Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

146 U3. országos ülés 1909 márczius 22-én, hétfőn. tele van és ezek a felolvasások mindig kizárólag magyarok. Épen tegnap volt a keresztény szocziálista egyesület 48-as ünnepe, a mely egyesületnek eddig 800 tagja van; annak az ügykezelési nyelve is kizárólag magyar, választmánya magyarul tárgyal és az ünnepély programmja is tisztán magyar volt. Végre az én csekélységem : kizárólag magyar nyelven tartottam programmbeszédemet. 48-as alapon és az a német engem mégis meghallgatott és megválasztott. Pozsony városnak sem múltja, sem jelene nem bizonyítja azt az áUitást, hogy német lenne. Vannak, a kik kifogás alá esnek, de bitang magyar ember nincs % (Elénk helyeslés.) Kerül olyan Szegedről is, Makóról is. És lehet azt csodálni, hogy Pozsonyban, a mely az ország szélén van, a melynek területét németek veszik körül, lassabban megy a magyarosodás ? Nagy-Szebenről senki sem beszél, pedig az sült német volt is, lesz is. De Pozsonyt, azt szapulják. És itt van az ország szive ! Hát megfelelően megmagyarosodott Budapest ? Szó sincs róla ! Méltóztassék csak elmenni a budai vásárba, majd meg méltóztatik látni, a korzón stb. Zakariás János: Vagy a tőzsdére ! Vagy' az Uporba! Sziklai Ottó : És méltóztassék megnézni itt Budapest körül a falvakat, azok mind németek. Pozsonyban pedig, három évvel ezelőtt jött Főrév német nyelvű faluból hozzám egy családapa három felnőtt gyermekével, s magyarul beszéltek egymás között. így áll a dolog. Az urak egyes jelenségekből kovácsolnak fegyvert. Például valaki azt mondotta nekem, hogy ime, milyen német város ez a Pozsony ; a mikor bementem a polgármester hivatalába, a hajdú, mielőtt szóltam volna, németül kivánt jónapot. Hát vannak ott németek is, magyarok és tótok, mind a három nyelven kénytelen napjában beszélni, megesik, hogy német szó csúszik a szájából, de Both István, az a hajdú, van olyan jó magyar, mint akárki. De szolgálhatok, ha méltóztatnak kivánni, ellenpéldával is. Kossuth hivatalában, a kereskedelemügyi ministeriumban, van hivatalszolga, a kivel a főbb tisztviselők németül beszélnek. Legalább 1907-ben igy tapasztaltam. Már most csak azért nem lehet mondani, hogy az egész ministerium és maga Kossuth is német. Ilyen jelenségek előfordulhatnak. Nem akarok ezekről tovább beszélni, csak Nagy György t. képviselőtársamnak kivánok még röviden felelni. ö egy igen tiszteletreméltó orvosnak, a kinek a lehető legjobb hire van, és azt meg is érdemli, Pávai Vaj na Gábor doktornak csaknem egész röpiratát felolvasta. Nem akarok itt semmiféle melléktekintetet figyelembe venni, csupán a röpiratnak csak egy pár sorát olvasom fel, a hol az illető orvos ui a következőket mondja (olvassa) : »A mi pedig a pozsonyi orvosok anyagi helyzetét iUeti, ez általában véve ma is rossz, de a szóban forgó villamos vasút esetleges kiépítésével még sokkal rosszabb lesz ; most is sajnosán érezzük Wien közelségét, hát még akkor ? De az adóprés és humanizmus minden alkalommal mégis csak bennünket sújt legjobban. Azonban nem is annyira a bennünket ért anyagi veszteség az, a mely bántólag hat, hanem sokkal inkább az a lekicsinylés, a mely Wien orvostanárai részéről valóban jeles és alaposan képzett orvoskarunkat legtöbbször méltatlanul és igazságtalanul éri.« A mi azt illeti, hogy Bécsben kicsinyelik a pozsonyi orvosokat, ez nem áll. Példát tudok az ellenkezőre : egy pozsonyi szembetegnek Bécsben egy bécsi tanár azt mondotta, csodálom, hogy az urak Bécsbe jönnek, a mikor ott van Kanka szemorvos. Ez az orvos majdnem kilenczven éves koráig praktizált, és két év előtt halt meg. Hogy mégis szükség lehet arra, hogy Pozsonyból Bécsbe szállítsák a beteget, azt épen ez az orvos bizonyíthatja, a ki Bécsbe kisért egy beteget, mert Pozsonyban a körülményeknél fogva nem lehetett tovább gyógyítani. Hogy miért nem hozta Budapestre ? Mindenesetre azért, mert ez sokkal drágább lett volna, sokkal több pénzbe és időbe került volna. Itt kitérek arra is, hogy miért nem járnak a pozsonyi kereskedők Budapestre, hanem Bécsbe járnak. Ez azért van, mert ha Budapestről egy nap alatt meg akar fordulni, gyorsvonata költsége 28 koronába kerül, a mi kereskedőnek nagy pénz és még hozzá egy napi mulasztás, ha pedig nem gyors vonatot használ, akkor két éjjelt Budapesten kell töltenie. Ez teljesen lehetetlen áUapot. Eleget mondtam a költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy itten gondolni kellene nem csupán Pozsony, de egész Nyugat-Magyarország érdekeire, a nyugat határszélen levő nagy városokra, a minő Trencsén, Zsolna, Pozsony, Sopron, Szombathely, Mosonmegye stb. Nem mondva csinált indokok, hanem ezen jól átgondolt és megfontolt okok azok, a melyek engem teljes meggyőződéssel a pozsonyi villamos vasút elfogadására indítanak. Végül t. ház, javaslatom indokolásához csatolt utolsó 5 pontban foglalt indítványomtól ezennel elállók, azokat visszavonom. (Élénk helyeslés a haloldalon.) Elnök : Ki következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Pető Sándor! Elnök : Pető Sándor nincs itt! Hammersberg László jegyző: Kmety Károly ! Kmety Károly: T. képviselőház! Ahhoz az éljenzéshez, a mely Sziklai Ottó t. képviselőtársam rokonszenves személyét illette, tiszta szivemből hozzájárulok. (Helyeslés.) Csak emlékeztetem ezen tetszés és éljenzés alkalmából a t. házat, hogy nem is olyan régen volt, a mikor sokkal általánosabb és sokkal zajosabb tetszés juthatott ebben a házban annak a képviselőnek, a ki itt felhozott aggodalmaival és indítványával a plénum napirendjéről egyelőre levenni javasolta a pozsony—bécsi villamos vasutat. (Mozgás.) Simkó József: Most jobb meggyőződésre jutottunk !