Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

22 437. országos ülés 1909 polgár kellő időben be nem adta adóvallomását, büntettetik. Gyakorlatból tudom és tudhatja minden képviselőtársam, hogy a földmives emberek az írásokkal szemben nagyfokú tudatlanságot árulnak el, a felebbezési határidőt legnagyobbrészben figyelmen kivül hagyják, mert meg nem értik. Olyan eset ezrével és tízezrével fog előfordulni, hogy az az adófizető polgár nem fogja vallomását kellő időben beadni, mert tudatában sem lesz annak, hogy azzal a czédiüával, melyet neki kézbesítenek, mi a kötelessége. Ily körülmények között súlyos dolognak tartom, hogy ezeket a polgárokat büntessük. Igaz ugyan, hogy e szakasz utolsó bekezdése azt mondja, hogy ha a mulasztás vétlen volt, akkor a büntetés elengedtetik. De hogy fogja ezt az az illető igazolni ? Hogy fogja tudni a módot arra, hogy ezt igazolja, mikor fogalma sincs arról, hogy neki joga van megjelenni az adókivetőbizottság előtt ? Olyan polgárokat értek ugyanis, a kik írni-olvasni nem tudnak, a kik csak azt tudják, hogy fizetniök kell azt, a mit rájuk sóztak. E tekintetben azonban módosítást nem nyújtok be, mert tudom, hogy azt a képviselőház nem fogja elfogadni. De kérdem a t. pénzügyminister urat, helyesnek tartja-e ezt, nem gondolja-e, hogy ebből nagymérvű igaztalan, súlyos zaklatás és bűnhődés következik olyan állampolgárokkal szemben, a kik nem tudván irni-olvasni, igazán vétlenül jutnak ezen büntető határozat alá és nincs módjukban ez ellen igazolással élni ? Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : T. ház ! Felvilágosításul csak azzal szolgálok, hogy a képviselő ur feledi, hogy 2000 koronáig nem köteles senki vallomást adni, tehát akkor nem alkalmazható ez a büntetés; másodszor, hogy más is elmehet a községi elöljárósághoz és pótolhatja a mulasztást; harmadszor pedig feledi azt is, hogy az illetők fel lesznek híva. Bocsánatot kérek, ne méltóztassék polgárainkat ennyire dehonesztálni; majdnem azt hihetném, hogy barbárokkal méltóztatik őket összetéveszteni és semmi intelligencziát sem. tetszik róluk feltételezni. Más felvilágosítással nem szolgálhatok. Vagyok bátor a tévedésből bele került 5% helyett 4%-nak fölvételét a szakaszba kiigazitásképen ajánlani. (Helyeslés.) Elnök : Ha senki sem kivan szólni, a vitát berekesztem. Az előadó ur nem kivan szólni. A kérdést ugy teszem fel, hogy a 36. §. szövegét szembe állítom azon módosított szöveggel, melyet a t. pénzügyminister ur módosítása eszközölt ezen a szövegen. Elfogadja a képviselőház a 36. §-t változatlanul, igen vagy nem % (Nem!) A képviselőház nem fogadta el. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a képviselőház a 36. §-t a pénzügyminister ur által beadott módosítással, igen vagy nem ? (Igen !) A képviselőház a pénzügyminister ur által javasolt módosítást elfogadta. Következik a 37. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 37. §-t). márczius 10-én, szerdán. Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Kivan valaki szólni ? Ha senki sem kivan szólni, felteszem a kérdést: méltóztatik-e a 37. §-t változatlanul a pénzügyi bizottság szövegezésében elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a képviselőház változatlanul fogadta el a 37. §-t. Következik a 38. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 38. %-t). Elnök : Szólásra következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Vázsonyi Vilmos! Vázsonyi Vilmos : T. ház ! A 38. §. első bekezdése megállapítja, hogy az adókivető-bizottság milyen tagokból alakul. Azt mondja, hogy az adókivető-bizottság 7 rendes és 6 póttagból áll. Ezek közül elnököt, továbbá két rendes és két póttagot a kir. pénzügyigazgatóság javaslatára a pénzügyminister, két rendes és két póttagot a mezei gazdálkodással foglalkozók vagy a háztulajdonosok köréből a vármegye alispánja, illetőleg törvényhatósági városokban a polgármester nevez ki, két rendes és két póttagot pedig az illetékes kereskedelmi és iparkamarának kereskedelmi és iparosztálya teljes ülésben választ. Ebben a szakaszban tehát az adókivető bizottság tagjai közt szerepelnek egyfelől háztulajdonosok és földtulajdonosok, másfelől pedig a kereskedők, ellenben az adózóknak egy nagy kategóriája, a szabad értelmi foglalkozásúak egyenesen ki vannak zárva az adókivető-bizottság tagjai közül, ha csak nem azon szerencsés körülmények között vannak, hogy háztulajdonosok vagy földtulajdonosok, mert hiszen kereskedők és iparosok nem lehetnek, a kereskedelmi és iparkamara tagjai közé szabad értelmi foglalkozásúak nem tartozhatnak. Ha azonban mint ház- vagy földtulajdonos kerülne be az adókivető-bizottság tagjai közé olyan, kinek véletlenül diplomája van, vagy szabad értelmi foglalkozást űz, az nem a szabad értelmi foglalkozásnak a képviselője volna, hanem a föld- és háztulajdonosé. Én nem tartom igazságosnak, hogy a szabad értelmi foglalkozásúak az adóidvető-bizottság tagjai közül kirekesztessenek, minthogy magában a 38. §-ban találok arra való utalást, hogy kívánatos a jogvégzettség és kívánatos, hogy legyen jogtudó tagja a bizottságnak. Azt mondja ugyanis a második bekezdés, hogy a bizottság egybeállításánál különös gond fordítandó arra, hogy abban a különböző foglalkozások lehetőleg arányosan képviselve legyenek és hogy a bizottságnak egy tagja jogvégzett, lehetőleg ügyvédi oklevéllel biró egyén legyen. Már most azt kérdem, hogy ha a törvényhatósági közgyűlés csak a föld- és háztulajdonosok közül választ, másfelől két rendes és két póttagot a kereskedelmi és iparkamara küld ki, vájjon honnan máshonnan mint a kinevezett tagok közül reméli akkor az igen t. pénzügyminister ur azt, hogy ott feltétlenül legyen jogvégzett, ügyvédi oklevéllel bíró egyén is ? Azt hiszem, hogy teljesen rá lehet bizni azt, mint eddig rábízták, a törvényhatósági