Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-435

435. országos ülés 1909 márczius 8-án, hétfőn. 485 család szempontjából olyan mostoha intézkedéseket tartalmazna, mint ez a jövedelmi adójavaslat, a mely előttünk fekszik, ugy hogy sem banalitásnak, sem rabulisztikának ne méltóztassék venni, ha azt állítom, hogy ez a szakasz, ha igy fog keresztülmenni, a mint most van, egy pönalé lesz a családi összetartozás ellen, valóságos jutalom a családi élet felrobbantására, ösztökélés az adóterhek rettentő nagy fokozásával szemben a családi kötelék megbontására. (Mozgás.) Az összefutó jövedelmek természeténél fogva mindenkinek a családban összefutó jövedelme egyúttal progresszió is, a mennyiben a családfőnek magasabb adókulcs alá való jutását idézi elő. A családban összefutó jövedelmek kumulácziója merőben ellenkezik családi jogunkkal és más államoknak idevonatkozó törvényhozási intézkedéseivel. Egynéhányat be fogok mutatni. De meg kell még előbb jegyeznem, hogy az az álláspont, hogy a házastársaknak jövedelmei összefutó jövedelmet képezzenek, egyik-másik törvényhozásban akczeptálva van, akczeptálva van különösen olyan államokban, a hol nemcsak vagyonközösség van a házastársak között, hanem a hol, mint pl. Olaszországban, az elvált nő vagyonát is a férj kezeli tovább a válás után. Magyarországon azonban, a mi magyar jogunk szerint a házastársak között sincs vagyonközösség, sőt ellenkezőleg a magyar jog szerint a házasság tartama alatt is a feleség külön tulajdonosa marad saját vagyonának, ép ugy, mint a férj. Most már a magyar jog szempontjából itt felvenni a házastársakra vonatkozó vagyonközösség elméletét nem felel meg a mi magánjogunk követelményeinek. Még értem azt, hogy ha ott, a hol tényleg a férj kezébe kerül a feleség vagyona, addig, mig azt a férj kezeli, a házastársak jövedelmei összefutó jövedelemnek tekintetnek. De a gyakorlatból méltóztatik tudni, hogy bizony nagyon sürü esetben a nő nálunk saját vagyonát külön kezeli, sőt a legtöbb esetben, különösen a középosztálynál . . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister (közbeszól). Polónyi Géza : Bocsánatot kérek, én rendkívül sok esetről tudok és gyakorlatom szerint. . . (Mozgás.) De a törvény Magyarországon az, hogy vagyonközösség nincs, sőt a prezumpczio az, hogy külön vagyona van mind a kettőnek. Már most hiszen a családok szerint változik ez a dolog. De a magánjoggal ellenkező princzipiumot belevinni az adótörvénybe, nézetem szerint nem helyes. Az adótörvénynek, nézetem szerint, ha valamihez simulnia kell, simulnia kell a hazai magánjoghoz. (Ugy van! halfelől.) Ez pedig nemcsak a hazai magánjoghoz nem simul, de csodás módon akkor, a mikor valami ránk nézve kedvezőtlen intézkedésről van szó, rögtön megtaláljuk a porosz, a szász vagy nem tudom, miféle törvényre a hivatkozást; mig ellenben, ha valami kedvezményről van szó, akkor hiába beszélünk szász vagy porosz törvényről, semmit sem találunk. Sándor Pál: Ugy van! Polónyi Géza : Nem bánnám, ha a t. pénzügyminister ur tenne konfessziót, hogy melyik adóreform az ő ideálja. Sándor Pál: A saját adóreformja ! (Derültség.) Polónyi Géza: Nem azt mondom, hogy a sajátját ne tartsa ideálisnak, de külföldi adótörvényekről beszélek, és találkozom pl. sürün azzal, hogy az a szász adótörvény milyen ideális törvény, hogy legideálisabb a porosz akkor, a mikor valami magasabb százalékról van szó. (Mozgás.) Sándor Pál: Magasabb etikai szempontból. Polónyi Géza: Mikor aztán a porosz törvényre történik utalás, akkor az az ideális, ha magasabb százalékról van szó. Nézzük meg ezeket a törvényhozásokat például most a családra való vonatkozásban. Hiszen most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, a jövedelemadónál, hogy itt már nem kategóriák szerint beszélünk, már nem az iparos, kereskedő, háztulajdonos, stb. vagy földbirtokos jön szóba. Itt mindnyájunkról van szó. (Mozgás.) Ez a jövedelmi adó az omnibusz, a mely elvisz bennünket az adókaszárnyába, hol mindnyájunkra fogcsikorgatás és jajgatás következik, ha e javaslat keresztülmegy, sőt egy kis pénzbírság és néha egy kis becsukás is várhat. Sándor Pál: Mindnyájunkat érhet baleset! Polónyi Géza: Most méltóztassék mindenkinek a saját helyzete szempontjából megbírálni, helyes dolog-e, hogy a családról a magyar magánjoggal ellenkező álláspontot juttatunk a törvénybe, és nézzük meg, miként állunk e tekintetben a külföldi törvényhozásokkal. Sem a porosz, sem az osztrák jövedelmi adóról szóló törvény nem ismeri a háztartási adónak ily rettentő szigorú keresztülvitelét. A porosz jövedelmi adótörvény, az 1906. novemberi, 10. §-ában csupán a házastársak tekintetében engedi meg az együttes adózást. Az osztrák jövedelmi adótörvénynek 150. §-a szerint pedig az összes oldalrokonok mindig külön adóznak, a lemenők és felmenők tekintetében pedig az osztrák törvény azt az intézkedést tartalmazza, hogy a mennyiben önmagukat eltartani képesek és nem a család által tartatnak el, ezek is külön adóznak. Nagy Sándor: Ez nálunk is megvan. Polónyi Géza : Csak az van felvéve : a mennyiben tartásuk nem tesz ki többet, illetőleg. . . Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminister: Annyit tesz ki. Polónyi Géza: Igenis, a 3. §. nem vonja ki a családtagot. Azt mondja, hogy nem nagyobb, mint a mennyibe az eltartott családtag kerül; a memryiben nagyobb jövedelme van, mint a mennyibe az eltartott családtag kerül, ez már jövedelmi adóba a családfővel szemben beszámittatik, sőt emeli a progressziót. Itt van azután a porosz jövedelmi adótörvény .19. §-a, a mely szerint a 3000 márkát meg nem haladó jövedelemnél minden családtag után, a kit a törvé^es kötelezettség alapján az illető eltart, 50 márkát vonnak le. Tudom, hogy ez kevés.