Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-447

447. országos ülés 1909 márczius 27-én, szombaton. 251 azt elképzelni, hogy magyar ügyekben, melyek törvény szerint magyar bíróság elébe tartoztak volna, a Bécsben székelő főudvarnagyi hivatalnak hatóságát a magyar biró illetékesnek elismerte volna, tehát elismerte volna az osztrák polgári törvénykönyvet, az osztrák eljárási szabályokat és a bécsi országos főtörvényszéknek és legfőbb törvényszéknek fellebbviteli fórumát ? Hisz erről maga a ministeri indokolás, sőt még az előadó uris megmondta, hogy világosan közjogellenes volt. Ha pedig ez igy igaz, akkor nem szabad ezt indokolásul felhozni arra nézve, hogy a főudvarnagyi hivatalnak Magyarországon volt birói hatósága. Ha volt, akkor az világosan törvényellenes volt, melyet a biróságnak respektálni nem lett volna szabad. Azt mondja az előadó ur, hogy századokon keresztül megvolt Magyarországon a főudvarnagyi hivatal hatósága. 1848 előtt lehetett, mert hiszen tudjuk, hogy akkor Bécsből dirigálták Magyarországot. Hogy abban az időben ilyen történhetett, abból nem lehet következtetni arra, hogy ez a közjogunkkal ellenkező állapot bizonyos jogszabályt alkotott volna. De ezen segitett az 1848-as törvényhozás, mely kimondta ugy a végrehajtó hatalom, mint a törvényhozói és birói hatalom gyakorlására vonatkozólag Magyarország teljes önállóságát. A 48-as törvények értelmében tehát a bécsi főudvarnagyi hivatalnak illetve, főudvarnagyi biróságnak nem lehetett hatásköre. Hogy a 48-as szabadságharcz után mi történt, az ismét nem lehet argumentum, mert akkor a jogfolytonosság megszakittatott. Azonban nem vette figyelembe sem a minister ur, sem pedig az előadó ur azt, hogy mit mond a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvény. Ennek 2. §-a nem azt mondja, hogy a király gyakorolja a birói hatalmat, hanem azt, hogy a király nevében gyakoroltatik a birói hatalom, és a 3. §. megmondja, hogy itélőbirák által gyakoroltatik a birói hatalom, kiket Ö felsége a minister ellenjegyzése mellett nevez ki. A 20. §. világosan megmondja, hogy senkit illetékes birájától elvonni nem szabad. E javaslat szempontjából azonban legfontosabb a 21. §., mely a következőket mondja (olvassa) : »A törvényben meghatározott bíróságokat megszüntetni, vagy azokon kivül más biróságot bármi szin és czim alatt felállítani, s a bíróságoknak a törvényben megállapított illetőségén vagy kerületén, úgyszintén a birák számán a törvényhozás utján kivül változtatni nem szabad«. Világosan meg van mondva ebben a szakaszban az, hogy birói funkcziót csak az a hatóság gyakorolhat, melyet a törvény birói hatalom gyakorlására feljogosít. A törvény, nem pedig valami császári udvari kanczelláriai rendelet, nem valami szokásjog, hanem a törvény világosan megmondja, hogy más bíróság nincs, mint a mit az irott törvény biróságnak kijelöl. Ha e mellett a törvény mellett még létesülhetett olyan bíróság, mely Bécsben bécsi szabályok szerint birói hatóságot gyakorolhatott magyar ügyekben, az világosan ellene volt a mi alkotmányunknak és a tételes irott törvényeknek. Bebizonyítottam ezzel, hogy legalább törvényesen, jog szerint a bécsi főudvarnagyi hivatal birói hatóságot nem gyakorolhatott. E szerint a ministeri indokolásnak ez az első tétele önmagától megdől. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy az ezen törvényjavaslat folytán felállítandó főudvarnagyi bíróság birói szervezettel, birói felebbviteli fórumokkal és magyar eljárási szabályokkal fog Ítélkezni. Hát ez nem igaz. Először is nem lehet az magyar birói szervezet, mert az elnököt igaz, hogy 0 felsége nevezi ki, de az elnök tagja lesz annak a bécsi lakáj-testületnek. Nem a magyarnak, mert Magyarországon magyar főudvarnagyi hivatal nincsen, hanem Bécsben van főudvarnagyi hivatal és annak a bécsi testületnek lesz tagja épen ezen magyar főudvarnagyi bíróság elnöke. Épen az az egyén, a ki bizonyos igen fontos ügyekben önmagától, önhatalmúlag rendelkezik, nem tanácsban, hanem mint egyes biró jár el, a felebbvitel kizárásával, a ki a végrehajtásokat elrendeli és foganatosítja, — pedig mondhatom, a kérdés elbírálásánál ez a legfontosabb — nem a magyar birói szervezetbe lesz beiktatva, hanem a bécsi udvari lakáj-testületbe. Miután pedig épen a legfontosabb ügyekben nincs felebbvitelnek helye, nem igaz az az állítás, hogy magyar lesz a felebbviteli fórum. Azt mondja továbbá a törvényjavaslat indokolása, hogy magyar eljárási szabályok szerint fog ítélkezni ez a bíróság. Elhiszem, hogy ez szándékoltatik, de méltóztassék elolvasni a törvényjavaslatot, sehol sincs az megmondva, hogy a magyar polgári perrendtartás törvényei szerint ítélkezik a magyar főudvarnagyi hivatal. Petrogalli Oszkár előadó: A 7. §. Bozóky Árpád: A7. §. mást mond. Azt mondja: »a törvényszéki hatáskörbe tartozó ügyekre hatályban levő eljárási szabályok szerint.« Ilyen szabályok vannak Ausztriában is, Magyarországon is. Meg kellett volna mondani, hogy a magyar törvényszéki eljárási szabályok szerint. De a 7. §-ban ez nincs megmondva, csak az van megmondva, hogy nem a sommás eljárás szabályai szerint Ítélnek, hanem a rendes eljárás szabályai szerint, de hogy milyen eljárás szerint, a magyar vagy az osztrák eljárás szabályai szerint-e, az nincs megmondva. Elhiszem, hogy nem ez volt a szándéka a minister urnak, de akkor legyen gondja arra, hogy ez bele vétessék. Azt mondja továbbá az indokolás, hogy ez a főudvarnagyi bíráskodás a magyar közjog követelményeivel egybehangzó módon lesz szabályozva. Ez sem áll. A magyar közjog ismerte a királynak azt a jogát, hogy ő legfőbb biró ; ismerte a Hármaskönyv, az sem minden feltétel nélkül, hanem bizonyos feltételek megtartása mellett, hogy a király bizonyos törvény alól mentve van. Azonban a királyi család tagjainak, ha lehetett is közjogi különállásuk, de magánjogi különállásuk 32*