Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

H2. országos ülés 1909 márczius 19-én, pénteken. 139 kell mérlegelni ezt a kérdést! (Zaj.) Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogja ő politikai szem­pontból elbírálni, ha mi Bécset közelebb hoz­zuk Pozsonyhoz. (Félkiáltások: De nem hozzuk közelebb!) A közlekedés megkönnyítése által közelebb hozzuk! (Tovább olvassa): »Hiszen csak legújabban láttuk — sí parva licet conponere magnis, — hogy az angol kormány politikai okokból állást foglalt egy vasúti terv ellen. És hallottunk ese­tekről, melyekben az osztrák kormány is meg­gátolta egyes községeknek a magyar vasúti háló­zathoz való csatolását.« Ezt Lázár Pál elnöklete alatt működő közgazdasági bizottság mondja. (Tovább olvassa): »Az itt felhozott körül­mények magyarázzák, hogy pozsony—bécsi vil­lamos vasút eszméje sokféle aggályokat keltett. Ellene foglalt állást a főváros, ellene foglalt állást a budapesti kereskedelmi és iparkamara, ellene foglalt állás még a szabadelvű párt egyik kereskedelmi ministere is.« Tehát ha annak a sokszor megvetett, ki­gúnyolt, száműzött, megostromolt szabadelvű­pártnak a ministere ellene foglalt állást: akkor nemcsak megkívánhatjuk, de megkövetelhetjük, hogy a nemzeti kormány ministere is ellene foglaljon állást. (Felkiáltások balfelöl: Miért ?) Azért, mert a közgazdasági bizottság hozza fel érvül ezeket, nem én, ellenzéki ember; a ház­nak illusztris bizottsága foglalja el ezt az állás­pontot. Bozóky Árpád : Lázár Pál az elnöke! Egye­temi professzor! Kell ennél több ? Nagy György: Hát a főváros véleménye nem jön számításba? Vagy feltételezzük a kereske­delmi és iparkamaráról, hogy a kérdés alapos tanulmányozása nélkül hozta volna meg hatá­rozatát ? így folytatja azután a közgazdasági bizott­ság jelentését: »Tulzás nélkül mondhatom, szá­mos tárgyilagosan gondolkozó egyénnél, a kik a viszonyokat ismerik, akik évtizedeket Pozsony­ban töltöttek, a kik a legkülönbözőbb élet­körökhöz tartoznak, ez a vállalat rokonszenvre nem talál. A budapesti kereskedelmi és ipar­kamara 1903. deczember 15-én tartott teljes ülésében foglalkozott a pozsony-bécsi villamos vasút ügyével. Az összes felszólalók a vasút ellen foglaltak állást.« Sziklai Ottó (közbeszól). Elnök: Felkérem Sziklai Ottó képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! Nagy György: Megnyugtathatom Sziklai Ottó t. képviselőtársamat, hogy a bécsi keres­kedelmi és iparkamara nem fog a vasút ellen állást foglalni. Ha annyira magyar érdeket szol­gál ez a vasút, méltóztassék provokálni, hogy a bécsi kereskedelmi és iparkamara foglal­jon állást a villamos vasút ellen. . Egész Bécs­ben hozsannával fogadják ezt a villamos vasutat. (Zaj. Felkiáltások balfelöl: Mi közünk hozzá?) Épen annyi közünk van hozzá, mint a mennyi köze van hozzá Bécsnek, mert fájdalom, Bécset köti össze Pozsonynyal. Bozóky Árpád: Azért nem fogadta el a közgazdasági bizottság! Elnök: Bozóky Árpád képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Nagy György: Egy magyar közgazdasági testületnek hazafias érdeke és kötelessége, hogy ilyen ügyben állást foglaljon. A budapesti ke­reskedelmi és iparkamara is csak azt követelte, a mit minden magyar ember követel, hogy t. i. Pozsonyt hozzuk közelebb Budapesthez, ezáltal Budapestet is erősebbé tegyük és érezze az a pozsonyi polgár is, hogy az ország fővárosa Budapest. A közgazdasági bizottság jelentése továbbá ezeket mondja (olvassa): »A kamarában az egyik felszólaló, a ki maga is pozsonyi szüle­tésű és a viszonyokat jól ismeri, annak a meg­győződésének adott kifejezést, hogy ha a terve­zett vasút kiépíttetik, Pozsony egészen elvész a magyarságra nézve. Utalt különösen arra, hogy ezen vasút által az országnak egész nyugati vidéke, a maga nagy városaival és mintegy tizenhat jelentékeny helyi érdekű vasútnak for­galmával, Bécsnek az érdekkörébe fog vonatni. Hangsúlyozták, hogy azt az általános érvet, hogy egy közlekedési eszköznek létesítését meg­akadályozni helytelen, ez esetben nem lehet alkalmazni. A kamara ily értelemben felirt a kereskedelemügyi kormányzathoz, kifejezvén azon óhaját, hogy a Pozsony és Bécs között terve­zett villamos vasútra az engedély ne adassék meg.« A közgazdasági bizottság levonja azután állításainak következményeit is. (Felkiáltások balfelöl: Már olvastuk! Zaj. Elnök csenget.) ~Ne méltóztassanak sietni; nagyon fontos ez a dolog. Én szeretném, ha esetleg egyes kéj)­viselő urakat meggyőznék arról, hogy a bizottság állásfoglalása helyes. Bár nem szeretem a hosz­szas felolvasásokat, de szándékosan csinálom most, hogy meggyőzzek mindenkit a bizottság állásfoglalásának helyességéről. Szándékosan nem a magam fegyverzetében, hanem egy hatalma­sabb fegyverzetben jelentem meg, egy politikai tényezőnek, egy politikai erőnek, a közgazdasági bizottságnak fegyverzetében, abban bizva, hogy ezzel a fegyverzettel küzdve — melynek erőt a parlamentarizmus ad — talán az igaz ügyet, a mely a villamos vasúttársaság elleni állásfogla­lásra kényszeritett, t. képviselőtársaim szavaza­tával diadalra vihetem. Azt mondja a közgazdasági bizottság (olvassa): » Mindezek után alig látjuk megokol­hatónak, hogy Pozsony előbb köttessék össze Becsesei és csak azután ; esetleg évtizedek multán 18*

Next

/
Oldalképek
Tartalom