Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-423

164 423. országos ülés 1909 február 19-én, pénteken. nemzet jogos és alkotmányos kívánságainak ér­vényesülését meggátolja. (Elénk helyeslés a hal­oldalon.) Szokoly Tamás : Követünk ebben! Polónyi Géza: A magam részéről még csak egy rövid szót, s ez Maniu Gyula képviselőnek a vita során felmerült^ inczidensére vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Én, bár bálás volna, nem kivánok vele bebatóbban foglalkozni, azért, mert meggyőződésem szerint a t. ministerelnök ur teljesen megtalálta azt a bangót és azt a terü­letet, a melyen azt a támadást vissza kell uta­sitani. Csak kiegészítésül annyit jegyzek meg, hogy láttam Maniu Gyula képviselő urnak fel­lépésénél a felháborodást, hallottam, illetőleg olvastam a kifakadásokat, olvastam az ökölbe szorított kezekről, olvastam és hallottam a t. mi­nisterelnök ur nyilatkozatait. Én a természet játékában is szeretem a mennydörgést, de azt hiszem, hogy a mennydörgésnek magának sem tisztító hatalma, sem regenáráló ereje nincs; a mennydörgés a nélkül, hogy a villám lesújtson, és ha kell, gyújtson, perzseljen és pusztítson, nem használ semmit. Azért én azt mondom, hogy az egyszerű visszautasítást nem tartom elégségesnek egy olyan ténynyel szemközt, mikor konstatáljak azt, hogy a midőn a nemzet jogainak érvénye­sítéséről van szó, annak a gyanúnak súlyos terhe alatt, hogy az ellenünk küzdő ellenséggel szö­vetkezve, annak érdekében történik, hangzik el a parlamentben a nemzeti jogok érvényesülése el­len irányuló olyan nyilatkozat, a melynek meg­bélyegzését csak a hazaárulás szóval lehet he­lyesen megtenni. De ha ez igy van, akkor tes­sék intézményes biztosítékokról gondoskodni — és nem csupán menydörögni — az iránt, hogy ezek a visszaélések sem künn, sem itt benn a nemzeti jogok és az állam integritása r ellen el­követhetők ne legyenek. (Helyeslés.) Én régen hangoztatom már, hogy ha van összeférhetlen­ség, ugy a világon nincs nagyobb összeférhetlen­ség, mint egy nemzetnek léte, boldogulása, nem­zeti jövendője iránt elkövetett árulás, és soha­sem tűrném meg, hogy ez a parlamentből ta­láljon mesterekre és innen hirdesse iskoláit. (Elénk helyeslés.) Azért igenis sürgetni kell, de nemcsak sürgetni, hanem meg is valósítani, azt, hogy a büntetó'törvénykönyv is a maga ere­jével és hatalmával vissza tudja verni ezeket a támadásokat künn. Azonkívül egy összeférhet­lenségi törvényt is kell alkotni, a mely a par­lamentben teszi lehetetlenné azt, hogy ilyen árulások a nemzet ellen büntetlenül elkövethe­tó'k legyenek. (Élénk helyeslés.) T. ház! Az a támadás, a mely tegnapelőtt itt történt, talán csak egy kisebb dimenziójú és hatású támadás. De ha az megtorlatlanul marad, ez ösztökélésül szolgálhat arra, hogy az ilyen támadás vakmerőbb legyen, a mely egy végzetesebb pillanatban érhesse utói keserű bűn­hődéssel a nemzetet. Azt ajánlom tehát a t. urak figyelmébe, hogy ne elégedjünk meg az erős ki­fejezésekkel, ne elégedjünk meg az ökölbe szorí­tott kezekkel, hanem követeljük meg a kor­mánytól és várjuk meg az ígéretet abban a tekintetben, hogy megvédi a nemzetet ilyen fél­tékenyen őrzött kincseiben fenyegető támadá­sokkal szemben, hogy megvédi azokkal szemben Magyarország alkotmányát és jövendőjét. (He­lyeslés.) Egyebekben elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Sza­vazás előtt szó illeti az előadó urat. Az előadó ur nem kivan szólni. Azután zárszó jogán szó illeti még Parkasházy Zsigmond, Isagy György, Bozóky Árpád, Molnár Jenő és Pilisy István képviselő urakat. Elsősorban Parkasházy képviselő urat illeti meg a zárszó. Farkasházy Zsigmond: T. ház! Hálával emlékszem meg a házszabályok azon rendelke­zéséről, a mely szerint a képviselőnek, a ki ellen­inditványt nyújt be, mód nyujtatik arra, hogy hozzászólhasson még egyszer a tárgyhoz és a vitához. Ez az intézkedés annyival is inkább helyes, mert múltkori felszólalásomban mind­azokat, a miket a szőnyegen forgó fontos kér­désben előadandónak tartok, nem volt módom­ban kifejteni. Elnök: Bocsánatot kérek, elfelejtettem, hogy Pilisy képviselő urat is illeti zárszó. (Félkiál­tások : Megmondta!) Ugron Gábor: Meg volt mondva! Farkasházy Zsigmond: Másrészt azonban meddőnek kell tekintenem ezt a jogot akkor, a mikor itt sajnálatomra a szőnyegen forgó, nagy­fontosságú törvényjavaslat tekintetében, a mely az ország közvéleményét állandóan rendkívüli módon foglalkoztatja, izgatja, tulajdonképen vita nem is fejlődött ki. Emlékeztetem a t. képviselőházat arra, hogy hosszú éveken keresztül szokásban volt az ujoncz­megállapitás és megajánlás kérdésénél az egész katonai kérdést per longum et latum megvitatni, az egyes j>arlamenti pártok vezérszónokai, de más tagjai is hozzászóltak a kérdéshez, külön­böző szempontokból kifejtették az általános köz­jogi kérdéseket, hozzászóltak az aktuálisan fel­merülő részletkérdésekhez, megvitatták, kifej­tették az eszméket és ezzel alkalmat nyújtottak, hogy azok a fórumok, a melyek nem jelennek meg a parlament előtt és a parlamenti ellen­őrzés köréből ki vannak zárva, szintén tájékoz­tatást nyerhessenek a nemzet óhajai, a j^ártok szándékai, törekvései és kívánságai tekintetében. Csodálkozással kell látnom, hogy épen a koali­cziő, a nemzeti uralom idejében, alig akadt szó­nok, a ki érdemileg a katonai kérdésekhez ily fontos jjíllanatban hozzászólna. A függetlenségi

Next

/
Oldalképek
Tartalom