Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

442. országos ütés 1909 márczius i9-en, pénteken. 127 liárom év alatt meg tudjuk csinálni. Méltóztassanak csak tekintetbe venni, hogy Ausztriának széntermelése egy év alatt huszonöt millió métermázsával emelkedett; ott pedig a munkáskezek még jobban el vannak foglalva, mint nálunk. Ne féljünk tehát a munkáskérdéstől, hanem kezeljük azt okszerűen. Attól se féljünk, ha a munkabérek valamivel emelkednek, hiszen ezzel is szocziális feladatnak teszünk eleget. (Ügy van!) En elveket állithatok csak itt fel, de hogy miképen fognak azok az elvek a gyakorlatban érvényesíttetni, az az adminisztráczió feladata és, azt hiszem, egyúttal feladata a t. háznak is és Magyarország közszellemének, hogy a helyes középút megtartása végett ezeket a tendencziákat, ezeket az irányokat érvényre emelje. (Elénk helyeslés.) Ferenczy Géza t. képviselőtársam még azt az aggályát is kifejezte, hogy ki tudjuk-e ezt termelni és le tudjuk-e bonyolitani a vasúti forgalmat. Hát, nézetem szerint, azok a mennyiségek, a melyek itt vannak felvéve, nemcsak kitermelhetők, de a termelés még fokozható is ; meggyőződésem, hogy tetemesen fokozódni is fog, hogy ez csak a kezdet, a melyet inicziálunk és sokkal nagyobb szénmennyiségeket fogunk termelni. A vasúti forgalmat ugy kell berendezni, hogy a szállítás lebonyolítható legyen. Hiszen másutt örülnek, ha van mit szállítani és ezért pályákat építenek, mert ez rentábilis üzlet. Hát minket az tartson vissza a fejlesztéstől, hogy nem fogjuk szállítani tudni a szenet ? Méltóztatik a petrozsényi szénszállításra gondolni. Engedelmet kérek, tisztában vagyunk azzal, hogy Petrozsény és Arad között dupla vágányt kell létesíteni; (Elénk helyeslés.) tisztában vagyunk azzal, hogy nagy rendező-pályaudvarokat kell ott létesíteni. T. barátommal, a kereskedelmi államtitkár úrral a nyár folyamán a helyszínén is voltunk, hogy majd a szükséges intézkedéseket megtegyük. Ha pedig Piskin felül méltóztatik utazni, ott már méltóztatik találni egy gyönyörű rendező-pályaudvart s ha feljebb megy VajdaHunyad, illetőleg Petrozsény felé t. képviselőtársam, ott is meg fogja találni, hogy micsoda előkészületek történtek arra nézve, hogy ott valóban olyan vasúti forgalom létesíttessék, a mely ritkítja párját előrehaladottabb és iparilag fejlettebb államokban is. örüljünk ennek, mert nemcsak a bányászatnál, hanem a vasútnál is, számos munkáskéznek adunk rentábilis foglalkozást. (Elénk helyeslés.) Perenczy Géza t. képviselőtársam még felhozta, hogy kissé kellemetlenül érinti, hog)^ ebben az akczióban nincs benne a székelyföldi bányák megszerzése. (Halljuk I Halljuk I) Mikor a szénakcziót megkezdtem, két áramlattal találkoztam. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik mindenáron hátráltatni akarta a kincstári bányászatnak létesítését, (Mozgás.) a másik áramlat pedig annyira bőviteni akarta azt, hogy egyszerre mindent a kincstár által akart megvétetni. Hogy a homoródi és a székelyföldi bányászatot a kincstárral meg akarták vétetni, ezt a második akczióba sorolom. Természetesen ne várja tőlem a képviselő ur, hogy én most az ő szenének kalória szempontjából való fejtegetésébe fogok bocsátkozni; csak annyit jegyzek meg, hogy a mi az általa felemiitett szénmennyiségeket illeti, ezek iránt nincs kételyem ; én is azt hiszem, hogy ezek megvannak, sőt az a bizonyos köpeczi lignit igen könnyen művelhető, mert 25—30 méter magasságú tömbök is előfordulnak, a melyek a művelést igen megkönnyítik. Már a kvalitás tekintetében differálók lennének a nézeteink ezen szénre nézve és ezt a kérdést nem olyan könnyű megoldani, mert ha az első minőségű jó szén lenne, mint a homoródi jobb minőségű szén, ez mindenesetre igen kívánatos lenne. Körülbelül a salgótarjáni szénnel parifikáloin azt, de nem a petrozsényi vei. Ezeket a szeneket művelnünk, lciaknáznunk kell, de legyünk tisztában azzal, hogy ezen szeneknek nagy része csak helyi fogyasztásra alkalmas, t. i. ott helyben kell az ipart annyira fejlesztenünk, hogy ott minél nagyobb mennyiségű szenet használhassanak fel kazánfútésre. Másodszor foglalkoznunk kell azzal az ideával, hogy transzformáczió utján használhassuk fel ezeket a szeneket; foglalkoznunk kell azokkal az iparokkal, a melyekkel azt felhasználják. Ez tehát nem olyan egyszerű kérdés, a melyet máról holnapra meg lehetne oldani. A t. képviselő ur és az a kongresszus, a mely ott, gondolom Tusnádon, az érdekeltek kebeléből alakította magát kongresszussá, (Derültség.) egy kissé későn jött; akkor már az én szénakczióm a komlói vétel kivételével úgyszólván be volt fejezve. Azt méltányosan lehet kívánni, hogy akkor, midőn egy nagy vidéknek ipari és gazdasági érdekeiről van szó, foglalkozzunk ezen kérdéssel. Én foglalkozom is és mindent el is fogok követni ez irányban, de azt nem gondolom, hogy a kincstári bányaakczió körébe vonhatnánk minden termelést, mert azzal is legyünk tisztában, hogy 2—300.000 métermázsa termelésére kincstári bányászatot nem rendezhetünk be. (Elénk helyeslés.) A kincstári bányászatnak, hogy az rentábilisan legyen űzhető, nézetem szerint legalább másfél müliótól két millió métermázsa termelésig kell berendezve lennie. (Helyeslés.) Engedje meg ezek után a t. képviselőház, hogy áttérjek azokra, a miket Farkasházy Zsigmond kéj)viselő ur felhozott. (Halljuk! Halljuk!) Talán a legtermészetesebbnek méltóztatik találni azt, hogy először is arra törekedtem és bányaakcziómnak első lépése az volt, hogy a petrozsényi bányászathoz térjünk vissza. A kincstárnak vannak ott bányái, helyesebben szólva széntelepei, a melyeknek mennyiségét, azt hiszem, nem kevesebb mint körülbelül öt milliárd métermázsára tehetjük. Igen jó minőségű szén ez. De ne vitatkozzunk azon, hogy a barnaszenet is kőszénnek merem mondani. (Derültség.) Mert minálunk külön megmondják azt a szénről, hogy feketeszén-e, vagy barnaszén, a kőszén fogalma alatt pedig mind a kettőt értjük. Ez a petrozsényi szén előfordul 7000 kalóriás minőségben is, de átlagban