Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

134 U2. országos ülés 1909 ír, ban, fürdőhelyeken megfordultam, ezt mindig szégyenkezve tapasztaltam. Pedig kötelességünk lenne még akkor is magyarul beszélni vagy legalább megkisérleni magunkat megértetni, ha talán az, a kivel összeköttetésben állunk, nem is birja tökéletesen ezt a nyelvet és nem volna szabad, a mint Vájna rámutat, mindjárt asszimilálódni egy más fajhoz, egy idegen nyelvhez. E tekintetben nagyon sok súlyos bűn terheli a magyar társadalmat. Én már azt is megpróbáltam, hogy olyan városokban, a hol magyarul senkisem tudott, napokig megéltem. Szándékosan nem beszéltem más nyelven és végre mégis sikerült megértetnem magamat és elértem czélomat. Fodor Kálmán : Nem kérünk erkölcsi prédikácziókat! Mi is magyarok vagyunk! (Mozgás jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Nagy György : Ez nemcsak a képviselőháznak szól, hanem az egész országnak. Tessék elmenni Abbáziába ; tele van magyarral, de vájjon hallani csak egy magyar szót is a nyilvános helyiségekben a vendég és a pinczér között ? Vagy tessék elnézni Fiúméban az Európa-szállodába. Ott egy magyar pinczér sincs. Az ember szégyenli magát Fiúméban, a hol daczára annak, hogy az magyar város, mindenki németül beszél. Mindössze hat szót tud az a magyar németül, mégis azt töri egyre, mint a papagály, vagy mint a kintornás a maga egyetlen nótáját. Sümegi Vilmos: Ugy van! Fiume minden inkább, mint magyar azért a drága pénzért, a mit ráköltünk. Beszélnek ott olaszul, horvátul, németül, csak magyarul nem ! Kmety Károly: A mi pénzünkért! Sümegi Vilmos: A mi pénzünkért! Mérey Lajos : Hát a székelyeknek nem adunk milliókat ? Az is a mi pénzünkön történik ! Ott nem félnek attól, hogy eloláhosodnak a székelyek ? Sümegi Vilmos: Azt hazafias czélra adjuk! (Zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Nagy György : Mikor Sümegi Vilmos képviselőtársam a székelyeket védi, kötelességem meghallgatni. (Derültség.) Pávai Vájna Gábor azután igy folytatja (olvassa.) : »Ha már Pozsony és Bécs között úgyis elég nagy és gyors a közlekedés, mi szükség ezt ezen reánk nézve káros vonal kiépítésével még inkább tágítani, hacsak nem azért, — és ez a súlyos vád — hogy városunkat, megyénket méginkább Bécs külvárosává tegye. Részemről, mióta e tárgy felől gondolkozom, ismételten csak arra a meggyőződésre jutottam, hogy ennek a villamos vasútnak kiépítése városunknak mind politikai, mind nemzeti, mind gazdasági tekintetben határozottan ártalmas, nemzetiségi szempontból pedig csak a germanizácziót terjeszti«. (Zaj.) T. képviselőház! Azt elgondolhatja Sziklai .Ottó t, képviselőtársam, hogy mikor a pozsony— lárczius 19-én, pénteken. bécsi villamos vasútról szóló törvényjavaslat ellen szólalok fel, akkor nem iránta való ellenszenvből beszélek. Ha egy helyi érdekű vasút tényleg az ország ezéljait szolgálja, akkor csak örvendjünk, ha annak kiépítéséhez a magunk szavazatával is hozzájárulhatunk. En megengedem, hogy Sziklai Ottó t. képviselőtársam a legjobb egyéni meggyőződése szerint, de szerintem ferdén Ítélve meg a helyzetet, Pozsony magyarságának ellentálló erejét, ragaszkodik egy nemesebb ügyhöz méltó buzgalommal a pozsony—bécsi villamos vasút kiépítéséhez. Én azt tartom, hogy ilyen kérdésben, ha mindjárt a képviselőháznak csak egy számottevő töredéke nyilatkoznék is meg a törvényjavaslat ellen, akkor sem volna szabad azt napirenden hagyni, mert ilyen közgazdasági jelentőségű kérdésben egyöntetű állásfoglalás lenne szükséges, mert tudjuk, hogy mindnyájunkat csak az egyetemes közgazdasági érdek vezérel. T. ház ! A közgazdasági bizottság tagjai sorában üdvözölhetjük gr. Batthyány Tivadart is, a ki ott akkor a maga érveit felhozta . . . Gr. Batthyány Tivadar: Tévedett a bizottság ! Nagy György : Ez a bizottság nem tévedhetett, de azokat az érveket gyengéknek tartotta, hogy azok alapján hozzájáruljon a javaslat elfogadásához. Gr. Batthyány Tivadar: Tévesen szavazott, mondjuk ezt. Nagy György: Nem szabad, hogy tévedett legyen; akkor rögtön le kellett volna vonni a konzekvencziákat. Óriási veszélyt rejt magában, ha ki vagyunk téve annak, hogy tévedésből történnek szavazások. Én nem tételezem fel azt, hogy valaki tévedésből szavazzon. En a közgazdasági bizottság minden tagjának annyira becsülöm a maga szavazatát, hogy nem hiszem, hogy azt kellő mérlegelés nélkül adta volna le. (Zaj.) En azt hiszem, hogy a bizottság nem tévedett, hanem nagyon jól megfontolva a dolgot, a nemzet érdekében valónak tartotta, hogy ezen vülamos vasút ellen állást foglaljon. (Zaj.) És most azt kérdezem gróf Batthyánytól, hogy Sziklai Ottó indítványát miért nem adták vissza a közgazdasági bizottságnak, hogy az visszatévedhessen? Gr. Batthyány Tivadar: Már többször volt bizottságnál! Nagy György: És itt e részben felhívom erre az igen t. elnök urnak is a figyelmét, a ki a házszabályoknak az őre. A minister urnak 152-es számú törvényjavaslatát kiadták ugyanis a közlekedésügyi bizottságnak, a pénzügyi bizottságnak és a közgazdasági bizottságnak, a Sziklai Ottó indítványát pedig, miután látták, tudták előre, hogy a közgazdasági bizottság a javaslat ellen foglal állást, egyszerűen nem adták ki annak a bizottságnak, hanem csak a közlekedésügyi és pénzügyi bizottság javaslatát terjesztették elő. Felhívom erre az elnök urnak szives figyelmét. Ez egy súlyos parlamenti tévedés ; ezen átsiklani, ezt kimagyarázni nem lehet, Ha akkor szükség