Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-420

Í20. országos ülés 1909 február 16-án, kedden. ;>/ Mi a paktum ily tartalmát ismertük, ahhoz ragaszkodtunk, és tiszta tudatában voltunk azon politikai kötelezettségnek, hogy az igy a választás előtt már tudomásunkra jutott paktumot, a melynek alapján minket a választók bizalmukkal megtiszteltek, itt a parlamentben is kötelesek vagyunk hűségesen végrehajtani. Ennek az igy értelmezett paktumnak megszegése, legalább a nyilt, világos, durva, mindenkinekjfeltünő megszegése akkor történt, a mikor az Ausztriával megkötött gazdasági és pénzügyi kiegyezésben a kvótát a többség 2%-kal fölemelte. Már akkor voltam szerencsés kifejteni, hogy a közösügyi kiadások legnagyobb része katonai terheknek fedezésére, katonai természetű szükségletek kielégítésére szükséges, és igy a kvóta fölemelésében bennfoglaltatott magától értetődőleg már a katonai terhek növelése is. Ezt az évi körülbelül 8,300.000 koronát kitevő tehertöbbletet a koaliczió nem vállalta magára, ennek az elvállalására a nemzettől a választások alkalmából megbízást nem kapott, és akkor mi, akik híven ragaszkodtunk a nemzet előtt tett Ígéretünkhöz, a kik ez Ígéretet szentnek tartottuk, a melytől eltérni nem szabad utólagosan sem, mert ez a nemzet bizalmának kijátszása lenne, kiléptünk a függetlenségi és 48-as körből, kiléptünk pedig azért, hogy megtarthassuk a nemzetnek tett igéretünket, hogy továbbra is a függetlenségi és 48-as eszme szolgálatában maradh ássunk. Ekkor, a gazdasági kiegyezéskor történt a paktum első súlyos megsértése, és ez a megsértés majdnem, mondhatnám, kényszeritett minket, hogy abban az esetben, ha hivek akarunk maradni vallott programmunkhoz, kiszakadjunk a többség soraiból, a mely a kvóta fölemelésével hűtlenné lett eredetileg elfoglalt álláspontjához. De a többség a paktum megszegésében nem állott meg a kezdő első lépésnél, hanem haladt lefelé a lejtőn, haladt akkor, a mikor a katonatisztek fizetését emelve, ismét katonai téren hozott ujabb súlyos áldozatot. Wekerle ministereínök ur az ujabb súlyos áldozatokkal szemben agy igyekezett megindokolni •A maga és az őt támogató többség álláspontját, hogy ők a paktumban csak arra vállaltak kötelességet, hogy a hadsereget extenzive nem fogják fejleszteni, de arról szó sem volt, hogy a hadsereg tisztjeinek fizetését is rendezetlenül hagyják. Ez a szavakkal való kömiyelmű játék, hogy extenzív és intenzív. A paktumban, legalább annak a nemzettel megismertetett szövegezésében nem volt ilyen játék a szavakkal, hanem egyenesen ki volt mondva, hogy az átmeneti idő alatt a koaliczió katonai téren ujabb áldozatokat nem fog hozni. De azért tartom szükségesnek megállajjitani itt a ház előtt is a t. ministereínök urnak azt a kijelentését, hogy csak a hadsereg extenzív fejlesztését zárta el, mert később a paktum eredeti szövegéből kitűnt, hogy ellenkezőleg erre is vállalkoztak ők. Majd ismertetni fogom a paktumnak azt a szövegét, melyet maga a ministereínök ur is hitelesnek ismert el. Elnök : Kérem t. kéjDviselő ur, itt az ujonczmegállapitásról van szó, tehát nem a paktumról, mely nem tartozik ide. (Zaj balfdől.) Ismétlem, hogy itt nem létszámemelésről van szó, hanem az egyszerű ujonczmegajánlásról. Nagy György : Én a paktumnak tisztán azt a részét említem, mely a katonai kérdéssel, az ujonczjutalókkal van kapcsolatban. ti Elnök : Kérem, a törvényjavaslat szerint az ujonczlétszánmak az 1909. évre szóló megáUapitásáról van szó. Létszámemelésről és paktumról itt szó nincs. Tessék ehhez alkalmazkodni. Nagy György: Azt hiszem, hogy az elnök ur fejtegetéseimet félreértette. Elnök : Nagyon jól értettem. Hallgatom tiz perez óta, de az ujonczlétszám megállapításáról egyáltalában nem tetszett szólni, hanem feltevésekről, hogy miért emelik az ujonczlétszámot. (Zaj a baloldalon.) Farkasházy Zsigmond : Állandó praxis, hogy az egész katonai kérdést ilyenkor kell megvitatni, mert más alkalma nincs a képviselőknek, hogy a hadsereg ügyeihez szólhasson és azokat megvitathassa. Nagy György: Azt akarom megindokolni, hogy a törvényjavaslatot, mely az eddigi ujonczlétszám fentartása és az 1909. évre való megállapítása tárgyában rendelkezik, részemről miféle okból nem fogadhatom el és nézetem szerint kikerülte az igen t. elnök ur figyelmét, hogy jogom van e kérdést kettős szempontból megvilágítani, egyfelől specziális katonai szempontból, másfelől az általános politikai helyzet szempontjából, annál is inkább, mert hiszen a mi mostani állásfoglalásunk a maga erősségét elsősorban abból nyeri, hogy mi azt követeljük, hogy az önálló magyar bank felállítása biztosíttassák az ujonczlétszám megállapítása előtt. Elnök: Bocsánatot kérek, a képviselő ur általában beszél a paktumban elvállalt kötelezettségekről, és mindig czéloz a létszámemelésre. Minthogy pedig erről szó nincs, a mostam javaslat az ellenkezőjét bizonyítja, nem engedhetem meg azt, hogy ettől eltérjen, hanem tessék a javaslathoz szólni. Ehhez ragaszkodom. Nagy György : En nem is akarok az ujonczlétszám felemeléséről beszélni, csupán azt akarom megindokolni, hogy a rendes ujonczlétszámot miért tagadhatjuk mi meg abban az esetben is, ha Ugron Gábor t. képviselőtársamnak, a függetlenségi párt alelnökének felfogása szerint, a melyet a többségi pártban többen magukévá tettek, azoknak, kik az 1906. évi választáskor mint a koaleált pártok tagjai jöttek be a képviselőházba, kötelességük lenne a rendes ujonczlétszámot megszavazni. Ezt tehát azon keretben sorolom fel, mely fedi a törvényjavaslatot, és a mely kauzális összefüggésben van az ujonczlétszámnak az 1909. évre való megállapításával. Miként előterjesztettem, a paktum szerint, annak a mi tudomásunkra hozott szövegezése szerint mi az átmeneti idő alatt katonai terhek viseKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTKT. 8