Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-445

H5. országos ülés 1909 márczias 2í-én, szerdán. 201 Nem hagyhatom említés nélkül Lukács László t. képviselő ur tegnapi beszédét, (Halljuk I Halljuk !) a melyben az állam és egyház közti viszony szemüvegén át kezdte a kérdést vizsgálni, és igen helyesen indult el és haladt mindaddig, a mig a nemzetiségi kérdés hályoga szemére nem borult. (Mozgás.) Akkor aztán oly következtetéseket vont le ebből a törvényjavaslatból, a minők ebben semmikép nem foglaltatnak. Azt érte el vele, hogy a kultozminister urat legalább indirekté meggyanus'totta azzal, hogy szabadkőműves elveket fektetett a javaslatba; (Derültség.) és máskor támadják a kultuszministert, hogy ha kissé konzervatív dolgot tesz, hogy ultramontán, most, mikor a magyarországi felekezetközi viszonyoknak megfelelő törvényt alkotott, akkor azt mondják, hogy szabadkőműves dolgot csinál. A legrosszabb az volt, a mit hangoztatott, hogy a legideálisabb állapot, a mikor szabad az egyház szabad államban. (Mozgás.) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ez általában az egyház által elitélt tétel. Gondolom a Syllabus mondja meg a vége felé, talán az 55. pontban, és az egyház ezt az elvet soha nem vallotta, és ez az elv a maga teljességében sehol megvalósitva nincs, a mint megvalósítani nem is lehet. (Zaj. Elnök csenget.) Vagy ugy magyarázzák, mint jelenleg az Amerikai Egyes 'Alt-Államokban, hogy elismerik az egyházat teljesen szabadnak, de mellette nagy súlyt fektetnek közművelcdési, erkölcsi és egyéb jótékony, szocziális működésre, tehát már nem indifferensek az egyházzal szemben, nagyon is megbecsülik, vagy pedig ugy magyarázzák mint, sajnos, legújabban történt Prancziaországban, hogy azt mondják, az egyház szabad és mellette oly törvényeket hoznak, a melyek az egyházat az ő szabad mozgásában bántják. Ugy járnak el vele, mint az utassal, a ki bizonyos teherrel megrakodva halad az utón, és azt mondják neki: »add ide, hogy szabadon tudj mozogni«. Aztán elveszik, a mit vitt és magára hagyják. Közönséges tüzoltóegyletek sorsára alacsonyítják le az egyházat és rendőri felügyelet alá helyezik, mint akármilyen más közönséges egyesületet. En az ilyen egyház és állam közti viszonyból, a szabad egyházról szabad államban, nem kérek. (Elénk helyeslés a néppárton.) Az ideális állapot az, midőn a világi és egyházi hatalom egymással karöltve halad, szemmel tartják megvalósítandó nagy czéljaikat és ha köztük itt-ott támadhat is valami differenczia, azt békés utón egymás által kimagyarázva, együtt haladnak és iparkodnak előmozdítani a népnek anyagi és szellemi érdekeit. Ez az ideális állapot (Helyeslés a néppárton.) és ezen ideális állaj^ot egyik kifolyásának látom én a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. Én látom benne a magyar államhatalom részéről a megbecsülés és az értékelés munkáját ; megbecsüli és értékeli azt, a mit a lelkészkedő papság a nép vezetésére és művelésére tesz. (Ugy van ! ugy van! a néppárton.) A mindinkább — hogy ugy mondjam — KÉPYH. "APLÓ. 1906 — 1911. XXV. KÖTET. háttérbe szoruló nemzeti szellemi kincsek mellett terjedő materiális felfogás mellett valóságos dicséretreméltó feladatot végez a magyar állam, midőn súlyos anyagi helyzetében sem feledkezik meg azokról, a kik félreeső falvakban, kopár és terméketlen hegyek között, elzárva a világtól, egyedüli gondozói és tanácsadói (Ugy van! Ugy van!) a magárahagyott szegény népnek, jó és balsorsban hűséges osztozói (Ugy van ! Ugy van !) és daczára annak, hogy ez a törvényjavaslat nem szünteti meg egészen, hanem csak enyhiti a papság anyagi helyzetét, meg vagyok róla győződve, hogy az államnak ezen jóakarata is lélekemelőleg fog hatni a papságra, (Ugy van ! Ugy van !) a mely nem anyagi javak szempontjából és azok elérése czéljából vállalkozott terhes feladatára és annál nagyobb buzgósággal fogja teljesíteni hivatását, hogy az egyháznak és az államnak ügyeit felkarolva, mind a kettőnek együttes hasznára tovább is hűségesen munkálkodjék. A javaslatot, különösen a benne fekvő ethikai értékre való tekintettel ugy a néppárt, mint a saját magam nevében elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Szmrecsányi György jegyző: Damián Vazul! Damián Vazul: T. ház! Ez alkalommal is mindjárt beszédem kezdetén hangsúlyozni kívánom, hogy minden törvénynek az intencziója nem lehet más. mint az, hogy rendezett viszonyokat és állapotokat hozzon létre és a közszükségletnek megfeleljen. A jelen törvényjavaslat azonban eltér minden ilynemű iránytól, mivel jobban megbolygatja az eddigi állapotokat és visszás helyzetet teremt. Ezt be is fogom bizonyítani. A szőnyegen levő törvényjavaslat ugyanis, mint a vallás- és közoktatásügyi minister ur is elismeri, csakis novelláris jellegű, tehát mint ilyen, nem változtathatja meg alapjában az 1898 : XIV. tör vény czikket. Ezen most emiitett törvényezikk alapelve az, hogy a reczipiált vallásfelekezetek lelkészeinek anyagi állapotán segítsen, hogy ezen segélyt intézményileg biztosítsa, s e végből állandóan a lelkészséghez köti. Következőleg az állam ott nyújt segélyt, a hol az egyházközség saját jövedelméből nem képes a lelkészt javadalmazni, a hol az egyházközség nem részesítheti lelkészét kellő ellátásban, általában tehát ott adja a segélyt, a hol a szükség mutatkozik. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) A jövedelem kiegészítését azon lelkészi állásokhoz köti, melyek már 1898. január 1-én szervezve voltak és két tételben állapítja meg, 400 és 800 forintban, illetve 800 és 1600 koronában. így az 1898. év január l-e előtt létesített lelkészségekre nézve az akkor levő tényleges állapotot fogadja el, mig pedig a jövedelemkiegészités két fokozatának megállapításánál a lelkészek tudományos elokészültsége az irányadó. így tehát a jövedelemkiegészités legmagasabb mértéke kizárólag a személyi minő26