Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-446

446. országos ülés 1909 márczius 26-án, pénteken. 223 tőlük elvárhatunk, főleg a mikor ugyanolyan elbánás alá kerülnek, mint a többi lelkészek. Nao-yon fáj Lukács urnak, hogy ő hűséges támogatója legyen a magyar nemzetnek ? Mert, ugy látszik, van neki egy másik hazája is, melynek sokkal hűségesebb fia ő. Ezzel különben a jelen javaslat alkalmával nem kívánok hosszasabban foglalkozni. (Mozgás a középen). De egy alkalommal már kifejtettem, hogy minő ádáz harczot folytatnak ellenünk a görög keleti és görög katholikus lelkészek az u. n. faji elkeresztelésekkel, ugy hogy minden magyar nevet valósággal kiforgatnak, elcsámpásitanak és ugy jegyzik az anyakönyvbe, hogy az a fin, ha fölnevelkedik, 8—10 év múlva látja, hogy nem is született magyarnak, valóságos oláh, és ezzel rengeteg sok prozelitát szereznek maguknak. Kovácsból Kovacciu, Veresmartiból Veresmarteanu lesz. Egy év alatt többre megy ez százezer prozelitánál. Be is fejezem felszólalásomat, nem kívánok a kérdéssel bővebben foglalkozni, mert bizalommal viseltetem a t. minister ur iránt és mert tudom, hogy a jelen körülmények közt nem lehet többet elérni. A lelkészkedő papság kongruája 1000 koronával nagyon csekély, főleg mivel szépséghibában is szenved a javaslat, mert mig a tanítóknál korpótlékot hoztak be, ez a lelkészkedő papságnál nincs, és ez már nemcsak szépséghiba, de érzékenyen zsebbe vágó dolog is, melyen segíteni kell, mihelyt lehet; abban a reményben, hogy t. kultusminiszter ur rövidesen segíteni is fog, ezt előlegezve, és ennek feltételével fogadom el a javaslatot. T. barátaim, a kik a püspökök anyagi javaira vonatkozólag oly nagy felbuzdulással voltak, és érdeklődést tanúsítottak, vegyék figyelembe, hogy szent István hierarchiája 1853-ig egységes volt; politikai okokból a kamarilla kétfelé vágta. Ha olyan nagyon érdeklődnek a püspöki kar és hierarchia iránt, t. barátaim, jöjjenek és segítsenek vállvetve, mert meg lehet tenni, hogy szent István hierarchiája újból egységessé tétessék, és Zágrábot is, Diakovárt és a többi horvát-püspökségeket is bekapcsoljuk a szent István koronája alá tartozó hierarchia alá. (Ellenmondás a középen.) Igenis, ez lehetséges, és ennek reményében nyújtom kezemet protestáns barátaimnak, és mindazoknak, a kik velünk szemben ugyan különböző véleményeket táplálnak,igyekezzünk egyetértésben, szeretetben, hazafiságban versenyezni! Legyen különb egyikünk a másiknál, a közös szent czél elérésében. A magyar nemzet nagyságában és boldogulásában. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Ki következik ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Máriássy Mihály ! Máriássy Mihály: T. ház ! Igen méltánylom azon okokat, a melyek azt parancsolják nekünk, hogy e javaslattal lehetőleg hosszasan ne foglalkozzunk, és ezért egészen röviden akarom a magam álláspontját a javaslattal szemben jelezni. (Halljuk !) En e javaslatot két szempontból bírálom. Bírálom a vallásszabadság szempontjából ezt a javaslatot, a melynek tulajdonképeni lényege az, hogy az állam az egyházaknak bizonyos támogatást nyújt; bírálom abból a szempontból, hogy ennek a támogatásnak a mérve megfelel-e annak a czélnak, azoknak a követelményeknek, melyek ezen támogatás nyújtását indokolttá teszik. A mi az első szempontot, a vallásszabadságot illeti, én a vallásszabadságot a »szabad egyház a szabad államban« elve szerint hirdetem és vallom. Ez nem jelentheti azt, hogy az állam szuverén jogköre bármely tekintetben csorbát szenvedjen, hogyha az egyházak autonómiájának jogkörét és érdekeit szivén viseli. A két jogkör különféleségéből az következik, hogy mikor az egyházak autonómiáját tiszteletben tartjuk, mikor az egyházaknak teljesen szabad kezet nyújtunk a hitélet terén és a beiéletre vonatkozólag, addig, a mig ezen beléleti tevékenységük az áüami életben a maga kihatását nem érezteti, akkor viszont, mikor az egyházak működésének és tevékenységének hatása az államéletre is kihat, akkor ezen tevékenység és működés az állam szuverenitásával, az állam magasabb érdekeivel ellentétbe nem jöhet. (Helyeslés balfelől.) Épen ezen jogkörök különbözőségéből folyik az, hogy az államot a maga szuverenitásából kifolyólag az egyházi autonómiákkal szemben bizonyos ellenőrzés, sőt ha kell, a retorziónak is bizonyos joga kell hogy megillesse, ép ugy, mint minden egyéb társadalmi tényezővel szemben, mely az állani életében szerepet játszik. (Helyeslés balfelől.) Ennek az ellenőrzési jognak minimuma az, hogy az állam ne támogasson oly törekvéseket, a melyek érdekeivel ellenkeznek, s melyek szuverenitásának fényét elhomályositani alkalmasak. (Helyeslés balfelől.) En magamat vallásos embernek tartom és vallom ; híve vagyok minden egyházi autonómiának, a melyért, ha kell, elkeseredett küzdelemre is képes volnék. De én az egyházi autonómiának sérelmét ebben a javaslatban nem látom, mert én nem látom, hogy e javaslatban a minimális ellenőrzési jogon túlterjeszkedő diszpozicziók volnának benne. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Én tudom megérteni azt az idegességet, mely a javaslatnak különösen 4. §-ával szemben némely oldalról felhangzott. Mert ha a t. nemzetiségi képviselő uraknak talán nem tetszik az, hogy a magyar törvényhozás mindenütt, a hol teheti, gátat emel az ő törekvéseiknek, a mint azt a jelen javaslatban is teszi, ezt még talán érteni lehet; de én a magyar lelkészi kart olyannak ismerem ezredéves múltjából és a jelenben tanusitott magatartásából, hogy reá nézve egyenesen .sértőnek tartanám azt, hogyha mi sérelmesnek tartanok a 4. §-t, melyben garancziát akarunk biztosítani a nemzeti eszmének, mert nem tudom feltételezni arról a hazafiasán gondolkodó lelkészi karról, hogy ezen