Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-436

*3ő. országos ülés 1909 márczius 9-én, kedden. 511 ilyen alapon kibocsátandó kötvényeikre külön tartalékalapokat teremtsenek. De ezen felül épen a mai időkben látjuk azt is, hogy ezek az intézetek ilyenkor, a midőn a záloglevelek, kötvények, szövetkezeti kötvények elhelyezésére alkalom, piacz a külföldön nem kinálkozik, vagy a mikor pláne ezeket a kötvényeket a külföld visszalöki, kénytelenek ezeket a papirokat felvenni nem saját érdekükben, hanem annak érdekében, hogy igy a kurzust fentartva, képesek legyenek zálogleveleiket jobb idők beálltával elhelyezni és ez által újból a földbirtokos osztálynak, — mint a Magyar földhitelintézet és a Kisbirtokosok hitelintézete — a kisembereknek mint központi hitelszövetkezet és a kommunitásoknak, mint ezen más nagyobb intézetek rendelkezésére állani. Hát hogy a mikor ezek az intézetek felveszik a saját kötvényeiket, a melyek tulaj donkép abban a pillanatban, a mikor az ő birtokukba jutottak, már nekik nem kamatjövedelmet hoznak, mint annak, a ki megvásárolná a kötvényeket, hanem rájuk egy nagy terhet rónak, hogy t. i. a mit már előbb mint kötvényt eladtak, ezt újból tárczájukba felvenni kénytelenek, hogy ezek most még ezen papirbirtokuk után jövedelmi adót fizessenek, a mikor nem jövedelmet szereztek, hanem veszteségnek, károsodásnak vetették alá magukat a közhitelnek, papirjaink árfolyamának fentartása szempontjából, ez, azt hiszem, se nem méltányos, sem közgazdasági szempontból ajánlatos nem volna. Azért volnék bátor mint második pontot proponálni azt a módositást, hogy az 1889 : XXX. t.-cz. 9. és 10. §-aiban körülirt zálogleveleket, az 1896 : V., az 1897 : XXXII. és az 1898 : XXIII. t.-czikkben körülirt kötvényeket kibocsátó intézeteknek azon kamatjövedelme, a mely az általuk kibocsátott és tárczájukban levő saját ily kötvényeik után, s az ezen kötvények külön biztosítására törvényes kötelezettségnél fogva létesitett biztositó alapokban fekvő ily értékpapirok után mutatkozik, szintén levonható legyen. (Helyeslés balfelöl.) Ajánlom ezt a két módositást. Polónyi Géza: T. képviselőház ! A kérdéses szakasznak az adók beszámítására vagy be nem számítására vonatkozó részét tartom a kérdés gerinczének ennél a szakasznál, de erre, t. képviselőház, csak felszólalásomnak végén fogok áttérni. Nekem azonban más megjegyzésem is van. T. i. a jövedelmi adóra vonatkozólag az adómentes értékpapirok tekintetében találkozunk azzal az érveléssel, hogy más államok is megcselekedték ilyen adómentes papirok tekintetében, hogy azokat később megadóztatták. Hát, t. képviselőház, én elhiszem, hogy vannak ilyen államok ; de nekem legalább egyetlenegy ilyen esetről sincs tudomásom. Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Mindenütt! Polónyi Géza: Nem állitom, hogy nincsen, lehet, hogy van; de a hol olyan állampapírok vannak, a melyek szövegében is benne van az, hogy a jövendőben is minden adó tekintetében mentesség biztosíttatik : ott nem hiszem. (Zaj.) Jövendőre is. Erre fektetem a súlyt. A mi törvényünk szerint ugyanis benne van az általam már a múltkori vita alkalmával idézett törvényben, hogy »a jövendőre is«. Fel is olvashatom a vonatkozó törvényszakasztokat, az 1889 : XXX. t.-cz. 9. és 10. §-ait (olvassa) : »Ugy a szelvényjövedelmek, a tőkekamat és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó alól, ugy minden más adó alól felmentetnek és ezek részére a teljes adómentesség a jövőre nézve is biztosíttatik.« Erre fektetem a súlyt, benne van az, hogy a jövőre is biztosíttatik. En nem tudom, van-e a külföldön olyan czimlet, a melyben ez a klauzula benfoglaltatik, ha van, ha a t. pénzügyminister ur egyetlen egy ilyen esetet tud mutatni, illetőleg megjelölni, én akkor nagyobb megnyugvással fogadom a dolgot, de a mi iránt aggodalmam van, az épen abban áll, hogy egyelőre kétségem van arra nézve, hogy a külföldön volna olyan papir, a melynek tekintetében a jövendőre nézve is teljes adómentesség biztosíttatott és az mégis megadóztatott. Az adómentes papirok tekintetében tehát most is csak oda konkludálhatok, hogy én ebben az irányban helyesnek tartom, hogy pro futuro megadóztassanak azok a papirok, azonban, ha ilyen kötelezettséget vállalt az állam és a törvényhozás, ha ilven ígéretet tett akár külföldre, akár saját polgáraival szemben, akkor ezt megszegni nem szabad és ennek folytán csak a jövőben kibocsátandó papirok tekintetében tartanám helyesnek azt, hogy azok jövedelmi adó alá vonassanak. Most már ez kimerített téma lévén, mielőtt az adókérdésre rátérnék, csak rövid észrevételeket teszek a 12. §-hoz. Ezek pedig állanak a következőképen : Először is a 12. §. második pontjánál felsoroltatnak az épületeknél a rendszerint szükséges tatarozási költségek, nemkülönben az épületek használatával járó víz vezeték stb. fen tartási költsége. Most már ez csak exemplifikáczió, nem taxáczió ; hozzáteszi a javaslat »és egyéb mellékköltségek*. Tehát nyilvánvaló, hogy ezek csak a példa okáért vannak felhozva. Az osztrák törvényben nagyobb speczifikáczióval vannak ezek a dolgok felsorolva ; én csak kettőt említek fel, a liftköltséget és a telefon és távirdavezetékek költségét. Azt hiszem, hogy a pénzügyminister ur bele fogja ezt érteni, nem is szándékozom módositást benyújtani, miután az »egyéb mellékköltségek* kifejezése benne van, csak értelmezni kívántam a szakaszt, hogy t. i. ezek is kétségtelenül beleértendők, talán a ministerelnök ur lesz olyan kegyes ezt megerősíteni. A második dolog az, hogy azt mondja ez a szakasz, hogy »Ertékcsökkenések pótlására szolgáló tartalépalap csak a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló törvény szerint alakitható adózatlanuk. En ezt a »csak« szót nem látom eléggé indokoltnak. Mért ne lehessen rendes könyvet vezető gazdaságban, a hol