Képviselőházi napló, 1906. XXV. kötet • 1909. márczius 10–november 13.

Ülésnapok - 1906-441

Hí. országos ülés 1909 márczius 18-án, csütörtökön. 99 darabont-kormány hazafias ellenségeit, minket mostani képviselőket juttatott be a képviselőházba. Hogyha a t. előadó ur a nemzetet igy glorifikálja, akkor őszintén meg kellett volna mondania azt, hogy mikor a nemzet minket ideküldött, akkor nem abban a hitben küldött, hogy mi a törvényt meghamisítjuk az által, ha elég férfiatlanok leszünk arra, hogy megelégszünk a nemzet élő lelkiismeretére való bízással, a helyett, hogy kötelességünkhöz híven a darabontokat vád alá helyezzük. Egy másik veszedelmes tétel is megnyilatkozott a t. előadó ur beszédében. Azt mondotta ugyanis, hogy ezt a pozitív intézkedést, a nemzet élő lelkiismeretének való átadást többre kell becsülnünk, mint egy bizonytalan Ítéletet. Ebben burkoltan a főrendiháznak meggyanusitása foglaltatik. Én a főrendiházat a mai összeállításában soha életemben sokra nem becsültem, azt álomszuszék-testületnek, múmiák gyülekezetének tartom, (Felkiáltások : Rendre !) a melyet reformálni kell; de még erről a testületről sem merném feltenni, hogy a darabontok vád alá helyezésében (Felkiáltások : Rendre! Rendre !) mást, mint marasztaló Ítéletet merne hozni. Mindig az volt a politikai meggyőződésem, hogy a főrendiház mostani szervezetében tarthatatlan és hogy azt reformálni kell, de még ezen tarthatatlan helyzetében sem merem róla feltételezni, — mert ott is magyar emberek ülnek — hogy ha mi a Fejérváry-kormányt vád alá helyezzük, az Ítélethozatalnál nem fogja a nemzet jogos követeléseit érvényre juttatni. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni az előadó ur javaslatával és itteni beszédében foglalt kijelentésével szemben, mert nekünk mindaddig, mig az ellenkezőjéről meg nem győződünk, nem szabad a törvényhozás egyik házának hazafiságát kétségbe vonnunk. Már pedig ha a darabontokat a főrendiház felmentené, abban az esetben nyíltan szembehelyezkedne a nemzet megnyilatkozott akaratával, abban a pillanatban elvesztené a főrendiház azt az erkölcsi jogosultságát, hogy a nemzet törvényhozásában aktív részt vehessen. T. képviselőház ! Én képviselőtársaimtól semmi nagy elszántságot vagy vértanuságra való elkészültséget nem kívánok, csak azon egyszerű primitív dolgot, a mi mindnyájunk kötelessége : a törvény betartását. T. képviselőtársaim egyszerűen mérlegelés tárgyává teszik azt, hogy a Fejérváry-kormány a maga működésével, a maga ténykedésével megsértette-e a törvényt, megsértette-e alkotmányunknak rendelkezéseit, és ha ugy találják, hogy megsértette, akkor a törvény iránt való tisztelettel ennek a megállapításnak a következményeit levonják és az 1848. évi III. t.-cz. 33. §-a alapján báró Fejérváry Gézát, a darabont főügyvivőt és czinkostársait vád alá fogják helyezni. Az igazságügyi bizottság még 1906-ban sokkal gerinczesebben, bátrabban viselkedett. 1906. november 20-án Visontai Soma képviselőtársunk — aki ma terjesztett elő egy határozati javaslatot — egy férfiasabb, a nemzet méltóságához illőbb határozati javaslatot adott be, a melyben nem él ilyen dodonai josdához illő homályos kifejezésekkel, hogy a nemzet élő lelkiismeretére bízza a darabontokat, hanem igenis a határozati javaslatban mi mint a nemzet képviselőtestülete már megfelelő szavakkal, megtorló Ítélettel bélyegeztük volna meg a darabontok eljárását. Tisztelettel kérdezem, miért kellett most ezt az álláspontot is gyengíteni ? Az 1906-iki javaslatban kimondotta az igazságügyi bizottság azt, hogy Fejérváryt és társait kiszolgáltatja a nemzeti közlelkiismeret sújtó ítéletének, a mely felettük már amúgy is pálczát tört, de kimondja továbbá azt, hogy örök intelmül szolgáljon a hazai földön és tanúságot meríthessenek belőle a jövő egymást követő nemzedékek miként, a kik a haza, annak alkotmánya és a törvények szentsége ellen vétenek és bűnös kézzel a nemzet szabadsága és alkotmánya biztosítékai ellen törnek, mint a nemzeti ügy árulói, mint a haza hűtlen fiai gonosz tanácsokkal a király lelkületének megrontói, megbélyegzettnek.* Ez sem fedte volna mindenben a nemzet egyetemesen megnyilatkozó akaratát, de legalább volt benne valami férfiasság, valami komolyság, s a képviselőház a maga Ítéletének, a maga meggyőződésének kifejezést mert volna adni. De ez a mostam határozati javaslat a legcsunyább kertelés, mert nem tudom máskép jellemezni, a mikor nem meri a maga meggyőződését még szavakban sem kifejezni, a mikor nemhogy a törvényt nem akarja végrehajtani, hanem még sújtó ítéletét sem akarja kimondani, hanem minden jelző nélkül a vád alá helyezés mellőzésével a darabontok eljárásának megítélését a nemzet élő lelkiismeretére bizza. Nagyon szomorú dolog, hogy akkor, a mikoi ilyen meghátrálással találkozunk, az előadó ur egy boldog idegen ország alkotmányos életéből akar példát hozni ennek az eljárásnak megokolására. Francziaország példájára hivatkozott többször, de elfelejti, hogy Francziaország boldog köztársaság, a hol a nemzet maga Ítélkezik sorsa felett. Ott, ha a nemzet képviselőtestülete, a nemzet lelkiismeretének hivatott bírái, nem találnak elég súlyos bűnt a megtorlásra, megelégedhetnek enyhébb büntetéssel; megelégedhetnek azzal, hogy átszolgáltatják a nemzet élő lelkiismeretének a bűnösöket; de nekünk, a kiknek a nemzet ellen törő annyi ellenséges hatalommal kell megküzdenünk, a hol a király a nemzet megnyilatkozott akarata ellenére a darabontokat kegydijjal jutalmazta, ragaszkodnunk kell a szentesitett törvény rendelkezéséhez, mert nem szabad feltételeznünk, hogy a király azokat a törvényeket, a melyeket ő és elődei szentesitettek és a melyeknek megtartását ő ígérte, ha a képviselőház e törvények alapján állva, kötelezettségének eleget tesz, hogy akkor a király a darabontokat menekülni engedi, hogy akkor a király a főrendiházra. 13*