Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.
Ülésnapok - 1906-434
?i3í. országos ülés 1909 mávczius 6-án, szombaton. 461 Lázár Pál: Köszönöm a bizalmat. Megélek én a nélkül is ! (Folytonos zaj.) Eínök (csenget) : Csendet kérek ! Simonyi-Semadam Sándor: Lássuk már most, t. ház, azokat a vidéki pénzintézeteket, a melyekre nézve disztingváltak, hogy tisztességesek-e vagy tisztességtelenek. Bernát István t. képviselőtársam elmondott egy esetet, a hol 20.000 korona tőkével 12.000 korona évi forgalmat lehetett elérni egy vidéki pénzintézetnél. Ez a vidéki pénzintézet, miután a lapokban is megjelent az erről szóló hir, tehát nem követek el indiskrécziót, a »Tartolczi Népbank Részvénytásaság.« (Zaj. Felkiáltások jobbról: Kik a vezetői ?) Vezetősége a következő volt: Izrael Pinkász elnök, Izrael Lázár, Izrael Mózes, Izrael Hersko, egyszersmind könyvelő, (Derültség a jobboldalon.) Fried Mihály egyszersmind pénztárnok, Fried Ábrahám, Izsák Sámuel vezérigazgató és Goldenberg Ignácz. Erre elmondhatjuk, hogy kétségtelenül a legalja még a rosszaknak is. De ne méltóztassék azt hinni, hogy azért az úgynevezett szine-java, a melyet Lányi Mór t. képviselőtársam emiitett, néha meg nem botlik a flnáneziális téren. Felhozok erre egy másik példát és ez pedig egy olyan intézet, (Halljuk! Halljuk!) a mely az osztrák-magyar banknak mellékhelye. Ez semmi esetre sem volt kicsiny intézmény. Egy hang (a baloldalon) : Közös bank! Simonyi-Semadam Sándor: Az kétségtelen, hogy a közös bank mellékhelye, de a botlás nem közös, az specziálisan az ő bűne. (Derültség és tetszés.) Méltóztatik nagyon jól tudni, t. képviselőház, hogy ha valakinek pénzre van szüksége, mennyi retortán megy keresztül a jelzálogkölcsön lebonyolítása. Megbecsülik az ingatlanát, a telekkönyveket be kell adni és hetek múlva, három-négy hét telik bele, a mikor már a kölcsönvevőre a pénz nagyon akuttá válik, a míg a pénz felvétele megtörténhetik és az folyósittatik. A mikor megvannak a kölcsön felvételére vonatkozó megállapodások, akkor az a vidéki takarékpénztár a levele végén azt irja az illető kölcsönvevőnek, hogy tekintettel a mai drága pénzviszonyokra, a kölcsön folyósitása alkalmával egy fél éves részletben, a költségeken felül folyósitási illeték czimén a tőke két százalékát fogjuk leszámítani. (Mozgás.) Ez is egy uj dolog: a folyósitási százalék; pedig ismétlem, hogy ez az intézet mindenesetre a szine-javához tartozik az intézeteknek, mert az osztrák-magyar banknak nem lehet mellékhelye minden közönséges és kis intézet. Visszatérek, t. képviselőház, arra a kérdésre, hogy valóban a szine-java-e ez a vidéki intézet a vidéki intelligencziának ? Konczedálom, hogy a legnagyobb részben az, de nagyon jól tudjuk, hogy a szine-java ezeknek az uraknak nagyon szivesen titkolja el az adójövedelmét. Miért ? Mert nem tartja ezt valami nagyon nagy krimennek, sőt a szine-java ezeknek a pénzintézeteknek ilyen kis apró jövedelmeknek eltitkolását a legkisebb lelkifurdalás nélkül megengedi magának, a mint azt az itt bemutatott példa is igazolja, és ez nem von le abból semmit, hogy a vidéken ők magukat a vidék szine-javának tartsák. Miért ? Mert mi történik az ilyen levonásokkal ? Mikor az az adós négy-öt hét múlva végre a folyósításhoz jut és rá nézve nagyon sürgős a pénz, akkor nem tagadhatja meg, hogy fel ne vegye azt a kölcsönt és nem pereskedhetik azzal a pénzintézettel, hogy az fizesse neki vissza azt a 2%-ot, a melyet folyósitási illeték czimén teljesen illójálisan felszámított, mert ha ezt megteszi, addig, a míg az igazához jut, az az intézet őt anyagilag, financzialiter kivégzi. És ha valamire áll, ugy erre áll az, a mit Lányi t. képviselőtársam a német törvény alapján mondott, hogy ez a kizsákmányolásnak fényes példája, mert a megszorult embert megszorult helyzetében fogja meg és kényszeríti arra, hogy tűrje ezt a kizsákmányolást. Már most azt mondják az urak, hogy a törvénynek jelen szakasza nem fogja ezt megakadályozni. Az lehet, de "egy disztinkcziót fog csinálni a pénzintézetek között (Ugy van ! jobb felől.) és módot fog adni arra, hogy megismerje az ország, melyek azok a jjénzintézetek, a melyek hajlandók félretenni a moralitást, a humanitást, sőt még a közönséges tisztességes polgári felfogást is a haszon tekintetében, hajlandók ezen túlmenni és megfizetni a 15%-ot. Ebből a 15% adóból meg fogjuk tudni azt, hogy milyen pénzintézeteket kell szemmel tartam és melyeket kell más téren is támadni. (Helyeslés a néppárton.) Polónyi t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem lesz egy eset sem. Kétségtelen, hogy az ő éles eszével könnyen megtalálná e szakasznak is a kibúvóját. (Derültség.) De nem hiszem, hogy ezt mindenütt meg fogják találni. És ne is menjünk erre a térre. Egy törvényjavaslatnál megcsináltuk, hogy kitanítottuk az adósokat, hogyan kell kibújniok a törvény szigora alól. E kérdést ne szellőztessük. Ez nem is illik a képviselőházhoz. (Helyeslés.) Az ezen szakasz ellen felszólaló t. képviselőtársaim között Éber t. barátom látszólagosan a lehető legtetszetősebb érveket hozta fel. Meg fogja nekem engedni, e szakasz inteneziója nem volt az, — és ezt senki sem fogja belemagyarázhatni — hogy a jelzálogkölcsönöknél a papirárfolyam veszteségét szintén bele fogják számítani és a perczentuáczióba terhére fogják irni. Azt hiszem, ezt ő maga is elismeri és igy ez a nagy argumentuma teljesen kiesik. T. képviselőtársam továbbá felhozott egy példát, azt t. i., hogy mikor valaki három-négy esztendőre akar biztosítani magának egy összeget, annak kétségtelenül van egy bizonyos dija, egy bizonyos perczent, a melyet a pénzintézet szedni jogositva van ; ha azután az illető egy fél év múlva ezt a kölcsönt vissza fogja fizetni, akkor az illetőt egy nagyobb perczentiiáczió fogja terhelni, a melyre, ha jól disztingválunk, annak á
