Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

92 422. országos ülés 1909 február 17-én, szerdán. Bemutattam t. ház a helyzetet; bemutattam azt, hogy ezek az urak itt az ő egész állásfoglalásukkal teljesen az osztrák túlzó reczípe szerint cselekszenek, teljesen a túlzó osztrák felfogásnak állanak a szolgálatában, nem az osztrák hivatalos, hanem a szélső osztrák túlzó álláspontnak, annak az álláspontnak, a mely a Gross-österreich kedvéért a magyar állam egységét, nemzeti mivoltát és magyarságát akarnák megtörni, állanak szolgálatában a t. urak. Vegyék tudomásul, hogy önök ezzel nyíltan kifejezték azt, hogy ellenségei ennek a hazának, hogy ellenségeinkkel szövetkeztek, hogy a magyar hazának egysége ellen küzdenek. (Zaj a középen.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Mi számolunk ezzel és leszámolunk önökkel! Pop Cs. István : Mi áldozunk a hazának! (Nagy zaj.) Thaly Ferencz : Nem áldoznak, hanem abból élnek ! Gr. Batthyány Tivadar: Nagyhatalmi állásunkról, világpolitikai hivatásunkról és hasonlókról beszélt Maniu Gyula képviselő ur. Miben áll egy államnak, egy dinasztiának, egy monarchiának az ereje ? E tekintetben igazán érdekes, mit mond egy állítólagos népképviselő, a midőn ugyanis Maniu Gyula ur tegnap kivágta, hogy a mi nagyhatalmi erőnknek, világpolitikai hivatásunknak, a dinasztiának legfőbb támasza a hadsereg. T. uraim, ez az ur megfeledkezik arról, hogy itt a nép. Hát az nem támasza a dinasztiának ? Ez az ur megfeledkezik arról, hogy a népnek a király iránti ragaszkodása, a népnek a dinasztia iránti ragaszkodása és szeretete micsoda; megfeledkezik arról, hogy van itt egy nemzet, egy állam, egy ezeréves alkotmány; megfeledkezik ezekről az erőkről, a melyek a nemzet nagyságának és a dinasztia hatalmának alapját képezik; ezt a magyaT népképviselő ur nem tudja, hanem a kardjára csap és azt mondja : egy hatalom van, a hadsereg. így beszélhet egy diktátor, egy autokrata, egy fölbérelt Landshnecht, de nem egy ember, a ki magát népképviselőnek vallja, egy alkotmányos ország parlamentje tagjának vallja. A ki igy beszél, igy gondolkodik, merem állítani, hogy egyszerűen nem érdemli meg, hogy ebben a parlamentben üljön. (Ugy van! Ugy van!) Menjen, vándoroljon ki oda, a hol az autókratizmus virul, de ne jöjjön ide, egy alkotmányos testületbe, azt hirdetni, hogy csak egy erő van, a hadsereg. (Elénk helyeslés a baloldalon.) T. ház ! Van ennek a t. urnak felszólalásában még egy momentum, a melyet különösen ki kell emelni. Természetesen Maniu ur, ép ugy mint társai, folyton panaszkodnak, bevádolnak minket a külföldön mindenfelé, hogy igy meg ugy' üldözzük, elnyomjuk őket nyelvükben, kultúrájukban. Ámde tegnapi nagy beszédében, a melyet természetesen felsőbb és idegen tetszésnek a czéljából mondott el, megfeledkezik mindezekről a vádakról és beismeri maga, hogy ő ebben az országban saját nemzeti kultúrájában, nyelvében és gondolkodásában nevelkedett föl, ebben él és ebben fog tovább működni. Körülbelül ez az ő nyilatkozatának a tartalma. Tehát ugyanaz a Maniu Gyula, a ki élén ezeknek az uraknak folyton azt panaszolja, hogy a nemzeti kultúrájukban, nyelvükben üldözzük őket, ugyanez a Maniu maga elismeri itt és büszkén vallja, hogy igenis a szabad magyar hazában mint román született, román nyelvben, román kultúrában élt. nevekedett fel és abban is működik. (Mozgás.) Vagy ez igaz, vagy igazak azok a vádak, a melyekkel folyton mocskolják, piszkolják ezt a magyar nemzetet ország-világ előtt. Igaza volt, a mikor beismerte, hogy maga is, mások is szabadon élhetnek itt és használhatják nyelvüket, kultúrájukat, és valótlanság az a millió és millió eset, a mit a világon künn felhoznak, hogy minket csúfoljanak, vádoljanak, gúnyoljanak, piszkoljanak. Baloghy Ernő: Bennünket a saját parlamentünkben kompromittálnak ! Gr. Batthyány Tivadar: Érdekes dolog és a hazaárulás nyílt tényét a legjobban mutatja, hogy ezek az urak, a kik mindig a nemzeti kultúrájukat hangoztatják, a kiknek semmi sem kell ebben az országban, a mi magyar, hogy ezeknek a német nyelv, a német kultúra igenis kell. (Igaz ! ügy van!) Érteném álláspontjukat, ha valamely őrült fantáziával azt mondanák, hogy nem tudom, oláh, tót legyen a katonaság nyelve. Ezt érteném ; ebben legalább ha őrültség, de logika lenne. De nem, ő ide hozza belső használatra ezeket, adja az üldözöttet, a ki nemzetiségi téren üldözve van, a kit nyelvétől, kultúrájától megfosztanak, de hogy a hadsereg teljesen német, azt nemcsak hogy nem kifogásolja, de maga egyenesen követek, hogy német is maradjon. (Ugy van !) A midőn ezt látom, elgondolom, hogy vájjon ezek az urak gyengeelméjüek-e, vagy rosszak. (Felkiáltások: Gonoszak!) A gyengeelméjűség vádját nem akarom emelni, nem is szabad, mert igaztalan lenne. Én a másikat gondolom. Vagyok bátor ezt is röviden igazolni. (Halljuk !) Az ezeréves alkotmányos Magyarország tehát, a melynek törvénykönyvébe van iktatva a magyar nyelv, mint a magyar állam nyelve, a mely magyar nyelvében, magyar törvényeiben, a mely magyar egész érzületében, még a nép azon nagy részében is, a melynek anyanyelve nem a magyar, ezt és a magyar nyelvet ők üldözik, gyűlölik. Pop Cs. István : Nem való! (Zaj.) Baloghy Ernő: Visszautasítják a magyar nyelvet! Molnár Jenő: Megbüntetik, a ki magyarul beszél! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gr. Batthyány Tivadar: Annyira gyűlölik, hogy innen, a magyar törvényhozás terméből szólalnak fel, hogy az Istenért, valahogy az osztrákok meg ne engedjék, hogy a magyar nyelvet előbbre vigyük a hadseregben. (Zaj.) Konstatálom,