Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-425

22G 43-5. országos ülés 1Ö09 február Ih-én, szerdán. ról az időről, a melyet szomorú szolgasággal a katonák börtönében kellett eltöltenünk, börtön alatt a kaszárnyát értve. Mert hiába, a mint belép az ember a kaszárnya kapuján, egész érzése, gondolkozása, egész egyénisége bilincsekbe van verve. Az a drill nem egyéb, mint a legerősebb bilincs, a melylyel érzésére, gondolkozására törnek az embernek, azt elfojtják, megnémítják. Csodálkozhatik-e akkor a t. honvédelmi minister ui, ha ezt a katonaságot nem szeretjük ? Csodálkozhatik-e, ha nincs lelkünkben vágy a hadsereg fejlesztésére ? Ezt a hadsereget, ugy a hogy van, előbb el kell törülni egészen, tabula rasat kell csinálni katonai téren, hogy uj hadsereget, néphadsereget, nemzeti hadsereget lehessen teremteni helyette. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ez a vágya a nemzetnek, és ha ily hadsereg számára kérnének ujonczlétszám felemelést, a nemzet csak gyönyörűséggel hozna uj áldozatokat, mihelyt érezné, hogy az a katona a nemzeti érdek szolgálatában áll, mihelyt tudnók, hogy a nemzet parancsának fegyveres végrehajtására van rendelve. Az oly hadsereg számára magyar kéjaviselő örömest szavazna meg mindent. Ugron Gábor : Van elég végrehajtó ; nem kell fegyveres. Bozóky Árpád : Ezt viczczel kell elütni ? Szappanos ÍStván : Már a gyermeket is ugy kell nevelni, hogy legyen magyar katona! Ugron Gábor : De ne legyen végrehajtó ! (Zaj.) Bozóky Árpád : Szénégetőnek tőkén a szeme ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Nagy György: Ugron Gábor t. képviselőtársamnak azt válaszolom, hogy a fegyveres végrehajtót nem ugy értem, hogy árverésen működjék, hanem ugy, hogy a nemzeti parancsnak legyen végrehajtója. Ha pl. háború üt ki, és a nemzet azt parancsolja, hogy védje meg az országot, akkor azt hajtsa végre. Ily nagy vitában nem szállok le oly alacsony színvonalra, hogy végrehajtáson, liczitáczión járjon az eszem. A mikor ily nagy kérdésben felszólalok, lelkem ideálokkal, eszmékkel van tele, akarva sem tudnék leszállni oly alacsony nivóra, hogy a hadsereget egyéni végrehajtások szempontjából biráljam meg. T. képviselőház ! Méltóztassék azt az egyet megengedni, hogy én soha ily nagy, komoly kérdésekben máskép nem szólaltam fel, mint azzal a lelkiismeretességgel, azzal az idealizmussal, a melyet megkövetelhet az ily nagy kérdések tárgyalása. Én az ujonezok megajánlásához nem járulhatok hozzá, nem járulhatok hozzá a mostani politikai helyzetben azért, mert az ujonezok megtagadásában látom azt az egyetlen erős fegyvert, a melylyel vágyunkat, követelésünket, törvényes jogunkat a magyar nemzeti bank felállítása iránt ki tudjuk vivni. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) És velünk tart mindenki, a ki igazán követeli a magyar nemzeti bank megvalósitását, mert a ki nemcsak taktikai kérdésnek veszi ezt, hanem a nemzet ezen jogához minden erejével ragaszkodik, annak nem lehet megszavaznia az ujonezokat, mig biztosítva nem látja intézményesen, institucziókkal, az önálló magyar nemzeti bank felállítását. (Ugy van ! a baloldal hátsó padjain.) T. képviselőház ! A mikor a függetlenségi és 48-as balpárt megindította a maga erős, komoly, minden komoly ember előtt tiszteletreméltó vitáját ez ujoneztörvény ellen, akkor ez a czél lebegett szemünk előtt. Ezt a nagy nemzeti czélt, ezt az egyetemes magyar nemzeti érdeket tekintjük, és ez adott erőt, hogy ily hosszú időn keresztül is, csekély számunk daczára, komoly, magas színvonalú, gazdag tartalmú vitában igyekezhettünk megvédeni és diadalra vinni a nemzet jogait, igyekeztünk megvalósítani a magyar nemzet álláspontját. Nekem nagy lelki gyönyörűségem az, hogy oly párt kötelékébe tartozhatom, a mely e kérdésben is felfogta hivatottságát, a mely e kérdésben is a maga számbeli gyengesége mellett is az igazságnak hatalmas erejével, a nemzetnek a jjarlamenten kivül álló millióira hivatkozva, kivívta a maga harczát becsületesen, férfiasan. T. képviselőház ! Méltóztassék elfogadni az én határozati javaslatomat ; vegyük le ezt a javaslatot a napirendről és valósítsuk meg az önálló magyar nemzeti bankot. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Dudits Endre jegyző: Kmety Károly! Kmety Károly: T. ház! Csak nagyon rövid időre szándékozom igénybe venni a t. ház becses türelmét. Nagy György képviselőtársam határozati javaslatot nyújtott be olyan értelemben, hogy az ujonczmegajánlási törvényjavaslatot a ház ne fogadja el addig, a mig az önálló magyar nemzeti bank kérdésében egy egészen végleges, határozott .igenlő döntés nem történik. • A határozati javaslat indokait értem, mindazonáltal nem tudok hozzájárulni és pedig azon indokból, mert az én egészen őszinte, sőt — használhatom ez alkalommal ezt a kifejezést — szent meggyőződésem szerint ennek a parlamentnek hasonló megtámasztásra a bankkérdésben szüksége nincs. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Gsépány Géza: Majd kitudódik Kmety Károly : Az ujonezmegtagadás rendkívül nagyfontosságú segédeszközére ebben a kérdésben nem lehet szükségünk egyszerűen annálfogva, mert hiszen ebben a parlamentben egy nagy. elszánt többség áll az önálló nemzeti bank mellett. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Nincs áruló ! Kmety Károly : És ha egyszer többség van, szeretném tudni, hogyan lehetséges ezen többség akarata ellenére a közös bank privüégiumát meghosszabbítani ? (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.)