Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-426

24Ü tö6. országos ülés 190') február 25-én, csütörtökön. városházára mentem, hogy meggyőződjem arról, hogy a katonai ügyosztály, a melynek, közbevetőleg legyen mondva, hajdan tiz évig a vezetője voltam, (Éljenzés a balközépen.) — egy kicsit tehát én is foglalkoztam katonai dolgokkal — mennyire van elkészülve a sorozási előmunkálatokkal. Tudtommal a kormány már ki is adott egy rendeletet arra nézve, hogy márczius első napján megakarja kezdem az ujonczozást. így áll a dolog a mi városházánkon. A mi embereink, a kik ezeket a munkákat végzik, már készen is vannak a dolgukkal, de nem egészen. És épen azért azt a kérelmet intézték a nagyméltóságú honvédelmi minister úrhoz, hogy a mennyiben lehetséges, tolja egy kicsit kijebb ezt a határidőt, mert teljesen lehetetlen elkészülniük a munkájukkal, hiszen hogy csak egy példát hozzak fel, magából Kecskemétről Budapestre márczius 1-én 40, mondd : negyven levelet kell szétküldeni. Mert egy nagyvárosból szertemennek a vidékre az emberek, iparos, betűszedő, pinczér, mindenféle kikerül Kecskemét városából és igy el vannak szórva szerte a világban. Ha tehát a minister ur nem változtatja meg az ujonczozásra kitűzött határidőt, teljes lehetetlenség lesz, hogy a vidékről képesek legyenek beidézni az ujonczokat. ügy gondolták, hogy legalább márczius 15-ig ki lehetne azt tolni. Sümegi Vilmos: Akkor nemzeti ünnep van! (Zaj.) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólásaikkal zavarni a szónokot. Szappanos István: Ugy értem a dolgot, hogy ]5-éig talán el tudtak volna készülni a. dolgukkal. Ezeket elmondottam, mint közbeeső dolgot, a mi nem tartozik ugyan ide, de mert speczificze Kecskemét városának dolgáról van szó, felemlítem. Általában igy vannak vele az egész országban. Hiszen arra számított a honvédelmi minister ur is, hogy majd egy kicsikét simábban megy keresztül az ügy, mert itt mindig elég simán dolgozunk és majd márcziusra elkezdhetik az ujonczozást; de hát arról ez idő szerint szó sem lehet. Rátérek a tárgyra. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen uraim, ha huzni-halasztani akarnám az időt, előhoznám, a mire talán méltóztatnak emlékezni, hogy a katona-ügyben már voltam szerencsés ebben a házban felszólalni, még pedig azzal a szerencsével, hogy akkor mintha meg is ingott volna a ministeriumnak a széke. (Zaj. Derültség.) Igen, olyanformán volt ebben a házban, ugy hogy felkértek engem, hogy indítványomat ne tárgyaltassam. Nagy György: Wekerle maga kérte ! Bozóky Árpád; Az önálló magyar hadsereg iránt adta be 1907-ben ! Szappanos István : Hát nem akarnám azokat a dolgokat — hiszen jegyzékben megvannak ugyan nálam — reczitálni, repetáim. Mire az ? A mit elmondott egy&zer az ember, elmondott, a szél elfújta. Itt, ebben a házban — ugy vagyok meggyőződve —. akármiféle igazságot mond is valaki a nemzet ügyének előmozdítása, nemze-. tünk jövőjének felvirágoztatása ügyében, az a pusztában elhangzott szó. (Ugy van! Ugy van! a baloldal felső padjain.) Fájdalom, igy van. Nem akarok én szemrehányást tenni, mert hiszen másrészről meg ugy vagyok meggyőződve, mint az egyszeri parasztleány, (Halljuk! Halljuk!) a ki egy jómódú mesterembernek a leányával együtt nőtt fel; az egyik, t. i. az iparosnak a leánykája, módosabb leány volt, hát azt elvette egy úriember — persze, egy kis hozománykát érzett nála. A mikor aztán összejöttek társalogni, a mikor megint összetalálkoztak, hát annak az úriembernek a felesége egy kicsikét félvállról beszélt azzal a kislánynyal. Azt mondja ez neki: Mi lelt téged. Böske ? Mire az azt mondja : Hát tudod hóres, móres, markófüles, — a mivel azt akarta mondani : Honores mutant móres ! (Élénk derültség.) Ezt mondom én is. Igy tettek, a mikor elfoglalták a bársonyszéket! (Derültség.) Nagy György : És az udvari tanácsosok ! Eitner Zsigmond: De hát ha a Böske nem viselte jól magát! Szappanos István : Természetes, hogy a hű párttagoknak vezérüket tüskön-bokron, mindenütt követni kell, mert igy illik. E szerint hát önök hegyen-völgyön kisérik, követik Bécsig, meg vissza, azután ismét Bécsig meg vissza ; az a boldog, a ki Bécsbe megy, az a boldog, a ki, tudja Isten, micsoda sárga pantallókat meg mi az ördögöt kap Bécsből. (Derültség. Halljuk. ! Halljuk 1) Én, igen t. honvédelmi minister ur, (Halljuk ! Halljuk!) tudom azt, hogy ha egy nemzetnek egészen jól szervezett hadserege van, annak a nemzetnek biztonságérzete is van; tudom azt, hogy Magyarországon a magyar hadsereg, ha a magyar király vezérelte, sokszor igen nagy és nemes dicsőséget szerzett; tudom azt, igen t. uraim, hogy a jó hadsereg tökéletes biztonsága, megvédője egy nemzetnek. (Igaz! ügy van!) De nem akarok hosszas lenni. (Halljuk! Halljuk!) Csak azt jelentem ki, hogy a beterjesztett ujonczmegajánlási törvényjavaslatot — én legalább egyik-másik képviselőtársamnak elszólásából ugy vettem észre — elbujtatták a sok formulába. Az ördög vigye ezeket a formulákat; (Derültség.) én nem tudom, itt Magyarországon asztalosmesterek, vagy kicsodák csinálják a törvényeket, (Derültség.) de mind a kereteket üzi, mind a formulát keresi és ha egy rongyos formulát megkap akármelyik kormányférfiu, (Derültség.) mint hajdanában a volt kormányférfiak, ma is kitartanak mellette. Hát mire való a formula, ha lényeg nincs ? (Derültség.) Furcsa volna, ha énnekem csak mándlim és gallérom lenne, ha a ruhámnak csak eleje meg hátulja volna és odaállanék, hogy ejnye, de szép dolmányom van. (Élénk helyeslés.) Kedves barátaim, tihozzátok szólok függetlenségi és 48-as nagy párthoz, (Halljuk ! Halljuk !) ahhoz a párthoz, a melynek én is nemcsak mostanában, de a mióta az eszemet tudom, mindig tagja