Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-442

442. országos ülés 1909 márczias 19-én, pénteken. 125 Mert a szénszükség alkalmából arra a szomorú tapasztalatra jutottunk, hogy mód nélkül felsrófolták a szénárakat már azt megelőzőleg. És itt talán Lázár Pál képviselő ur lenne szives bővebb informácziókat szerezni a szénbányakörökben és általában azon forrásoknál, a melyekhez ő, azt hiszem, közelebb áll, mint én, és meg fogja tudni, hogy karteUszerü megegyezések voltak, még pedig annyira, hogy rayonnirozták az iparvállalatokat egymásközt a bányavállalatok és másrészt az árra nézve is bizonyos megállapodások jöttek létre. Engedelmet kérek, épen ezen mesterséges széndrágitásoknak megakadályozása végett gondoltam arra, hogy egyrészt a magyar államvasutak válságos viszonyok közt nem pótolható szénszükségletét fedezzük a kincstári bányászat utján, de másrészt mérséklőleg is hassunk az ipar és a fogyasztó közönség érdekében. (Élénk helyeslés.) A bányászat kezelésének lesz feladata, hogy megállapítsa azt az illő polgári nyereséget, a melyet, mint minden iparvállalatnak, a bányászatnak is nyújtani kell, és hogy a kincstár, ha egyszer a termelés ennyire fokozva lesz, a kincstári bányászat termékeinek árát ugy állapítsa meg, hogy ezek mérséklőleg hassanak addig a fokig, a midőn az ülő polgári nyereségek nem alterálják. (Élénk helyeslés.) Az állami bányászat létesítésénél még több szempontot is kellett szem előtt tartani; az első az volt, hogy jó szeneket vegyenek csak, a mi viszonyaink közt elsőrendű szeneket, és pedig azért, mert az államvasutak szükséglete és kezelése mindinkább azt mutatja, hogy jobbkvalitásu szenekre van szükség. Igen sok gyengébb szenet használnak most is az államvasutak, mert egyes hazai vállalatokat akarnak ez által segélyezni, hogy szenüket fogyasztják; de a ki utána jár, méltóztassék nekem elhinni, láthatja, hogy azokat a szeneket, a melyeket átvesznek, csak keverve használhatják. Én tehát, a midőn azt láttam, hogy jókvalitásu szénre van szükség az államvasutaknál és hogy a fejlődés egész iránya az, hogy nemcsak a gyorsmozdonyoknál, a gyorsvonatoknál, a gyorsitott személyvonatoknál, hanem azoknál a nagy, hosszú tehervonatoknál is, a hol ina, — nem mint korábban — 40—60 tengelylyel, hanem"| 150 tengelylyel dolgozunk, szintén jobb kvalitású szénre van szükség : azt a szempontot tűztem ki, hogy az a szén, a melyet a kincstár megszerez, jóminőségű szén legyen. Farkasházy Zsigmond: Például a vrdniki! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : Legyen nyugodt a képviselő ur, rátérek arra is, hogy milyen az a szén, a melyet felemiit ! Arra is tekintettel kellett lennem, hogy ezek a szénbányák az ország különböző vidékein legyenek elhelyezve, és pedig azért, mert az államvasutak rezsi-költségeinek apasztása teszi szükségessé, hogy ne egy helyről lássuk el az egész szükségletet, hanem az különböző helyek között oszoljék meg. Az ország délkeleti részére esik a szénprodukczió túlnyomó része. A javaslat szerint az ország északnyugati részét érinteni nem akartam, mert ott magánbányászatunk annyira ki van fejlődve, hogy nem tartottam volna indokoltnak, hogy a kincstár ott bányászatot kezdjen. Ellenben az államvasutak érdekében kívánatos volna, hogy északkeleten és délnyugaton is szerezzünk bányákat. Sajnálom, hogy a mikor délnyugaton igyekeztem szerezni, az egész dunántúli részen olyan jóminőségű szenet, a melyet kincstári művelésre érdemesnek tartottam volna, nem találtam ; csak a komlói bányát vettem meg, úgyszólván kényszerűségből. Az északkeleti részeken folynak a kísérletek. Sajnálom, hogy e kisérletek eddig eredményekre nem vezettek, daczára annak, hogy mindent elkövetünk, hogy az északkeleti részeken is szerezzünk jóminőségű bányákat. Ez a kérdés azonban még megoldatlan. A mi azt az eszmemenetet illeti, a melyet Lázár Pál képviselő ur itt kifejtett, hát bocsánatot kérek, szórói-szóra ezzel az eszmemenettel találkoztam már bányászati és kohászati körökben. (Derültség.) Lázár Pál : Az lehetséges ! (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister : Találkoztam ezzel az eszmemenettel olyan körökben, a melyek nem valami nagy j óindulattal tárgyalták a kincstári bányászatot. Először is azzal a nagy igazsággal találkoztam, hogy petróleumfurásokkal kell az államnak foglalkoznia. Lázár Pál: Azzal is ! Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügymi nister : Én ezt az igazságot már 1892-ben elismertem. Ha méltóztatik megnézni az állami költségvetéseket, 1892-ben én vettem fel az első öszszeget arra, hogy petróleumfurásokkal kísérletezzünk ; azóta e czimen bizonyos összeg állandóan benne van az állami költségvetésben, és tényleg kísérletezünk is. Minthogy azonban én most, a mikor visszatértem, azt látom, hogy mi szépen elköltjük ezeket az összegeket, eredmények pedig nem igen vannak, bocsánatot kérek, de az a gyanúm is felmerült, hogy ez az eredménytelenség talán külbefolyásnak is tulaj donitható, (Ugy van! Ugy van ! a jobb- és baloldalon.) Mert legalább is sajátszerűnek tartottam, hogy bizonyos mélységben a fúrók mindig eltörnek és igy a fúrások nem folytathatók. Miután másrészt arra a tapasztalatra jutottam, hogy a váUalatok általi szubvenczionált fúrás igen költséges, ennélfogva elhatároztam és megtettem az intézkedéseket, hogy magam végeztessem ezeket a fúrási munkákat, (Élénk helyeslés.) mert számításaim azt mutatják, hogy ha magam szerzem be a fúrógépeket, háromszor annyi fúrást tudok végezni, mint a magánvállalatok utján. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.)