Képviselőházi napló, 1906. XXIV. kötet • 1909. február 13–márczius 9.

Ülésnapok - 1906-433

í33. országos ülés 1909 márczius 5-én, pénteken. 447 intézeteket is, a melyek Magyarország gazdasági életében jelentékeny tényezőt képviselnek. (Ugy van!) A ki Magyarországon ugyanazon elbírálás alá akarja helyezni az egyes visszásságokat elkövető kis intézeteket az egész nagy, generális hitelintézeti szervezettel, az nem részesiti ezeket igazságos elbánásban, mert azok a hitelintézetek az egész ország közgazdasági életének múltjában is nagy szolgálatokat tettek és ma is nagy szolgálatokat tesznek. A mint nem lehetne behozni pl. a kereseti adótörvényben azt, hogy azok a kereskedők, a kik üzletükben hamis számadást, vagy hamis könyvelést eszközölnek, ilyen és ilyen adóval lesznek megróva, (Ugy van! Ugy van!) a mint nem lehetne bevenni azt, a mit az általános vitában is emiitettem, hogy más foglalkozásban is, a kik abban a bránsban visszaélnek a közönség bizalmával az ő üzletmenetükkel, azokra nézve az adótörvények egészen más kategóriákat fognak megállapitani: épen ugy ki van zárva, hogy itt egyes visszaélések okából azt mondhassuk, hogy a kinél pedig ez előfordul, az ilyen és ilyen adóztatás alá fog esni. (Helyeslései.) Ez az egész foglalkozási ágra nézve egy diífamáló dolgot, egy megbélyegzést jelentene. (Helyeslés.) A második érv, t. képviselőház, ez ellen az, hogy tényleg azért, ha nem is visz az illető hitelintézet in-szolid üzletet, mégis előfordulhat a mai üzleti kezelésben, hogy csekély összeget véve igénybe a hitelezőjével szemben, a kezelési dijaknál, ez olyan tételt fog eredményezni, 3°/o, vagy esetleg 4°/

0-nál is magasabb bank-kamatláb mellett, hogy ott, a hol egy pár száz korona hitelnyújtásról van szó, esetleg a kezelési dijaknál lehet, hogy ezt a mértéket felülhaladja az előálló összeg, a mikor különben az illető intézet az ő üzleti körével hitelezőinek ellátása tekintetében, a legreálisabb alapokon nyugszik is. Ezzel csak azon csekély hitelkereső közönségnek a hitel-ellátását tesszük nehezebbé, vagy a hitelkeresést tesszük lehetetlenné arra az egész hitelkereső közönségre nézve. Ennek következtében lehetetlenség, egy tétel kedvéért, annak a hitelintézetnek az egész üzletére, mert magasabb ráta alá esik, magasabb adókulcsot alkalmazni. Ez a második, a mit itt figyelembe kell vennünk. A harmadik szempont az, hogy micsoda vexácziónak tennők ki magát az egész üzleti menetet: kitennők annak a lehetőségnek, hogy bármely kormányközeg annak a vállalatnak, annak a nagy hitelintézetnek minden üzletkörébe vizsgálódólag és gyanakodólag belenézhet, hogy hol van egy olyan tétel, a mely esetleg ezen paragrafus súlya alá esik. (Igás! Ugy van !) Mindezek a dolgok, t. ház, az általános vitánál már tüzetesen meg lettek vitatva, és Magyarország pénzintézeteinek felzúdulása ezen szakasz ellen oly nagy és oly általános volt, hogy azt hiszem, senki sem bir elzárkózni az elől, hogy ha ők magukra nézve ezt az intézkedést diffamálónak tekintik, mi ne tartsuk kötelességünknek erre az orvosszert megtalálni. (Helyeslés.) Minthogy az igen t. pénzügyminister ur volt szives már akkor kilátásba helyezni, hogy hozzájárul ezen szakasznak a törléséhez . . . (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Holló Lajos : . . . bátor vagyok azon módosítást benyújtani, hogy a 2,1. §. egyáltalában hagyassák ki a javaslatból. (Élénk helyeslés.) Elnök: Ki következik? Vertán Endre jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház! Megvallom őszintén, hogy engem nem a népszerűség keresése vezet ebben a kérdésben, mert bizony Magyarországon adóelengedést indítványozni, mindig, de különösen most is, nagy népszerűséggel jár. Én az adókérdéseknek tárgyalását már a pénzügyi bizottságban két nagy nézőpont alá helyeztem. Az egyik, a mely irányadó volt reám nézve, az, hogy az uj adó törvényjavaslatok lehetetlenné fogják tenni, — ha nem is egészen, de nem ugy, mint a múltban — lehetetlenné fogják tenni, hogy legyenek jövedelmek, a melyek kibújhassanak és meg ne legyenek adóztatva. Másodszor azon nézőpontot vettem és kerestem, hogy nemzetemnek költségvetési és teherviselési képessége veszélyeztetve ne legyen, mert ez is egy igen megszivlelendő és nagy nézőpont. Ha mindezek daczára ennél az egészhez képest kis szakasznál mégis felszólalok, annak oka az, mert igen nagy veszedelmet látok ebben a szakaszban. (Igaz! Ugy van! Halljulc!) Ha ezt a szakaszt formájában nézzük, az olyan tetszetős, szinte kínálja magát, a mikor azt mondja, hogy a ki magasabb kamatokat szed fel, vagyis más szóval, a ki uzsoráskodik, az fizessen többet, mint a ki becsületesen kereskedik. Ez. ugyebár, milyen kellemesen, milyen tetszetősen hangzik és szinte elfogja az embert az a gondolat, hogy természetes, fizessen többet. Csak hogyha megnézzük a szakaszt szakértői szemmel, igen nagy hibát találunk benne. Először is még a pénzügyi bizottság módosítása szerint sincs igaza, mikor azt mondja, hogy ha egy bank a jegybanknak mindenkori kamatlába felett 3°/o-kal dolgozik, az már uzsora. A gyakorlati élet minden szürke elméletnél és tudományos okoskodásnál jobban, világítja meg. a kérdést. Ha a t. pénzügyminister ur azt mondja, hogy »a mindenkori jegybank kamatlába felett 3°/

0-kal«, ezzel ugy állítja fel a kérdést, mintha a vidéki pénzintézetek a mindenkori jegybank kamatlábával dolgoznának. De nem ugy dolgoznak. Hiszen a mit ők