Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-437

14 437. országos ülés 1909 márczius 10-én, szerdán. t. pénzügyminister ur igéretét, hogy oly értelemben kívánja e szakaszt módosítani, hogy több kedvezésben részesüljenek a több gyermekkel bíró családtagok, erre vonatkozó módosításomat nem nyújtom be, hanem kérem, hogy a pénzügymiiiister ur erre vonatkozó igéretét váltsa be. Csak épen hivatkozni óhajtok arra, hogy a jövedelmi adóról szóló osztrák törvény 173. §-a igy rendelkezik : »4Q00 korona jövedelemig terjedő fokozatokban a háztartás jövedelméből, ha kettőnél több olyan családtagot tart el, a kiknek önálló jövedelme nincsen, akkor minden további családtag után a háztartás fejének jövedelméből egy huszadrész levonandó és ezenkívül, tekintet nélkül a levont összeg nagyságára, az adótétel legalább egy fokozattal mérséklendő.« Ha a t. pénzügyminister ur ugyanilyen vagy ennél kedvezőbb módosítást lesz kegyes ajánlani. az mindenesetre kielégítőbb lesz a szakasz mostani rendelkezésénél. Részemről az iránt leszek bátor módosítást benyújtani, hogy a szakasz első bekezdésében a 16 év emeltessék fel 18 évre, mert nem is a 16 év, hanem az iskolábajáró gyermekeknek száma veendő a kedvezmény megadásánál alapul. Az utolsó bekezdésre vonatkozólag elfogadom Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam indítványát, de a mennyiben az nem fogadtatnék el, részemről egy másik hasonló czélu módosítást adok be. Az utolsó bekezdés utolsó mondata ugyanis ezt mondja (olvassa) : »de a már jogerősen megállapított ugyanazon évi adónak utólagos helyesbítésére indokul nem szolgálnak*

1 t. i. az, ha szerencsétlenség, betegség vagy munkaképtelenség annak a családnak jövedelmét csökkentette. Ha ez a rendelkezés igy megmaradna, ez nagy igazságtalanságokra vezetne, mert ha már az adó jogerősen megállapittatott és azután következik be egy betegség, akkor a szakasz rendelkezése szerint mégis köteles az a betegséggel vagy szerencsétlenséggel sújtott család az adót megfizetni. Én tehát ugy kívánom ezt a rendelkezést módosítani, hogy a mennyiben a már az adó kivetése után beállott szerencsétlenség azon család jövedelmét lényegesen csökkentette, ez esetben joguk legyen az adókivető-bizottságoknak az adót egészben vagy részben elengedni, illetőleg törölni. Ez végtelenül fontos rendelkezés lenne 6S cZ oiZ osztrák jövedelmi adóról szóló törvényben is benne foglaltatik, a melynek 174. §-a igen liberálisan a következőképen rendelkezik (olvassa) : »Meg van engedve, hogy az adóköteles szolgálati képességét lényegesen befolyásoló különös körülmények, mint a gyermekek eltartása, neveltetése, vagyontalanság, rokonok eltartásának kötelezettsége, tartós betegség, eladósodás és szerencsétlenség által előidézett rendkívüli megterheltetések, valamint a katonai szolgálatra történt behívás oly módon vétessenek figyelembe, hogy a 10.000 koronánál nem nagyobb adóköteles jövedelemnél az adótétel legfeljebb három fokozattal mérsékeltessék, a 3000 koronánál nem nagyobb adóköteles jövedelmű egyének pedig ezen alapon az adó alól teljesen mentesek legyenek.« Ezek után módosításaim közül csak a következőt nyújtom be, az esetben t. i., ha a t. képviselőház Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam módosítását nem fogadja el. Simkó József: Az bizonyos, hogy nem fogadjuk el! Mezőfi Vilmos: Azt nem tudhatjuk. Majd a szavazás alkalmával tudjuk meg, hogy elfogadja-e a ház vagy nem, vagy helyesebben csak azután tudjuk ezt meg, ha a t. ministerelnök ur felszólalt. Addig ebben a házban senki sem tudja, hogy Vázsonyi Vilmos képviselőtársam módosítását elfogadja-e a ház vagy sem. Ha tehát az ő módosítását nem fogadná el a ház, akkor kérem, hogy méltóztassék a következő módosításhoz hozzájárulni (olvassa) : »Ha pedig a kivetés már jogerős, akkor is a 10.000 koronánál nem nagyobb jövedelemnél a jogerősen megállapított adó alól részben vagy egészben való felmentésnek van helye«. Elnök : Ki következik szólásra ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. képviselőház! (Halljuk/) Már az általános vita során voltam bátor észrevételeimet a törvényjavaslatnak és az egész adóreformnak ezen legfontosabb szakasza, a 25. §. ellen felhozni. Kifogás tárgyává voltam bátor tenni akkor azt, hogy midőn a törvényjavaslat a gyermekek számának tekintetbevételét akként érvényesiti, hogy minden egyes gyermek után csak 100 korona vonandó le, akkor tulaj donképen nemcsak a gyermekek számától, hanem még attól a véletlen körülménytől is függővé teszi a kedvezmény alkalmazását, hogy t. i. az illetőnek jövedelme a két fokozatnak épen azon a határszélén áll-e, a hol a 100 koronás levonás egyáltalában érvényesíthető. Mert ott, a hol a fokozatok 600 koronás spácziummal vannak megállapítva, előfordulhatna a törvényjavaslatnak ilyen szövegezése mellett az, hogy a 100 koronás, sőt a háromszoros vagy négyszeres száz korona levonás is hiába való volna, mert az adó ugyanaz maradna, mint lenne a levonás engedélyezése nélkül. (Ugy van! halról.) A másik, a mi szerény vélekedésem szerint nem megfelelő ebben a gyermekparagrafusban, az, hogy csak a 16 évet túl nem haladott korú hozzátartozók esetén engedi meg ezeket a levonásokat, holott kétségtelen, hogy az adózó szocziális erejének, adózási képességének megítélésére minden olyan családtag figyelembe veendő, a mely családtagnak eltartására köteles, és a mely családtagot effektive saját háztartásában el is tart. (Igaz! Ugy van l balfelől.) Ugyanide tartozik az a kérdés is, a melyet gr. Esterházy Móricz t. képviselőtársam felvetett a törvényjavaslat cziménél való felszólalásában, t. i. a törvénytelen gyermekek kérdése. Nevezetesen azt hiszem, hogy ha kimondjuk, hogy megilleti a kedvezmény az adózót olyan kiskorú gyér-