Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-421
100 4.2Í. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. közötti váraszerződések alakjában juttassuk érvényre a már előkészített tarifát és vámegyezményt, s csak ha ebbeli törekvéseink sikerre nem vezetnének, leszünk kénytelenek ajánlani azt, hogy az 1899. évi XXX. t.-czikkben kimondott viszonosság mondassék ki az uj alapon a külfölddel kötött vám- és kereskedelmi szerződések tartamára. Ugyancsak Ausztriával való viszonyunk szabályozásának körében kell felemlítenem azt, hogy mindent el fogunk követni a gazdasági helyzetünket oly vitálisán érdeklő valuta-rendezési művelet keresztülvitele, s a készpénzfizetések felvétele érdekében«. Itt megint az van zárjelben, hogy »általános helyeslés«, de ennek a programúinak megvalósítását még mindig nem látjuk. (Mozgás a baloldalon. Olvassa.) »Hogy az alkotmányos élet igaz feltételeit a jövőre nézve is biztosítsuk, végül elő kell készítenünk a demokráczia követelményeinek teljes érvényesülése végett a választási jog reformját annak az elvnek szemmeltartásával, hogy a magyar állameszme nemzeti jellegének sérelme nélkül minden hivatott tényező jogosultságának, s különösen a munkáselem jogosultságának érvényesülése mellett az általános szavazati jog elve keresztülvitessék.« Itt megint »zajos éljenzés és taps« van zárjelben, azonban a plurális szavazati jogról akkor egy árva szó sem volt. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy ne méltóztassék most a választási reformot tárgyalni és egyáltalában semmiféle olyan felolvasásokat tartani, a melyek nem kapcsolatosak a most napirenden levő tárgygyal. (Elénk helyeslés.) Ezt a házszabályok nem engedik meg. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : T. ház ! A ministerelnök ur programmja felolvasásának mindjárt a végére érek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy én csak annak a részletnek felolvasását engedhetem meg, a mely kapcsolatos a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal. (Élénk helyeslés.) Bozóky Árpád: Azt akarom bebizonyítani, hogy ebben a programmban, a melyet szerettem volna egész terjedelmében felolvasni, (Mozgás baljelől.) sok olyan nincs benn, a mi azóta megtörtént és a mi a magyar nemzetre nézve terhes volt. (Mozgás a baloldalon.) Molnár Jenő: Hiszen gr. Batthyány Tivadar a nemzetiségi kérdésről beszélt! (Zaj.) Farkasházy Zsigmond: Egész nemzetiségi vita folyt itt! Nagy György: Nagyon érdekes az a programra ! Elnök: Nagyon érdekes lehet, de csak a maga helyén lehet azt itt a házban szóvá termi. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : Nem olvasom fel a progranimot további részleteiben, mert nem akarom, hogy e czimen esetleg megvonják tőlem a szót. Azt akartam bebizonyítani, hogy ebben a programmban nincs a kvótaemelés, nincs a házszabály revíziója, nincs a plurális választói jog, nincs a katonai terheknek póthitelek utján való felemelése és nincs Bosznia és Herczegovina annektálása. (ügy van! baljelől.) Elnök (csenget): Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, különben kénytelen leszek a képviselő úrtól a szót megvonni.^ (Helyeslés.) Bozóky Árpád : En ugyan abban a nézetben vagyok, hogy a nemzet jogait. . . Elnök: Engedelmet, az elnöki figyelmeztetéssel szembehelyezkedni a házszabályok szerint tiltva van. Tessék ezt szem előtt tartam. (Helyeslés.) Bozóky Árpád : Kérést intézek tehát a házhoz az iránt, méltóztassék nekem megengedni, hogy a tárgytól eltérhessek. (Felkiáltások jobb felől : Nem engedjük meg! Zaj.) Elnök : A képviselő ur a ház engedélyét kéri arra, hogy a tárgytól eltérhessen. Kérem azokat, a kik a képviselő urnak az engedélyt megadni kívánják arra, hogy a tárgytól eltérhessen, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Zaj.) Kisebbség. Kimondom tehát, hogy a képviselőház nem engedi meg azt, hogy a képviselő ur a tárgytól eltérhessen. (Nagy zaj baljelől.) Farkasházy Zsigmond: Kérem a határozatképesség megállapítását. Elnök: Ezt előbb tessék kérni, nem pedig akkor, a mikor már a határozatot kimondottam. Bozóky Árpád: Én kimutattam azt, hogy az átmeneti kormányzat programmjában nem volt benne a katonatiszti fizetések felemelése. Miután azóta a katonatisztek felemelése megtörtént, és pedig a nélkül, hogy ez benne lett volna a programmban és a nélkül, hogy ez iránt kötelezettséget vállaltunk volna, ebből az következik, hogy ha a kormány és a Felség nem tartotta magára nézve kötelezőnek azt a jDaktumot, most már mi sem tarthatjuk magunkra nézve kötelezőnek és igenis jogunk van most paktumszegés folytán ragaszkodni a mi régi, csorbítatlan álláspontunkhoz, az önálló magyar hadsereg felállításához. Hogy a katonatiszti fizetések felemelésének kérdését akkor, a mikor az még nem történt meg, hogyan fogadta a képviselőház, és hogy a képviselőház azt csakugyan paktumszegésnek tekintette és hogy a képviselőháznak arra volt meg a hajlandósága, hogy, ha már az egyik oldalról hozzájárul a katonai terhek nagyobbitásához, viszont nemzeti engedmények is jöjjenek, arra nézve a háznak 1907. deczember 2-án tartott üléséből vagyok bátor a következőket felolvasni: Pilisy István t. képviselőtársam azt mondja (olvassa) : »A kvótának két százalékkal való felemelése nézetem szerint káros, ma annál is inkább . . .« Elnök (csenget): Ez semmi összefüggésben nincsen a tárgygyal. (Vgy van! jobb jelöl.) Utoljára figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ha még egyszer eltér a tárgytól, akkor minden figyelmez^ tetés nélkül meg fogom vonni a szót. (Helyeslés. Zaj baljelől.)
