Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-436
iS6. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 513 megadóztatni olyan dolgok után, a mik rájuk nézve a legterhesebb kiadást képezik. Kérdés most már, mi a fmancziális eredmény, miként alakul ez az eredmény, miről van itten szó ? Ha az egyenes állami adók levonás alá kerülnek, akkor a földadót kivéve, a melynél az egyenes adók ősszegét kell ugyebár alapul venni . . . (Vázsonyi Vilmos közbeszól.) igen, és abból levonni, itt az egyenes adók összege vétetik számításba, kivéve a jövedelmi adót, mert ez már csakugyan nem fog adóalapul szolgálni. Itt vannak azonkivül az összes községi adók. Mire vezet ez ? Egyszerűen arra, hogyha a községi adóztatásban a községi adók sem vonhatók le, akkor kénytelenek lesznek a községek saját polgáraikat legalább annyira a mennyire, egy igazságtalan adóztatás terhe alól kivonni, kénytelenek lesznek a közvetett adóztatás rendszerére áttérni, vagyis a fogyasztási adókban stb. emelni az adót. Bocsánatot kérek, ez ellenkezik épen azzal a törekvéssel, hogy végre-valahára véget akarunk vetni ennek a mérhetetlen és minden korlátozástól ment községi adóemelkedésnek ; be akarjuk hozni — legalább nézetem szerint — a községi adóztatásban is azt, hogy legyenek községi adónemek, a melyekkel azután az illetők az ő közterheiket könnyebben fedezhetik, a nélkül, hogy a fogyasztási adók vagy a közvetett adók egyéb területeire kellene átmenniök. Tudom, kogyha a t. pénzügy T mimster ur most feláll és azt mondja, hogy ezt magára nézve nem tekinti tárczakérdésnek, hanem elfogadja nyilt kérdésnek, mi fog történni. A javaslat sorsával ekkor tisztában vagyok. Én csak azért szólaltam fel, mert ezek oly érvek, a melyek elől elzárkózni nem lehet, és mégegyszer mondom, nagyobb igazságtalanság nem követhető el, mintha az adó levonását meg nem engedjük. Azért kérve-kérem a pénzügyminister urat, hogy ne csináljon ebből kázust, méltóztassék akár Vázsonyi, akár Sándor Pál t. képviselőtársam indítványához hozzájárulni, hiszen mindegyik ugyanazt tartalmazza; talán jobb is lenne az egyiket vagy a másikat visszavonni ; én a magam részéről akármelyiket meg fogom szavazni. Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Az előadó ur nem kivan szólni. A pénzügyminister ur kivan szólni. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister ^ T. képviselőház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy azt a módosítást, a melyet Éber t. képviselő ur benyújtott, a magam részéről elfogadom. (Helyeslés.) Elfogadom pedig azért, mert az olyan pénzintézeteinknek saját papírjaira vonatkozik, a melyek a pénzpiacz kedvezőtlen helyzete következtében kénytelenek saját papírjaikat visszavásárolni, még pedig nagy áldozatok árán, miután a legutóbbi fmancziális kalamitás mutatja, milyen nagy áldozatába kerül ez a pénzintézeteknek, KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. A 12. §-nál több aggály merült fel és én kénytelen vagyok a felmerült aggályokra kiterjeszkedni, így tegnap gr. Esterházy Móricz képviselő ur azt kérdezte, hogy a vízszabályozási járulékok a jövedelemből le fognak-e vonatni. Igen, még pedig a 7. §. értelmében, mely szerint minden magánjogi czimen alapuló terhek, kötelezettségek levonatnak. Egyébként ez a dolog természetéből is folyik. A vízszabályozási járulékot nem azonosíthatom az adóval; az tulaj donképen a föld jövedelmezőségében nyilvánuló magasabb bevételnek egy-egy fentartási költsége és igy annak a levonása természetes. A második kérdés az, hogy a temetkezési járulékokot levonjuk-e. A temetkezési járulékot minden oly esetekben, a mikor magánjogi kötelezettségen alapul, vagy midőn intézményszerűen van valahol behozva, hogy valaki a munkása helyett fizeti, vagy a munkások kényszerítve vannak, hogy fizessék — szintén levonjuk. A mi a perköltségeknek és a bérelengedéseknek levonását illeti, ez is természetes, mert ezek is olyan kiadások, hogy a jövedelem előállításával járnak ; tehát ezek is levonandók. Végül a mi a bérelengedést illeti, erre nézve még vagyok bátor utalni arra, hogy midőn a korábban tárgyalt törvényjavaslatnál, a házbéradóról szóló javaslatnál, szó volt arról, hogy a behajthatlan házbérekre eső adó leírása követelhető — én nem követtem a szigorú osztrák eljárást, mely szerint perrel kell a behajthatatlanságot bizonyítani, hanem, nehogy az illető perre kényszerittessék, megelégedtem azzal, hogy a törvény kimondja, hogy r adóelengedésnek akkor van helye, ha a bér behajthatlansága elfogadhatóan igazoltatik. Ha tehát a bérleteknél a behajthatatlanság elfogadhatóan igazoltatik és az elengedés formájában nyilvánul, ezt természetesen szintén be kell számítani. Végül természetesen minden, a ház kezelésével, fentartásával, tehát a jövedelem előállításával járó költség is levonható. Polónyi Géza képviselő urnak arra a kérdésére, hogy miért van megengedve a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál a tartalékalap adómentessége, és miért nincs ez megengedve más esetekben, e tekintetben egyszerűen hivatkozhatom arra, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatoknál ellenőrizhető az, hogy a tartalékalap mire fordittatik ; ha nem arra a czélra f ordittatik, akkor nincs helye a levonásnak. Magánosoknál azonban nem tudom megtalálni e részben az ellenőrzés módját. Itt az az elv követtetik, hogyha tényleg pótlásokra kiad valaki valamit, az ilyen tényleges költségek leszámíthatok, de a tartalékalapra nézve általában adómentességet megállapítani és kimondani, hogy az leszámítható, ezt lehetetlen volna_ megengedni. En abban a reményben tettem eddig sok, az állani jövedelmeinek apadásával járó konczessziót és járultam hozzá több módosításhoz, felelősségem tudatában, hogy ezt a szakaszt, a melynek érintése 65
