Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.
Ülésnapok - 1906-445
214 445. országos ülés 1909 márczius 2b-én, szerdán. Sümegi Vilmos: T. képviselőház! Egész röviden csak annyit jelentek ki, hogy hálás köszönettel veszem tudomásul a minister ur válaszát. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: tudomásul veszi-e a képviselőház a földmivelésügyi minister urnak a belügyminister ur nevében is adott válaszát a Sümegi Vilmos képviselő ur interpellácziójára, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor határozatkcpen kimondom, hogy a ház a választ tudomásul veszi. Ki következik ? Raisz Aladár jegyző: Moskovitz Iván! MoskovitZ Iván: T. képviselőház! A déli határszéleken felmerült rendkívüli körülmények az 1908. évi ősze óta különböző rendbeli, nem tényleges állományú katonai személyek behívását tették szükségessé. Először az 1888 : XVIII. t.-cz. értelmében behivták, vagyis visszatartották a tartaléknak első és a póttartaléknak három első évfolyamát annyiban, a mennyiben azok Boszniában, vagy más exponált vidékeken levő csapattesteknek kiegészitésére feltétlenül szükségesek voltak. Ekkor is tehát, nem tényleges állományú katonák vétettek igénybe, ezek azonban többnyire fiatal emberek voltak, legnagyobbrészt olj-anok, a kik a tartalék első évfolyamából nem is hivattak be, hanem enyszerűen vissza tartattak, és ennek folytán alkalmuk, módjuk sem volt rá, hogy családot alapítsanak. Ugyancsak aránylag kevés a családos ember a póttartaléknak akkor felhívott első három évfolyamában, mert azok természetszerűleg egészen fiatalkorúak, kiknek nagyrésze, ha véletlenül nem lett volna póttartalékossá a sorszámnak sokszor igazságtalan játéka folytán, akkor épen abban az időben a rendes három évi szolgálati kötelezettséget teljesiti. Azokra tehát a kérdés, melyről szólni kívánok, nem mutatkozott még oly égetőnek. Később azonban a nehéz határszolgálat anynyira megterhelte a lent levő katonaságot, hogy bár nem került a sor mozgósításra, mégis ujabb és szélesebb rétegek igénybevétele vált szükségessé a lent levő csapattestek kiegészitésére, és immár nem az 1888 : XVIII. t.-cz. 1. §-a alapján, tehát nem csupán a tartaléknak első és a póttartaléknak három első évfolyamából eszközöltettek behívások, hanem a lent levő csapattestek az egész tartalékkészletüket, vagyis annak a szükség által megszabott mértékét az 1889. évi VI. t.-cz. 12. §-nak második bekezdése értelmében kezdték igén}*be venni. Azok tehát, kik ma lent vannak és a kik most a közeli napokban vitettek le a Délvidéken diszlokált csapattestekhez, már igen nagy részben nem első éves tartalékosok, hanem ötöd-hatod évesek, kik, miként az kívánatos is, idehaza már családot alapítottak, kiknek munkája és keresete után családok élnek meg. (Igaz ! Vgy van !) Természetes, hogy azoknek az embereknek családjairól való gondoskodás immáron elsőrendű kötelességünkké vált. (Helyeslés.) Igen sok államban ez a gondoskodás sokkal szélesebb mértékben folyik. Nem várják be a rendkívüli események bekövetkezését, hanem, a mint azt az otthon munkája mellett levő embert mondjuk csak fegyvergyakorlatra vagy kiképzésre beszólítják, már egyben gondoskodik az állam arról, hogy a család, azok, kik az ő munkája után élnek, nyomban megfelelő fentartásban részesüljenek. Legmesszebb Francziaország megy, mely minden bebizonyított módon való, igazolt családfentartónak nemcsak a gyakorlatok idejére, de a kétévi tényleges szolgálatnak minden egyes napja után is bizonyos családi érdekmegtéritést biztosit, melynek összege minimális ugyan, de mégis csak elegendő arra, hogy a végső nyomorúságtól megmentse azokat. Mi ilyen messzire, sajnos, jjénzügyi okokból, gyengébb gazdasági erőnk folytán nem mehetünk. Helytelennek is tartanám, ha valaki ilyen mértékű áldozatokat kívánna meg épen most, különben is bonyolult helyzetünkben a kormánytól. Azonban szükségesnek tartom azt, ha már megállítani nem tudjuk a külpolitikai eseményeknek sokszor ellenünk forduló, sokszor mostoha folyását, akkor igenis tegyünk meg mindent az ezáltal okozott nyomor enyhítésére. Ha nem tudjuk megszüntetni, elkerülni a bajt, akkor vessünk legalább gátat a pusztulásnak, a pusztulás nemzetgazdasági és társadalmi következményeinek. (Helyeslés.) T. ház ! Minálunk törvényes intézkedés eddigelé a béke idején behivottaknak kártalanítására nem létezett, csak a formaszerű mozgósítás esetén beszólított tartalékosok, póttartalékosok, honvédek és egyéb hasonlóképen jogosultak ellátásáról intézkedik az 1882 : XI. törvényczikk. Az intézkedés mértéke szűkös és szerény ugyan, de az elébb emiitett okokból azt elegendőnek kellene ma elismernünk, főkép azért, mert hiszen többet valósággal nem tudunk tenni. Igen ám, de ez az intézkedés csak mozgósitás esetére szól, és nem szól feg3 r vergyakorlatról. Most különben fegyvergyakorlatról nincs is szó, legalább nem elsősorban, hanem egészen specziális állapotról van szó, arról, hogy egy csomó nem tényleges katona a csapatok létszámának kiegészítése végett hivatott be Ö felségének rendelete folytán. Az állapot törvényes, de nem esik a mozgósitás fogalma alá, tehát a hadmentességi dij czimén befolyó összegekből,, melyekről az 1880 : XXVII. és az 1882 : XI. törvényozikkek intézkednek, ezek az emberek segélyben nem részesülhetnek. Szükségesnek tartom tehát, hogy akár törvényhozási, akár más utón, de mentül hamarább specziális intézkedések történjenek eme szóban forgó kategóriák családjainak érdekében, (Helyeslés.) legalább is azokra nézve, a kik tényleg vagyontalanok és a kik bebizonyított módon a behívott családtag keresetéből tartják fenn rendes körülmények között exisztencziájukat. (Helyeslés.) Még csak egyet akarok a t. ház figyelmébe ajánlani. Azt, hogy ez nemzeti, gazdasági és társadalmi érdek is, azt, ugy hiszem, mindenki belátja,
