Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-443

H3. országos ülés 1909 márczius 22-én, hétfőn. 143 Következik az állami' kőszénbányászat fejlesztéséről szóló törvényjavaslat (írom. 1119, 1121) harmadszori olvasása. Kérem Szent-Királyi jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslatot felolvasni. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az állami kőszénbányászat fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem 1 (Igen.) Ha igen, akkor azt harmadszori olvasásban elfogadottnak jelentem ki, és javaslom a t. háznak, hogy a törvényjavaslatot tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából méltóztassék a főrendiházhoz áttenni. Méltóztatik a ház ezen javaslatomhoz hozzájárulni 1 (Igen.) Ha igen, akkor ezt elfogadottnak jelentem ki. Következik Sziklai Ottó képviselő ur indítványa (írom. 820, 1006) a pozsony-országhatárszéli villamos vasút engedélyezése tárgyában, ezzel kapcsolatban Pozsony sz. kir. város közönségének az indítványra vonatkozó három rendbeli felirata. Következik ? Szent- Királyi Zoltán jegyző: Sziklai Ottó ! Sziklai Ottó,: T. képviselőház ! Ámbár nagyon szeretném, ha minél rövidebben szólhatnék, de kénytelen vagyok sok mindenre kiterjeszkedni, hogy megértessem magam, megértessem a pozsonyiakat, megértessem azt, hogy ennek a vasútnak igenis van létjogosultsága. (Igaz! ügy van!) Az első kérdés az, hogy nézzük meg, kik ellenzik tulaj donkép ezt a vasutat. Kmety Károly: A pozsonyiak! Sziklai Ottó : Tagadom. Először is ellenezték ezt a szavadelvűpártnak megmaradt emberei, a kik pedig nagyon jól tudják, hogy az ő körükből kikerült ministerek hozták azt oda be, azok tárgyalták azt Ausztriával, Hieronymi hagyta helyben az előmunkálatokat és az üzemszerződést is. (Zaj és ellenmondás a középen.) Az egyetlen Láng Lajos volt minister az, ki ebben nem tett egy toüvonást sem, de hivatalosan nemcsak nem ellenezte, nemcsak nem vonta vissza ezt a javaslatot, hanem igenis meghagyta. Ez Láng Lajosnak a tevékenysége ebben a dologban. Hogy privátim mit mondott, ahhoz nekem semmi közöm, hanem hivatalosan nem tett semmit ellene. (Zaj.) Ha méltóztatnak mindig közbeszólni, akkor hosszabb leszek. (Ralijuk! Halljuk!) Ellenezték továbbá a darabontok, és azoknak lapjai, Vészi és diszes társai. Ellenezték és ellenzik ezt végül azok, a kik tájékozatlanok. Én teljesen elhiszem, hogy jóhiszeműleg járnak el az urak, hiszen megengedem, hogy a ki első piUanatra haU erről az ügyről, meghökken és azt mondja : ez talán nem lesz hasznára a magyarságnak. De a ki a viszonyokat ismeri és latolja azokat az előnyöket, a melyek ezzel a vasúttal összefüggnek, kénytelen azt mondani, hogy botorság volna ezt a vasutat el nem fogadni. Én lelkem mélyéből örülök azoknak, kik a magyarság szempontjából, magyar érzésből •ellenzik ezt a vasutat, mert felteszem, hogy erős meggyőződésből, sovinizmusból, a magyarság érdekéből védik álláspontukat. De még nagyobb az örömöm, mikor tudom, hogy hála Istennek, nincs igazságuk. Ellenezte továbbá Budapest fővárosa ... Egy hang (jobbfelól): Semmi köze hozzá! Sziklai Ottó-: Természetesen, hogy nem volna köze hozzá, de azt gondolják, hogy Pozsonynak Budapesttel ezáltal kevésbbé élénk összeköttetése lesz, szóval a budapesti iparra és kereskedelemre ebből kár háramlik. Nem akarok kitérni arra, hogy ezt a mozgalmat Schwarz és társai indították annak idejében és a főváros felült nekik. (Zaj baljelől.) Téves már a kiindulási pont is. Mert nem Bécs Pozsony kedvéért és nem Pozsony Bécs kedvéért lávánja ezt a vasutat, a mit a vasút története bizonyít. Pozsony városa gőzmozdonyu vasutat akart egészen Hamburgig 1896—-97—98-ban. A magyar kormány hozzá is járult, de bátorkodom t. képviselőtársaimnak hangsúlyozva mondani, hogy Bécs nem engedett bennünket Hamburgig. Csitáry Béla : Csak Hainburgig ! (Zaj és közbeszólások baljelől.) Elnök: Ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot; ezt tiltja a házszabály. Kénytelen leszek névszerint megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. (Helyeslés.) Sziklai Ottó : Akadt egy mérnök, a ki már több villamos vasutat épített, és vállalkozott arra, hogy villamos vasutat épit Pozsonytól Bécsig. Nagyon természetes, hogy Pozsony és Hainburg ehhez örömmel hozzájárult, de örömmel járult ehhez Bécs is, mert Bécs joggal remélhette, hogyha piaczára több nyersterményt hoznak, akkor élelmezése olcsóbb lesz. De ez nemcsak Bécs érdeke, mely ezeket a termékeket fogyasztja, hanem érdeke annak is, a ki azokat oda szállítja, tehát Pozsony vidékének, s a Dunántúlnak. Ezen érdekekből nagyon természetesen mindkét város hozzájárult ehhez a vasúthoz. Miért ellenzik azt t. képviselőtársaim"? Azt mondják : árt a közgazdaságnak, árt a kereskedelemnek, árt az iparnak, sőt még a magyar államvasutnak is. Hogy közgazdaságilag hasznos ez a vasút, ennek igazolására elég, ha csak felolvasom a szerződés 6. szakaszát, mert azt hiszem az igen t. államtitkár ux bővebben ki fog térni erre. Megjegyzem, hogy itt két fél kötött szerződést, mert két részvénytársaság alakult, egy magyar részvénytársaság és egy osztrák részvénytársaság. Ez a két részvénytársaság szerződést kötött egymással, még pedig olyat, a mely kötelezi a két államot az esetre is, ha államosittatnék az egyik vagy a másik társulat vonala, mert akkor ennek jogaiba mint kötelességeibe lép. A 6. szakasz azt mondja, hogy megegyeztek a szerződő felek abban, hogy a teher- és személyforgalom alakulására kiható minden előnyben, valamint minden árszabási kedvezménj^ben a magyar vonal áUomásai ugyanazon mértékben részesüljenek, mint az osztrák vonal állomásai. Ehhez képest megállapittattík először, hogy Pozsony és vidéke számára a nyers-