Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

104 Ml. országos ülés 1909 Tehát világos, hogy nem jó taktika az, ha mi már előre kijelentjük lakáj módra azt, hogy szükség van a létszámemelésre, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a mikor a másik fél egy árva szót se szólt arról, hogy mit kapunk érte. Ezeket tartom szükségesnek megmondani és kijelentem azt, hogy mi becsülettel álljuk a koalicziónak programmját, azt a programmot, a melyet' a kormány felállított s a melynek megvalósítására mi a néptől meghúzást kaptunk; azonban kívánjuk azt is, hogy ezt a programmot legalább a mi szövetséges társaink tartsák tiszteletben, s ha ők tiszteletben tartják, mi is tiszteletben tartjuk. A sorsnak különös játéka az, hogy ugyanakkor, a mikor Issekutz Győző t. képviselőtársam azt kívánja tőlünk, hogy hagyjuk ott programmunkat, a mi pártunk részéről Szappanos István t. képviselőtársam határozati javaslatot adott be az önálló magyar hadsereg felállítása iránt. (Elénk éljenzés balfelől.) Minthogy mi becsülettel ragaszkodunk a koaliczió programmjához, sajnálattal ki kell jelentenem, hogy ezt a határozati javaslatot, bár annak minden szava színarany igazság, mindaddig, mig ezt az átmeneti időszakot éljük — adja Isten, hogy minél hamarább letelj ék'ez az átmeneti időszak — mindaddig el nem fogadhatjuk, mert becsületbeli kötelességünk, szerződéses kötelességünk arra késztet bennünket, hogy addig, mig az átmeneti időszak tart, mi kajDcsoljuk ki a katonai követeléseket. Ezeket voltam bátor elmondani és azzal a kijelentéssel, hogy mi igenis ragaszkodunk nemcsak a magyar vezényszóhoz, hanem az önálló magyar hadsereghez is, átmeneti időszakot élvén most, a törvényjavaslatot elfogadom.* Minket tehát nem érhet vád a miatt, mintha mi szerződéses programmunktól elálltunk volna, mert igenis mindaddig, mig a kormány nem csinált egyebet, mint a mire vállalkozott; mig a katonai követelések csakugyan ki voltak kapcsolva ; mig nem volt szó a tísztifizetések emeléséről stbbiről : mi álltuk is becsülettel a koalicziós programmot és miután a koalicziós programmot az egyik oldalon megszegték, nekünk nincs kötelességünk arra, hogy ezt a koalicziós programmot álljuk. Ezért igaztalan az a vád, a melyet sokszor hangoztatnak a függetlenségi és 48-as balpárt ellen, hogy t. i. a balpárt megszegte volna azt a programmot, a melynek alapján mandátumot vállalt. (Zaj.) T. ház! Én nemcsak politikai tekintetben indokoltnak,'*'de alkotmányosnak is tartom azt, hogy mi az önálló nemzeti hadsereg felállítását követeljük. (Helyeslés balfelől.) És arra is van jogunk, hogy az 1867 : XIII. t.-cz. alapján követeljük a magyar vezényszót. Miért ? (Zaj. Elnök csenget.) Az 1867 : XII. t.-cz. 12. §-a ugyanis a következőket mondja (olvassa) : »A hadsereg időnkénti kiegészítését, az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlásnak feltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását az ország magának tartja fenn.« Tehát egy törvényben, Ö felsége által szentesitett Írásban benne van, hogy az ujonczjutalék február Í7-én, szerdán, megállapítását, az ujonczok megajánlását mi köthetjük ahhoz a feltételhez, a melyhez akarjuk. Miután a nemzeti küzdelem a magyar vezényszóért folyt, miután ez a küzdelem adott többséget ennek a koalicziónak, természetes dolog, hogy nekünk igenis jogunk, sőt kötelességünk a magyar vezényszót követeim; s miután az 1867. évi törvény 17. §-a ezt a jogot az országnak és a nemzetnek megadja, már ezért is nemcsak jogunk, de kötelességünk is ezt követelni, annál is inkább, mert ez a joga, ez a kötelessége nem csupán a 48-as pártnak áll fenn, hanem fennáll a 67-es pártoknak is, tehát kötelessége a nemzet akaratához alkalmazkodva a magyar vezényszót követelni az alkotmánypártnak is és a néppártnak is. Nagyon sajnálom, hogy a vitának már harmadik napján vagyunk, s az alkotmánypárt és néppárt részéről még senki nem szólalt fel, még senki nem fejtette ki ennek a két pártnak álláspontját. Ugy látszik opportunusnak tartják azt, hogy mielőtt a válság megoldva nincs, ne nyilatkozzanak a szőnyegen forgó kérdésekben, nehogy egyik vagy másik irányban lekötelezzék, elszólják magukat, a mit később vagy Bécsben, vagy a kerületben vissza kellene szivni. Egy hang (a középen) : És Bozóky ellen ! Kovács Pá!: Fölösleges fecsegésekkel nem foglalkozunk ! Farkasházy Zsigmond: A függetlenségi párttal kikezdeni nem mernek, csak a balpárttal. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Bozóky Árpád: A néppárt inzultusát én a saját személyemre venni soha sem fogom, nem különösen akkor, a mikor politikai tekintetben inzultálnak, hanem azt mondom : vegye magára a függetlenségi párt azt, hogy mikor mi az önálló magyar hadseregről, a magyar vezényszóról beszélünk, akkor a néppárt jónak látja azt mondani, hogy ez közönséges fecsegés. (Zaj.) Gr. Somsich Tihamér: Tessék a véderőbizottság jelentését elolvasni! Kovács Pál: A hazafiságot kizárólag majd Bozóky fogja magának monopolizálni! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Bozóky Árpád: Nem fogadom el az ujonczjutalék megállapításáról szóló törvényjavaslatot azért sem, mert azok a közjogi tekintetben helytelen kifejezések, a melyeket ugy a véderőbizottság, mint a ház már igen sokszor kifogásolt, ismét benne vannak a törvényjavaslatban. Igaz, hogy a czimből kimaradt a közös hadsereg ujonczjutalékának megállapítása, de ezzel csak rövidítettek a dolgon, magában a törvényjavaslatban most is benne vannak azok a közjogellenes kifejezések, a melyek miatt a véderőbizottság annyiszor kifogást tett. Most is közös hadseregről van szó, pedig tudjuk, hogy az 1867 : XII. t.-cz.-ben közös hadseregről egy árva szó sincs, hanem van magyar hadseregről, mint az egész haderő kiegészítő részéről. És mikor mi 1908-ra tárgyaltuk az ujonczjutalék megállapítását, a honvédelmi minister