándor: Miért nem csinálták meg ? Volt idejük! (Zaj.) Bakonyi Samu: Ezzel szemben semmiféle zavart keltő szándék és kísérlet nem sikerülhet, mert ezek históriai tények, ezt a nemzet nagyon jól tudja és ebben a tudatában megtévesztetni nem fogja hagyni magát soha. (Igaz! Ugy van!) T. képviselőház ! Az előtérben álló kérdések közt azonban ott van a függetlenségi és 48-as párt programmjának másik sarkalatos pontja: a gazdasági önállóságnak a kérdése. (Helyeslés balfelöl.) Pártunk, mikor kisebbségben volt és azóta, mióta többségbe jutott, és azóta, mióta más pártokkal együtt folytatott nemzeti küzdelmet, programmjának ezen pontját sem engedte soha egy pillanatra elhomályosítani és belevitte azt a vele akkor szövetkezett pártoknak hozzájárulásával abba az ünnepélyes megnyilatkozásba is, (Ugy van! Ugy van!) melyet a képviselőháznak az 1905. évi felirata foglal magában, a mely ezen kérdésre vonatkozólag a következőleg hangzik (olvassa): »A többséget nyert pártok megegyeznek abban a törekvésben is, hogy a gazdasági önállóságot a külön vámterülettel és az önálló hitelrendszerrel együtt kellő előkészítés és kellő előfeltételek mellett tényleg életbeléptetik.« (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Kellő előkészítés és kellő előfeltételek mellett!) Ez félremagyarázást, elhomályositást az én meggyőződésem szerint meg nem enged. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bakonyi Samu: T. képviselőház! Én azok között az előfeltételek között, a melyeket a képviselőház felirata akként fejezett ki, mint bátor voltam felolvasni, — legelső helyre állítom alkotmányos meggyőződésem szerint a törvényes előfeltételeket. Már pedig kinek lehetne abban kétsége, hogy ezek a feltételek a legteljesebb mértékben megvannak? (Helyeslés a baloldalon.) Kétség ez iránt nem is merült fel soha és ha volnának ilyen kétségek, ott van törvénytárunk, az 1867: XII. t.-czikk 68. §-ában foglalt világos rendelkezéstől kezdve végig valamennyi kiegyezést tárgyazó törvényünkben és közelebbről épen a bankügyről intézkedő szerves törvényekben, az 1878: XXV, az 1887: XXVI. és a legutolsó 1897: XXXVII. t.-czikkekben, melyek a bankaktát foglalják magukban és a melyeknek bevezetése egybehangzóan »az osztrákmagyar monarchia mindkét államát önálló jegybankok felállítása tekintetében megillető kölcsönösen elismert jognak« nyilvánítja a magyar nemzetnek az önálló bankra vonatkozó követelését. T. képviselőház! A legutolsó kiegyezési törvény is, az Ausztriával fennálló vámviszonyokat és egyéb gazdasági kérdéseket szabályozó szerződést beczikkelyező törvény az 1908. XII. t. czikkhez fűzött különleges határozmányok 1. pontja maga is provideál arra az esetre, a mikor a bank különválasztása bekövetkezik, mert részletes intézkedéseket foglal magában ennek az eshetőségnek a bekövetkezésére. Ezt a törvényt szentesitette 0 felsége minden oldalról előző törvényekben és a legutolsó megnyilatkozásában a törvényhozás tényének a legkétségtelenebb világításba van a nemzetnek ez a joga helyezve. (Ugy van! balfelöl.)
