Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-420
60 V20. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. tud e nyilatkozatról a minister ur, hiszen az összes kormánypárti lapokban is megjelent — azért sürgős az ujonczlétszám megállapításáról és az ujonczmegajánlásról intézkedő törvényjavaslatok elfogadása, mert már ki van adva a szokásos honvédelmi ministeri körrendelet, melynek alapján a vármegyék az utitervet megállapítják, és ezen útiterv figyelembevételével, egyetértőleg a hadkiegészítő parancsnokságokkal, velük a tervet előzetesen megbeszélve, ejthetik meg a sorozást. T. képviselőház! A minister ur véleménye szerint, — azt hiszem, hogy e hivatalos nyilatkozat a minister ur véleményét fedi, — ha e javaslatokból gyorsan nem lesz törvény, akkor a vármegyéknek már elkészített vagy legalább nagyrészben elkészített utitervét, programmját meg kell változtatni, a hadkiegészítő parancsnokságokkal újra kezdődhetik a tárgyalás, a mely tárgyalások a maguk természeténél fogva nehézkesek, hosszabb időt vesznek igénybe, és ennek következtében a tervezett időben a sorozást nem lehet megtartani, és ebből károk és hátrányok származhatnak. Rámutat a nyilatkozat azon károkra is, a melyek előállanak annak folytán, hogy azok, a kik a III. korosztályban való előálláskor is alkalmatlanoknak Ítéltettek a katonai szolgálatra. a sorozás elhalasztása által meg vannak fosztva attól, hogy esetleg megnősülhessenek, családot alapithassanak, másfelől, a nyilatkozat indokolása szerint azokra nézve, a kik külföldre akarnak menni, gát, akadály az, hogy a sorozáson nem estek keresztül. Végül harmadik, legnyomósabb érvül azt hozza fel a ministeri nyilatkozat, hogy elhúzódva a sorozás a mezei munkának megkezdéséig, a mezei munkától lesznek sokan visszatartva, és igy keresetüktől lesznek megfosztva, minélfogva anyagi veszteség lesz reájuk nézve a sorozás elhalasztása. T. ház ! Boldog ország lennénk mi, ha egy törvényjavaslat elfogadását vagy visszavetését ilyen kicsinyes okokkal lehetne támogatni; ha már az is elegendő ok lenne az ujonczlétszám megszavazására, mert a vármegyékben uj sorozási utitervet kell megállapítani. Ezzel szemben csodálkozom, hogy a minister ur nem vette figyelembe azt, hogy mi, a kik az ujonczlétszámra vonatkozó törvényjavaslat törvényerőre emelését ellenezzük, egy sokkal nagyobb, sokkal fontosabb nemzeti érdeknek állunk szolgálatában : mi azt kívánjuk, azt követeljük, hogy az önálló magyar nemzeti jegybank felállításának biztositásáig a képviselőház az ujonczlétszám megszavazásával a bank kivivására alkalmas utolsó fegyvert önként ne adja ki kezéből. Azt hiszem, a mi magatartásunknak, a mi állásfoglalásunknak olyan nemes, olyan hazafias a czélja, hogy az előtt csak tisztelettel lehet meghajolni, s ezzel a nagy, hatalmas érvvel szemben nem lehet odaállítani olyan kicsinyes érdekeket, mint a milyen egy utazási programm, vagy egy hadkiegészítő parancsnoksággal való ujabb tárgyalás. T. képviselőház ! Már most, beszédem elején előterjesztem határozati javaslataimat, a melyeknek indokolására beszédem további folyamán fogok majd kiterjeszkedni. Az egyik határozati javaslatom következőképen szól (olvassa) : »A ház az 1051. sz., az ujonczlétszám megállapítására vonatkozó törvén} 7 ]avaslatot a napirendről leveszi, mivel az önálló magyar nemzeti bank felállításának biztosítása nélkül a nemzet érdekei elleni politikai bűnnek tartja az ujonczlétszám megállapítását és az ujonczok megajánlását^ Ezt a javaslatot azon tiszteletteljes megjegyzéssel terjesztem be, hogy mivel több, mint 10 képviselő aláirta azt, ez jogot ad nekem a zárszóhoz is. Ugyancsak már most beterjesztek egy másik határozati javaslatot, a mely szerint a ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a napirendről leveszi, s utasítja a honvédelmi és igazságügyi minister urat, hogy 1909. márczius hó elsejéig a katonai büntetőtörvénykönyv és a katonai bűnvádi perrendtartás reformjára vonatkozó törvényjavaslatot terjeszszék a ház elé. T. képviselőház ! Mind a két határozati javaslatom indokolására rá fogok térni, ámbár mind a kettő olyan kézenfekvő, olyan világos, olyan természetes, a mai politikai helyzet mellett olyan érthető, hogy én azt hiszem, nem is lenne szükséges azokat hosszasabban, bővebben, részletesebben, kimerítőbben megindokolni. Már többször felhoztam ebben a képviselőházban a vezérkari tisztek kérdését. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom, hogy újra foglalkoznom kell vele, de jóllehet bizonyítékokkal, megdönthetetlen, megczáfolhatatlan adatokkal állottam elő, azokat a sérelmeket, a miket előterjesztettem, mai napig sem orvosolta az igen t, honvédelmi minister ur. Mik voltak a sérelmek ? Miknek orvoslására kértem fel a minister urat ? Milyen hibákra, milyen mulasztásokra mutattam reá ? Kimutattam azt, hogy a mig — igen helyesen — a honvédség szervezése, felállítása idejétől kezdve külön honvédségi vezérkar volt, addig egy időben — bátor leszek majd adatokra, évszámokra hivatkozni — titokban, a nemzeti köztudat háta mögött, a nemzet közvéleményének megkérdezése nélkül, a parlament hozzászólásának mellőzésével egységessé tették a vezérkart, s ezzel az egységesített vezérkarral ismét szolgálatot tettek az összbirodalmi eszmének. Azonban, t. képviselőház, még az egységesítéskor is kimondották elvül, hogy a honvédségnél alkalmazásban álló vezérkari testületi tisztek — mert ez a kifejezés a helyes, én egyenesen a rendelet kifejezéseit használom, tekintettel arra, hogy katonai ügyekben szólalok fel és igy a katonai kifejezéseket meg kell tartanom, habár helytelen szövegezésűéit, rossz magyarságuak — mondom, a honvédségnél alkalmazásban álló vezérkari testületi tisztek a honvédség keretéből egészitendők ki, hogy igy lehetőleg fenmaradjon a vezérkarban