Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-451

45Í. országos ülés 1909 április 26-án, hétfőn. 307 tekintetben körülbástyázta. (Igaz! TJgy van!) Sajnálattal vesszük tudomásul a ministerelnök urnak is távozását, mert ámbár ő a mi pártunkhoz nem tartozott, sohasem felejtette el r azt, hogy e háznak többsége ezé a párté. (Élénk éljenzés és taps.) De, t. képviselőház, legnagyobb sajnálattal látjuk távozni helyéről a mi igen t. vezérünket Kossuth Ferenczet és ministertársait. (Élénk éljenzés és taps.) Ritka látványnak vagyunk szemtanúi. (Mozgás.) Látunk férfiakat, (Halljuk!) a kik előtt nem föltétlen parancs a bécsi akarat. (Igaz! TJgy van!) Látunk férfiakat, a kik akkor, a mikor a koronának bizalmát nem vesztették el, a háznak és a ház többségének bizalma felett pedig föltétlenül rendelkeznek, odahagyják helyüket, mert elveikből engedni nem akarnak. (Élénk helyeslés és taps.) Nagy és szép dolgot művelnek, olyat, a mely díszére, becsületére válik nemcsak az államférfinak, hanem a férfinak is. (Igaz! Ugy van!) Legyenek róla meggyőződve, hogy az a ragaszkodás, az a bizalom, a melylyel személyük és vezérünk iránt eddig viseltettünk, nemcsak hogy meg nem fog apadni ezentúl, hanem még öregbedni fog. (Igaz! Ugy van !) De, t. képviselőház, szükségesnek tartom, hogy nemcsak elismerésünknek, nemcsak hálánknak adjak kifejezést a mi igen t. vezérünk Kossuth Ferencz iránt, (Éljenzés.) hanem vagyok bátor még egy-két megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) Mi, a függetlenségi párt nem fogunk elzárkózni az elől, hogy segitőkezet nyújtsunk ahhoz, hogy ebből a válságból megtaláljuk a kibontakozást, (Helyeslés jobbfelöl.) de elveink tekintetében alkudozni nem fogunk. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy hang (balfelöl): Világosabban! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Hoitsy Pál." Világosabban j>edig azt mondom, hogy programmunk integritását fenn akarjuk és fenn fogjuk tartani. (Helyeslés.) Vázsonyi Vilmos: A jövőre. (Zaj és mozgás.) Elnök: Csendet kérek. Hoiísy Pál: Sem túlzott követelésekkel, sem makacs elzárkózottsággal nem fogunk útjába állani a kibontakozásnak, (Helyeslés jobbfelöl.) de ki kell jelentenünk, hogy a mi engedékenységünknek meg vannak a maga határai. (Helyeslés a baloldalon.) Ha ez a szó, hogy engedékenység, annyit jelentene a politikában, hogy bölcseség; akkor el merném mondani, hogy három esztendő óta nem gyakoroltunk egyebet, mint bölcseséget. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Meghoztuk mindazt az áldozatot, melyet az ország érdeke tőlünk megkövetelt; meghoztuk azokat a nagy áldozatokat, melyeket az országnak külpolitikája kivánt tőlünk. (Igaz! TJgy van!) Elveinket sohasem akartuk érvényesíteni az ország érdekeivel szemben és a párt érdekét soha sem helyeztük a nemzet érdekei fölé. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Annál sajnálatosabb, hogy mindezen áldozatkészségünk nem talált kellő elismerésre. (TJgy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, van az engedékenységnek egy határa, a melyen tul nem mentünk eddig és a melyen tul nem fogunk elmenni ezentúl sem. (Halljuk! Halljuk!) Alkotmányunk épségét, szabadságaink egészét semmi körülmények között soha megcsorbitani engedni nem fogjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Ez az a végső határ, a meddig elmegyünk. Mai életünket berendezhetjük a mai élet szükségletei szerint, de az alkotmány az országnak ősi joga, a melyet apáink hagytak reánk és a melyet számon fognak tőlünk kérni még sírunkban is az utódok. Ne számítson arra senki, hogy e tekintetben ezen a j^árton valamikor engedékenységre találhat. (TJgy van!) Ámbár nemcsak a magam nevében beszélek . . . Kubik Gyula (balfelöl): Hát a bankkal mi lesz ? (Zaj.) Hoitsy Pál: . . . ámbár nemcsak a magam nevében beszélek, de nincs senkitől felhatalmazásom arra nézve, hogy mit és miként mondjak : mindazonáltal biztosithatom a t. képviselőházat, hogy ezen a párton nincs senki, a ki azokat, a miket mondottam, sokallaná. (Helyeslés.) Csak olyanok vannak, kik azt keveslik. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ezt kívántam mondani. Egyebekben a ministerelnök ur prop>ozicziójához hozzájárulok. (fflénlc helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Raisz Aladár jegyző: Szappanos István! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szappanos István: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Csak röviden kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni. (Nagy zaj.) Ezen a nagy napon, a mely ma Magyarországra feljött, feltettem magamban azt, hogy miután a nemzetnek azon a napján, a melyen a jelenlegi parlament összeült, én voltam az első, a ki felszólaltam abban a gyönyörű reményben, hogy ez a nagy Magyarországnak, mint fénycsillaga tűnt fel, a mely reményt adott arra, hogy ez a sokat szenvedett magyar nemzet valahára eléri azt a kibontakozási állapotot, a melyben javulni fog a nemzetnek ügye, azt a kérdést intézzem a t. házhoz, hogy mi történt a nemzet előmenetelének javára? (Nagy zaj.) Megcsináltak mindent, a mit nem vártunk és a mi csak hátrányára szolgál ennek a nemzetnek. (Folytonos nagy zaj.) Nem akarok hoszszasam beszélni, mert tele a szivem keserűséggel. A mai lemondását ennek a ministeriumnak, a mely annyi bajt és kárt hozott a nemzetre, örömmel fogadom. (Nagy zaj.) Eljött tehát az ideje annak, hogy tájékoztatni kell a házat, hogy mi és mi okból történt. Ezért indítványozom, 39*