Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-421

HH tói. országos ülés í909 február l7-én, szerdán. Elnök fcsenget): Másodszor figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Rojc Nliián (folytatja és befejezi horvát beszédét). Einök : Ki következik ? Csizmazia Endre jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Az országos függetlenségi és 48-as párt nevében van szerencsém a tárgyalásra kitűzött törvényjavaslathoz szólni és kijelenteni, hogy mi a rendes ujonczlétszámot készek vagyunk megajánlani és megszavazni az országnak, a nemzetnek. Megszavazzuk a rendes ujonczlétszámot a következő okból. (Halljuk! Halljuk!) Az 1906. évi április hóban a korona és a nemzet vezérei között történt megállapodások alapján és értelmében mi a nemzettel szemben bizonyos politikai kötelezettségeket vállaltunk. s ezen kötelezettségekben benfoglaltatik az is, hogy a koalicziós kormányt támogatjuk, támogatjuk ennek a kormánynak átmeneti programmja alapján mindaddig, mig a nemzettel szemben elvállalt kötelezettségeknek eleget nem tettünk. Ezen kötelezettségeink közül kettő mindeddig meg nem valósult. Az egyik az általános választói jog törvénybe iktatá Saj ä másik az ezen törvénybe iktatandó választói jognak végrehajtása az életben, a közigazgatásban az egész vonalon. Mindaddig tehát, mig e feladatainknak meg nem feleltünk mi, a parlament ezidőszerinti többsége, kötelesek vagyunk az ország adminisztrácziójának rendes viteléről gondoskodni. Ma pedig, midőn a külpolitikai viszonyok, sajnos, épenséggel nem megnyugtatók, különösen kötelességünk arról gondoskodni, hogy a hadsereg ujonczozása simán, annak rendje és módja szerint és a megfelelő törvényes időben eszközöltethessék. (Ugy van I) Ennélfogva igen természetesen az ujonozokat megajánljuk és a javaslatot elfogadjuk. Ha azonban felszólalok pártom megbizásából, teszem ezt nem azért, vagy nem elsősorban azért, hogy ezen nyilatkozatomat megtehessem, hanem teszem azért, mert a képviselőház tegnapi ülésének végén (Halljuk! Halljuk!) egy oly fellépés történt ebben a házban, a mely merészségében eddig a magyar képviselőházban párját nem találja. (Igaz ! Ugy van !) gi» Molnár Jenő: Megdöbbent ő maga is ! (Zaj.) Gr. Batthyány Tivadar: Megtörtént, t. képviselőház, hogy ezen urak közül az egyik régebben, elbújva oda az oszlop mögé, körülvéve egy-két ur által, ugy hogy hangja valahogy fel ne kallassék az elnöki emelvényig, elmondott itt a magyar nemzetre gyalázkodásokat és piszkolódásokat. Szász J Ózsef: El se mondta, csak belopta a naplóba! (Ugy van!) Gr. Batthyány Tivadar: Súlyos sértést követett el a magyar nemzet, a magyar haza iránt. Tegnap azután Maniu Gyula országgyűlési képviselő mást tett. (Halljuk! Halljuk!) Ö Hallott a sorból és emelkedett hangon a magyar nemzet szemébe vágta egy egész seregét az olyan alkotmánysértéseknek, a magyar nemzet jogainak olyan arczulcsapását kisérelte meg, melyet megtorlatlanul, válasz nélkül nem hagyhatunk, (Elénk helyeslés.) de a melyekre nemcsak válaszolnunk kell, hanem le is kell vonnunk a konzekvencziát, hogy tudja ország-világ, hogy mi itt nem egyszerűen egy ellenzéki beszéddel állunk szemben, (Igaz! Ugy van !) hanem, hogy mi itt a leghatározottabban hazaellenes, magyaT alkotmányellenes támadással állunk szemben, (Igaz I Ugy van!) a melylyel szemben ennek az országnak és ennek a törvényhozásnak kötelessége, hogy ennek az országnak ősi alkotmányát megvédje és ugy bánjon el ezen fellépéssel, a mint az megérdemli. (Elénk helyeslés.) T. képviselőház! Mielőtt rátérnék Maniu Gyula ur tegnapi fejtegetésének legsúlyosabb részére, mielőtt bátor volnék ecsetelni ezen ur tegnapi fellépésének egész képét, intenczióit és egészen világos hátterét, már most is jelzem, hogy az urak ugy szoktak tenni, hogy cselekesznek egy bizonyos irányban félreérthetlen módon, de midőn rájuk koppintunk, rámutatunk az ő cselekedeteik természetes konzekvencziájára, akkor itt műfelháborodással szokták visszautasítani a konzekvencziákat, az igazságot, abban a reményben, hogy találnak, ha nem is ebben a házban, de a házon kivül olyan bolondokat, kik az ő hazaellenes fellépésüknek felülnek. (Igaz! Ugy van !) Mielőtt azonban' ezen kérdésre rátérnék, legyen szabad egynéhány momentumot Maniu Gyula beszédéből röviden kiemelnem a helyzet jellemzésére. Az első az, hogy midőn Maniu Gyula ur tegnap itt elmondta az ő beszédét, nemcsak beszéde elején, de beszéde során is megismételve kijelentette, hogy ő ezt a nemzetiségi képviselő urak csoportja, vagy, a mint ő nevezei : a nemzetiségi párt nevében mondja. Ismételten utalt arra, — mindenesetre, a milyen okos ember Maniu, egészen czéltudatosan hangsúlyozta ezt — hogy a miket ő mond, azok nem egyedül az ő véleménye, hanem véleménye a nemzetiségi képviselők egész csoportjának. Ezt jó lesz, t. képviselőház, leszögezni, (Helyeslés balfelől.) nemcsak a tegnapi beszéddel szemben, hanem egész következő politikai eljárásunkkal szemben, (Helyeslés balfelől.) hogy nem egy Vajda úrral van dolgunk . . . Darányi Ferencz: Valamennyi Vajda ! Gr. Batthyány Tivadar: ... a ki annak idején csak a maga nevében beszélt, hanem az egész csoporttal állunk szemben, az egész csoportnak tendencziája, politikai hitvallása az, a mit Maniu ur itt tegnap elmondani jónak látott. A másik dolog, a mit különösen hangsúlyozni akarok és szükségesnek tartok, — még pedig azért, mert jól tudom, hogy az a beszéd majd Bécsben és egyebütt, a hol a magyar nemzeti államot, a magyar alkotmányos szabadságokat oly mélyen gyűlölik, majd in extenso fog közzé tétetni, magya-