Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-434

434. országos ülés 1909 márczius 6-án, szombaton. 457 Éber Antal: Keletkezni keletkeztek, de nem áldoztak ! Bernát István : Éber Antal t. barátommal nagyon szívesen bocsátkozom vitába a hitbizományok előnyei és hátrányai felett, azonban talán meg fogja engedni, hogy e kérdést e pillanatban félretoljuk. Az a nézetem tehát, hogy humanizálni kell ezeket az intézeteket és hogy ők humánus irányban működhetnek a nélkül, hogy ez rájuk nézve igazában kárral járna, (Ugy van ! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) És épen ellenkezőleg azt tartom, hogy ha ők erre az álláspontra helyezkednek, akkor évi osztalékuknak bizonyos megcsökkentése állkat ugyan be, de sokkal biztosabb alapot fognának maguknak teremteni a nemzet egész életében, mint a minőn ma állanak. (Élénk helyeslés a jobboldalon. JHa az oláh pénzintézetek meg tudják tenni Erdélyben azt, a mit megtesznek ; ha a szász takarékpénztár Szebenben megteheti azt, hogy százezreket ad évenként bizonyos közczélokra, akkor nem látom át, hogy miért ne tehetnék meg ezt a többi pénzintézetek is. (Élénk helyeslés a jobboldalon és balfelöl.) Lázár Pál : Nagy részük meg is teszi ! (Élénk ellenmondások jobbról. Mozgás balfelöl.) Bernát István : Nagyon fogok örülni, hogyha Lázár Pál t. barátom engem megczáfol, de nem lesz rá képes ! Sándor Pál: Ha több adót fizetnek, akkor többet adnak ! Rakovszky István : Akkor többet adnak, mert muszáj ! (Mozgás a baloldalon.) Simonyi-Semadam Sándor: De többet is vesznek be ! Bernát István : Részemről azt hiszem tehát. hogy pénzintézeteink fejlődésének, hogyha azt igazán egészséges módon akarják vezetni, ezt az irányt kell követnie. Ne méltóztassanak elfeledni, hogy ezen pénzintézetek — legalább legnagyobb részük — minden hozzáértőnek felfogása szerint tulaj donképen egy gazdaságilag meg nem okolható alapon állanak. (Mozgás a baloldalon.) Ez nem uj dolog, nem én találtam ki; az igazságügyminister ur bizonyára legalább harmadfél évtizeddel ezelőtt foglalkozott már ezen kérdéssel. Tény az, hogy az alaptőkének viszonya a betétekhez (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) nálunk a legtöbb pénzintézetnél egyzserűen egy gazdasági monstruózitás. (Ugy van! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Az az alaptőke, a melynek a betétek biztosságát garantálnia kellene, jóformán semmi azokkal a milliókkal szemben, a melyek mint betétek szerepelnek. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) És ha Sándor Pál t. képviselőtársam vagy azok, a kik körülötte állottak, sokszor leszólják azt a keleti fatalizmust, a mely Magyarországon uralkodik, legyen szabad rámutatnom arra , hogy a takarékpénztárak ezt az ő helyzetüket tulaj donképen feltétlenül épen ennek köszönhetik, (ügy van! a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. XXIV. KÖTET. Mert pl. Angolországban, a hol a merkantil érzékenykedés az egész társadalmat ellepi, ha egyes válságok következnének be, okvetlenül megrohannák és megbuktatnák ezeket a rosszul fundált intézeteket, nálunk azonban ez a gazdasági lehetetlenség a válságokban is nagyon jól prosperál és feltéve, hogy az intézetek tisztességes kezelésben vannak, igen jól prosperál továbbra is. Lázár Pál : Ha tisztességes kezelésben vannak, akkor nincs ellenük kifogás ! (Mozgás jobbfelől.) Bernát István : De az a gazdasági lehetetlenség még mindig fenforog, hogy mondjuk, egy gyei akarnak százat biztosítani ! Lázár Pál : A bizalom sohasem áll arányban az alaptőkével! Bernát István : Én semmikép nem ismerem félre azt a nagy erőt, a mely az ingó tőkében, a pénzben rejlik, nagyon jól tudom, hogy ez nagyon szép, nagyon ideális dolog, és hogy nagy czéloknak sokszor feltétele az, hogy kellő pénzerővel rendelkezzünk. Azonban nem tudok ráállani azon álláspontra, hogy mi a pénzt, mint szuverén urat tiszteljük. Én ugy találom, ugy tudom és a nemzet érdekében fekvőnek azt tartom, hogy a pénz alá legyen rendelve más fenköltebb, humánus, nemzeti czéloknak. (Helyeslés.) Épen a miüt napokban voltam Posenben, a hol volt alkalmam érintkezni azokkal a lengyel egyéniségekkel, a kik aránylag nagyon csekély tőkéket kezelnek, de miután képesek voltak a pénzt a lengyel nemzeti eszmének szolgálatába állítani, maguknak a németeknek elismerése szerint oly óriási ellentállást tudnak kifejteni, a milyenre őket soha képeseknek nem tartották. Az én ideálom az, hogy ilyen formában rendeljük mi is alá a pénz érdekeit a nemzeti érdekeknek. (Helyeslés.) Épen azért, mert a 21. §-nál egy lépést látok ebben az irányban, ezt a szakaszt elfogadom. (Helyeslés.) A mi azokat az ellenvetéseket illeti, a melyeket Holló Lajos t. képviselőtársam tegnap itt hangoztatott, nevezetesen a mi a vexácziót illeti, erre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy ennek a magyar társadalom eg)'éb osztályai is ki vannak téve, hiszen minden adókivetés jóformán vexáczióval jár. Hogy ez nagyobb volna ennél a szakasznál, mint pl. a borfogyasztási adónál, vagy vámkezelésnél, vagy akárhol, azt belátni egyáltalában nem tudom. A mi azt illeti, hogy halasztassék el ez a kérdés akkorra, a mikor a takarékpénztáraknak vagy pénzintézeteknek reformja napirendre kerül, mindnyájan tudjuk, hogy ez körülbelül egyértelmű volna a kérdésnek ad Graecas Kalendas való elhalasztásával. (Igaz! ügy van!) Nagyon jól emlékszem, — s azt hiszem sokan lesznek, a kik hasonló helyzetben vannak, — hogy mikor körülbelül tiz évvel ezelőtt az a hires kisczelli bukás megtörtént, az akkori pénzügyminister, Lukács László nyomban sietett egy czirkulárét kibocsátani az országban, a melyben bizalmasan megkérdezte a pénzintézeteket, hogy mik volnának szükségesek, és kijelentette, hogy ő sürgősen kézbe 58