Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-436
436.-országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 517 igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 16. §. Szent-Királyi Zoltán jegyző (olvassa a 16. %-t). Elnök : Az előadó ur nem kivan szólni. Kivan valaki szólni ? Szent-Királyi Zoltán jegyző: Sümegi Vilmos! Sümegi Vilmos : T. ház ! A 16. §. utolsó bekezdését módosítani kívánom. Azok után, a miket gr. Esterházy Móricz t. képviselőtársam tegnap e tárgyban előadni szíves volt, felesleges módosításomat bővebben megindokolni, egyszerűen kérem annak elfogadását. (Halljuk! Halljuk I) Szövege a következő (olvassa) : »Az erdő faállományának eladása esetén az esedékes vételár teljes összegében nyers bevételnek veendő, a melyről azonban, ha az eladás nem tőáron történt, a 12. §. értelmében a tőár mellett való eladás esetén eszközlendő levonásokon kívül a vételár eléréséhez netalán szükséges letarolási, szállítási és egyéb költségek levonhatók.« Tisztelettel kérem a házat, méltóztassék ezen módosításomat elfogadni, annál is inkább, mert az érdekelt körök igen nagy megnyugvására szolgálna és a legilletékesebb faktorok is kívánják a szakasz módosítását. Kmety Károly: És igazságos! Szent-Királyi Zoltán jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos : A 16. §. 2. bekezdése, a melyet a pénzügyi bizottság ajánl, arról rendelkezik, a a mikor valamely birtok önkezelésben van és ennek a tiszta jövedelme állapítandó meg. Erre nézve a pénzügyi bizottság javaslata olyan tág magyarázatokat enged meg, a melyeket én a földbirtokosra nézve, a ki házi kezelésben tartja birtokát, veszélyesnek tartok és ezért világosabban szeretném, megszoritólag e szabályokat kifejezni. Ezen pénzügyi bizottsági javaslat szerint ugyanis az önkezelésben levő birtok tiszta ]övedelme »a vidéken elérhető« bérjövedelmekhez lenne arányosítandó, holott tudjuk, hogy a legigazságosabb azon bér, a mely nem »a vidéken«, hanem a mely első sorban helyben, tehát ugyanazon községben és illetőleg határban fizettetik, a hol a földbirtokos, az ő birtokát önkezelésben tartja. A pénzügyi bizottság javaslata szerint ugyanis megtörténhetik, hogy a mikor a tiszta jövedelem megállapításáról van szó és az illető pénzügyi közeg helyben alacsonyabb bérjövedelmeket talál, akkor a vidéken levő nagyobb bérjövedelmekhez arányosítaná az önkezelési birtok jövedelmét, a mi minden esetre méltánytalan, sőt igazságtalan lenne. A második intézkedés ebben az esetben a gazdákra még sérelmesebb lehetne, ez pedig a mellékhaszon jövedelmekre vonatkozik. A mellékhaszon-jövedelem a pénzügyi bizottság jelentése szerint csak abban az esetben és olyan arányban vétetnék külön jövedelem gyanánt, ha a szokásos terjedelmet meghaladó mérvben űzetik, és a gazdálkodónak saját használatán tul, külön jövedelmet szolgáltat. Engedje meg a t. ház, hogy erre nézve egy példát hozzak fel. (Halljuk ! Halljuk!) Igen sok gazda tejgazdászattal foglalkozik. Nagyon természetes, hogy a saját használatán felüli tejmennyiség értékesítésével, jó áron való eladásával biztos jövedelemhez, a pénznek havonkénti forgalmához hozzájuthat és így nagyobb hasznot hoz neki a birtok e gazdálkodás révén, mint más termény mellett. A pénzügyi bizottság szövegezése szerint azonban az olyan gazda, a ki naponként egy pár hektoliter tejet termel és annak túlnyomó nagy részét eladja, az eladott rész után külön adóztattatnék meg, mert ezen fogalmazvány szerint az van mondva, hogy ha a gazdálkodó saját használatán tul külön jövedelmet kap, ez adóköteles. Az illetőnek saját használata alatt házi szükségletét kell értenünk; ez, mondjuk, 5—10—15 liter és a mit azonfelül elad, az adó alá vonatik. Nyilvánvaló, hogy ez méltánytalan, igazságtalan, de nincs is kétségem arra nézve, hogy maga a pénzügyminister ur sem óhajtotta ezt a lehetőséget. Mivel azonban a pénzügyi bizottság szövegezése szerint ez mégis bele lenne magyarázható, azt hiszem, a t. pénzügyminister ur álláspontját is magamévá teszem akkor, a mikor olyan világosabb szöveget ajánlok, a melybe nem magyarázható bele, hogy a mit a saját házi szükségletén felül elad, az külön jövedelemnek tekintessék és külön megadóztatás alá vétessék. Én tehát ezen két kifogásom alapján mély tisztelettel kérem a t. házat, hogy a 16. §. 2. bekezdésének szövegét következőleg kegyeskedjék elfogadni (olvassa): »Ezen tiszta nyereség a hasonló mezőgazdasági birtokért ugyanott vagy a környéken szokásos haszonbérösszegekhez arányosítandó. A mezőgazdasági mellékhaszonvételekből eredő jövedelem külön csak akkor vehető számításba, ha az ilyen mellékhaszonvételek az illető birtok belterjes kihasználásának arányait túlhaladják. A helyben vagy a környéken szokásos .bérösszegek megállapításánál a gazdasági egyesület vagy más hasonló gazdasági szaktestület előre kikérendő véleménye szolgál irányadóul.« Legyen szabad még két észrevételt tennem, illetőleg még két indokot felhoznom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik arra vonatkozik, hogy a külön jövedelem megállapitásánál a pénzügyi bizottság fogalmazványa szerint a pénzügyi közeg önkényének van kitéve az ember, holott ezen szorosan magyarázható és magyarázandó fogalmazvány mellett a kérdés kétségbe nem vonhatóan az, hogy ha belterjesen kezelem a gazdaságomat, ezen belterjes gazdaságomból kifolyó tej- és egyéb gazdasági termékek utáni jövedelem külön adó alá eső jövedelműi nem szolgál, mert hiszen pl. a tehenészetnél annál több földet kénytelen elvenni az illető a tehenészetre, annál több családot kénytelen a körül tartani és foglalkoztatni, tehát ugyanakkor más irányban nem jövedelmez az a gazdaság. Hogy arányos legyen ez a mellékjövedelem, arra nézve a következő példát vagyok bátor felhozni ; Ha valakinek ötszáz magyar holdas birtoka.
