Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

446'. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. 235 ságnak jelentése is. kitűnik a következőkből. Ha állna az, hogy ez a törvényczikk, az 1840: VI. t.-cz. hatályában fennáll, akkor a későbbi törvények, az 1868 :XXXVILL népiskolai törvény, a későbben hozott 1868:XLIV. nemzetiségi törvény mind semmi sem, mindből tabula rasat lehetne csinálni. Kmeiy Károly: Egy sem abrogálja. Pop Cs. István: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy egy sem abrogálja. Mit mond az 1868-.XLIV. t.-cz. 28. §-a? Bátor leszek szóról szóra idézni, legyen szives azután irtana nézni: »Korábbi törvényeknek a fentebbi határozatokkal ellenkező rendeletei ezzel eltöröltettek.* Mikép kontemplálható ez, miképen lesz valaki pappá? Annak a papnak iskolába kell járnia rendes körülmények között, és hova jár ? Vagy a saját felekezeti iskolájába, vagy más felekezet iskolájába, vagy az állam iskolájába. Ha a törvény azt mondja és garantálja az egyháznak azt a jogát, hogy az általa fentartott iskolákban a tanitás nyelvét ő maga határozza meg, ha garantálj 1868: XXXVIII. t.-czikkben azt a jogot, hogy a képezdékben is ő állapítja meg a tanítási nyelvet, akkor ezekkel a garancziákkal szemben bármely ezzel ellentétes törvény hatályát vesztette. (Ellenmondás balfelöl.) Hogyan képzelhető ez, a mikor, a mint nagyon jól tudjuk, a legutóbbi időkig maguknál a tanítóknál sem képezte képesítésük előfeltételét az, hogy tudjanak magyarul, és hogyan lehet ezt kimagyarázni a törvényből az egyházra vonatkozólag, a melynek kánonjogi szervezete értelmében megadatott a jog, hogy jiajDJai neveléséről ő maga gondoskodjék. Tessék most erre válaszolni. Kmety Károly (közbeszól). Pop Cs. István : E törvénynek olyan intézkedése is van, hogy minden felekezet ügyviteli nyelve a magyar: vájjon ez is érvényben van-e ? A t. minister ur mai kijelentésével majdnem elismerte azt, hogy ez a törvény hatályát vesztette. Simkó József: Egy szóval sem. Pop Cs. István: Azt mondtam, majdnem s hivatkozom azon kijelentésére, hogy méltánytalanság volna a törvény szigorú alkalmazását követelni azért, mert ezt a törvényt az illető faktorok végre nem hajtották. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ha a törvényt 69 éven keresztül végre nem hajtották, ez a törvény elvesztette hatályát, (Ellenmondás balfelől.) Ezen kérdés fejtegetésénél az unió kérdését is tekintetbe véve, semmiféle dialektikával nem lehet azt a következtetést levonni, hogy ez Erdélyre is vonatkozhatik. Engedjék meg, hogy ezt kimutassam a többi törvényekre vonatkozólag. így például az 1836-ik törvényezikkek is csak a szorosabb értelemben vett Magyarországra vonatkoznak és nem birnak hatálylyal Erdélyországra, sem pedig a Partiumokra vonatkozólag, ez pedig azt jelenti, hogy mindazon viszonyok tekintetében, melyek az unió által nem rendeztettek, a magyarországi specziális törvények a szorosabb értelemben vett Magyarországban érvényben maradnak, az erdélyi specziális törvények pedig Erdélyben maradnak érvényben. Erdélyben pedig 1848 előtt a nemzetiségek maguk választották a nyelvet, és egyetlen egy imperativ intézkedés nincs, mely a magyar nyelvet kötelezővé tette volna. Kmety Károly: Hol van ellenkező erdélyi törvény! Pop Cs. István: Tessék elolvasni az erdélyi corpus jurist. ott megtalálja. 1843-ban történt ilyen kísérlet, hogy ily értelmű törvény ott is életbe léjitessék, de ez nem sikerült, mert leszavazták. (Zaj balfdől.) Ezt a kérdést a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény is rendezte. Ezen törvénynek két szakaszát fogom felolvasni, a 14-et és a 15-iket. A 14. §. így szól: »Az egyházközségek egyházi felsőségeik törvényes jogainak sérelme nélkül anyakönyveik vezetésének, s egyházi ügyeik intézésének nemkülönben — az országos iskolai törvény korlátai között — iskoláikban az oktatásnak nyelvét tetszés szerint határozhatják meg.« A 15. §. pedig ezt mondja: »A felsőbb egyházi testületek és hatóságok önmaguk állapítják meg a tanácskozás, a jegyzőkönyv, az ügyvitel és egyházközségeikkel való érintkezés nyelvét.« De bocsánatot kérek, ha én azt a theologust abból az iskolából veszem, a melynek tanítási nyelvét magam áliapitom meg, magam rendelem el. ebből azt következtetni, hogy ennek daczára a sine qua non ja annak, hogy pap lehessen, az legyen, hogy magyarul tudjon: azt szerény eszemmel felfogni nem tudom. (Nagy zaj.) Kmeiy Károly (közbeszól.) Pop Cs. István : Az én gondolataimat nem fogják elkobozni. Hogy ennek a szakasznak nincs semmi értelme, de hogy a mellett súlyos igazságtalanságot is tartalmaz, azt igazolja a következő. Tételes törvények intézkednek arról, hogy az iskolákban milyen mérvben kell tanítani a magyar nyelvet és a legutóbb hozott törvények értelmében ki van zárva, hogy egy magasabb képesítésre aspiráló fiatal ember kikerülhessen a gimnáziumból vagy egyéb felekezeti intézetből, a nélkül, hogy magyarul tudjon. A jövőre vonatkozólag tehát biztosítva van, hogy nem lehet pap az, a ki nem ismeri a magyar nyelvet. Ez azonban a múltra vonatkozik. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. Pop Cs. István : De nem képzelhetek nagyobb injuriát, mint visszaható erővel felruházni egy törvényt akkor, mikor a minister ur maga beismeri, hogy az ebben foglalt rendelkezés a múltban végre nem hajtatott ós a törvényben kontemplált felfogás legelőször ebben a javaslatban érvényesül. Ezt a ministeriumban eszelték ki, 30*