Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

421. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. 101 Bozóky Árpád : Kérem a képviselőházat, méltóztassék megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek. Elnök : Kétszer e felett határozni nem lehet. Én már egyszer szavazás alá bocsátottam ezt a kérdést, s a képviselőház kimondotta, hogy a képviselő urnak nem engedi meg a tárgytól való eltérést. Ezt újra szavazás alá bocsátani nem lehet. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Akárhányszor lehet. (Zaj.) Bozóky Árpád : Pilisy István képviselőtársam beszédéből csak azt olvasom fel, a mi szorosan a tárgyhoz tartozik. Azt mondja Pilisy t. képviselő ur, hogy szükség van a katonatisztek fizetésének felemelésére. Akkor a t. ház ezt oly nagy elégületlenséggel fogadta, hogy a naplóban zárj el közt az van: »Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Majd ha önálló magyar hadsereg lesz! Ha magyar vezényszó lesz«, akkor lesz a tisztek fizetésének emelése. Somogyi Aladár t. képviselő ur azt mondotta : »Kilépett a függetlenségi pártbók ! És azt mondja Thaly Kálmán : »Menjünk ki mindnyájan ; ez közös*hadsereges vitéz !« És azt mondja Pilisy hogy jótállok ha szavazásra kerül a sor, a képviselő ur is megszavazza a tisztifizetések fölemelését méltányossági okból, Thaly Kálmán azt mondja: »soha« és ezzel kiment. Ebből meg lehet állapítani, hogy a katonatiszti fizetések emelése igenis programmon kivül volt és ha már belementek a katonatiszti fizetések emelésébe, akkor programmszerűen és a ház általános kívánságához képest benfoglaltatott, hogy a hadügyminister . . . Csitáry Béla: Tárgyhoz ! Ez nem tartozik a tárgyhoz. (Mozgás és derültség.) Gr. Somsich Tihamér: Nem értem, hangosabban. (Derültség.) Bozóky Árpád : Meg kellett volna adni mindazokat a követelményeket, a melyekért 4—5 éven át küzdöttünk, meg kellett volna adni különösen a magyar vezényszót, és minthogy ez nincs meg, jogunk van arra, hogy annak daczára, hogy mi valamikor, a mikor ideje volt, hiven ragaszkodtunk a koalicziós programmhoz, jogunk van most megtagadni az ujonczlétszám megszavazását. De t. képviselőház, nem szavazom meg az ujonczlétszámot azért sem, mert a közös hadseregnek még ma is fekete-sárga a zászlaja. Nem szavazom meg azért sem, mert a közös hadseregnek még most is kétfejű sas a jelvénye. Hogy pedig ez mit jelent, azt leszek bátor részletesen kifejteni. (Mozgás.) Legelőször is azt a tételt állítom fel, hogy a kétfejű fekete-sárga zászló az osztrák császárság szine és jelvénye, és azáltal, hogy mi kénytelenek vagyunk tűrni az osztrák császárság jelvényeit és színeit itt Magyarországon, azáltal hódolunk az osztrák felfogásnak. (Zaj és ellenmondás.) Tudom, hogy Éber Antal képviselő urnak nincs ez iránt érzéke, ez nem bank-kérdés. Hódolunk igenis azon általános elterjedt osztrák felfogásnak, hogy a magyar királyság benne van az osztrák császárságban. Ez a tételem és ezt leszek bátor részletesen megindokolni. (Halljuk I a baloldal hátsó padjain.) Mikor a függetlenségi és 48-as párt 40 esztendőn keresztül a 67-es kormányokat szorongatta azért, mert tűrik a 67-es kormányok a közös hadseregben az osztrák jelvények és szinek érvényesülését, akkor a szorongatott 67-es kormányok a történelmi igazság ellenére azt mondták mindig, hogy ezek a jelvények, ezek a szinek nem az osztrák császári hatalom jelvényei és színei, hanem az uralkodóház, a császári ház színei és jelvényei. (Mozgás.) Ez nem igaz, mert azok a jelvények az osztrák császári hatalomnak színei és jelvényei. Erre nézve felhozom a következőket. (Halljuk ! Halljuk!) A sas már a rómaiak idejében a császári hatalomnak jelvénye volt és akkor is használták e jelvényt, mikor még a Habsburg dinasztiából császárok nem kerültek ki. Ezért volt a németrómai császárságnak jelvénye előbb az egyfejű sas, azután a kétfejű sas, és ezért jelvénye ma is az orosz császárságnak a kétfejű sas, és azért jelvénye a német birodalomnak ma is az egyfejű sas, mert ez jelenti azt, hogy mind a négy birodalom császári hatalom és mind a négy birodalom majdnem ugy gyakorolja hatalmát, mint valamikor a német-római császárság. Tudjuk, hogy a német-római császárságnak a Habsburg házból származó fejedelmek nem öröklés folytán voltak részesei, hanem annak folytán, hogy a németrómai választófejedelmek egyik-másikát megválasztották és mikor Mária Teréziát nem választották meg német-római császárnak, hanem az ő férjét, akkor az ő férje, Lotharingiai Ferencz használta a kétfejű sast és a német-római császárságnak a színeit. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Bozóky Árpád: Fekete-fehér-arany volt a német-római császárságnak a szine. Ugron Gábor: Dehogy volt fehér! Bozóky Árpád : Ebből lett 1804-ben, mikor fel lett állítva az ausztriai örökös császárság, a fekete-sárga zászló és a kétfejű sas. Ez kimondatott az 1804 augusztus 1-én kelt dekrétumban. (Zaj.) A ki nem hiszi, annak szolgálatára bocsátom ezt a könyvet, melynek czime . . . Hédervári Lehel: Lőcsei kalendárium! (Derültség.) Bozóky Árpád : ... »Grundgesetze«. Ki van mondva az 1804 augusztus 1-én kelt dekrétumban, hogy a fekete-sárga szín az osztrák császárságnak szine, és a kétfejű sas az osztrák császárságnak jelvénye. (Zaj.) Később, 1836-ban augusztus 22-én, ismét bocsátottak ki egy császári rendeletet, mely megállapította az osztrák császári hatalomnak színeit és jelvényeit, s a mely szerint van kis, közép és nagy czimer és jelvény. Határozottan benne van, hogy a főjelvény a kétfejű sas és az körül van véve az egyes országok és tartományok czimereivel. Ez igy van írva: »Das obere recbte Hauptfeld umfasst die Wappen des Königreichs Ungarn und der damit verbundenen